A blogger neve: "ádáz próféta"

2012-re jósolják a 11 éves naptevékenység-ciklus csúcsát. Ennek apropóján nézzük meg, ha egy globális EMP-találattal felérő napkitörés történik (mint az 1859-es volt), annak a milyen, láncreakció-szerű következményei lesznek! (Nem akarok senkit ijesztgetni, ezért hozzátenném, ekkora kitörés csak nagyon ritkán fordul elő.)

1. A teljes elektromos hálózat leáll.

2. A világ minden számítógépe működésképtelenné válik. Nem csak áramra, hanem javításra is fognak várni, mert a flash-memóriák és a mágneslemezek (merevlemezek) mind törlődnek. (Flash-memória nem csak a pendrive-ban van, hanem a gép az első utasításait – BIOS – is egy, az alaplapon elhelyezett flash-chipből veszi, így el se tud majd indulni.)

3. A teljes Internet leáll.

4. A távközlés minden formája az elektromos hálózatra és Internetre épül, ezért azok is mind leállnak (TV, rádió, telefon, stb.)

5. Az összes gépkocsi, melyet az elmúlt kb. 15 évben gyártottak, működésképtelenné válik, a 2. pontban leírottak miatt. (Ezeket már mind mikrokontroller vezérli, amelyekben a program flash-memóriában van tárolva.)

6. Az ivóvízszolgáltatás villamos szivattyúkkal működik, ezért az is leáll. (Ez lesz az a pont, ahol kezd kitörni a pánik.)

7. A gyárak, üzemek 95%-a áram hiányában és a gépsorokat vezérlő számítógépek halála miatt leáll. A kőolaj-finomítók, az élelmiszer-feldolgozó üzemek, a vágóhidak állnak.

8. A bankrendszer megszűnik működni. A folyószámla adatok a világ összes merevlemezének egyidejű törlődése miatt véglegesen elvesznek! Kitör az általános bankpánik, kifosztják a bankfiókokat. (Ez lesz az a pont, ahol teljessé fokozódik a káosz, a továbbiakban nem számíthatunk az emberek nagyobb része felől racionális viselkedésre.)

9. A világ tőzsdéi leállnak. A kőolajforgalmazás megszűnik. (A finomítók egyébként is állnak, lásd 7. pont.)

10. A 8. pontból következően általános pénzhiány lép fel, amely hiperdeflációhoz vezet.

11. Minthogy a vállalatok mind bankszámlán tartják fizetőeszközeiket, ezért pénz híján semmilyen piaci tevékenységet nem tudnak majd folytatni. Árut/nyersanyagot nem tudnak venni, árut/készterméket nem tudnak eladni. A GDP több, mint 90%-át nagyvállalatok termelik, amelyek – a mára teljesen számítógép- és internetfüggővé tett – vállalatirányítási rendszerek nélkül működésképtelenek. Ha az eddigiek miatt nem, az államhatalom az irányítási rendszer és a virtuális pénzrendszer hiánya miatt már mindenképpen összeomlik, és kitör az anarchia.

12. A 11. pontban írottakon túl, az összes áruforgalmazó és nagykereskedelmi cég készletnyilvántartása számítógépen van, így ezek a cégek duplán működésképtelenné válnak, még a kisebbek is.

13. Ezt összevetve azzal, hogy még a világ tehergépkocsi állományának legalább 95%-a is leállt a vasúti és légi közlekedéssel együtt, valamint általános hiperdefláció (öngerjesztő pénzhiány) van, lényegében a kereskedelem, mint olyan, megszűnik létezni, a boltokba nem jut el semmilyen áru. (Szinte már mellékes körülményként említendő, hogy a lakossági hulladék elszállítása is lehetetlenné válik.)

14. Mindebből következően az ipari termelés (a lehetőségek szűkösségén túl motiváltság hiányában is) elkerülhetetlenül leáll.

15. Ebből az a „sajnálatos” körülmény adódik, hogy a világgazdaság (pontosabban ex-világgazdaság) nem fog a szükséges termelői és logisztikai erőforrásokkal rendelkezni ahhoz, hogy a napkitörés által meghibásított rendszereket kijavítsa.

16. Ebből következően a teljes emberi civilizáció permanensen megszűnik létezni. Gondoljunk csak arra, hogy ha az emberek több, mint 99%-ának nem lesz mit ennie, ki a fene fogja emberi kapacitásait arra fordítani egy majdani elektronikus átutalásos fizetés reményében, hogy az elektromos hálózat egyik vezérlő elemének kitörlődött flash-memóriáját újraírja, és ezáltal egy lépéssel közelebb kerüljünk a rendszer újraindításához? Az emberek rá fognak döbbenni, hogy egy illúzióra épült az egész XX. század.

17. Sajnos a XIX. századi körülmények közé pedig már nem fogunk tudni visszamenni, mivel az ehhez szükséges tudás véglegesen elveszett. Senki nem tudja már, hogy kell mosószappant főzni, hogy kell fából, gőzmeghajtású géppel papírt csinálni, alig van már ember, aki egyáltalán azt tudná, hogy hogy kell egy ökröt az eke elé befogni, hogy kell egy tehenet kézzel megfejni, vagy látott volna közelről cséphadarót. Ebből következően majdnem a teljes emberiségre záros határidőn belül ÉHHALÁL vár. (Gondoljuk végig: a kombájnok, a traktorok, a műtrágya gyárak, a malmok, a pékségek és a teherautók egyszerre állnak le.) A tanyavilágban megmaradt, alapszintű önellátásra képes kevesek pedig egyáltalán nem lesznek érdekeltek abban, hogy az önpusztító zsákutcába tévedt civilizációt helyreállítsák. Új civilizáció építésének évezredei következnek, a számítógép, az atomenergia és hasonló dolgok generációk tucatjain át a mesék és mítoszok világába süllyednek vissza, s valószínűleg máglyahalál vár az olyan emberre, aki ilyesmivel kísérletezik, mert az emberiség kollektív tudatalattijába beég, hogy ezek a dolgok, mérhetetlen függőséget okozva, egyszer majdnem a fajunk teljes pusztulását okozták. (Egyes feltételezések szerint a ma „mágiának” nevezett dolog az előző civilizáció „technológiája” volt valójában.)

Mit tehetünk annak érdekében, hogy életben maradjunk egy ilyen forgatókönyv esetén? Előre fel kell készülnünk, nagyvárosi lakásunkat eladni (ezzel magunk helyett valaki mást halálra ítélve!), földet vásárolni vidéken, kutat fúrni, növény termeszteni, állatot tenyészteni, mindehhez olyan idős emberek segítségét kérni, akiknek még van valamennyi emlékük a természetes emberi gazdálkodás módozatairól.

(Az összeomlás-témában kezdőknek érdemes elolvasni pl. a Hetesi-jelentést:

http://astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK/jelentes.pdf

vagy ezt az írásomat:

http://2012.blogol.hu/read?perm=2581615#logdrb)

Sokan kárhoztatják a farmernadrágot, mondván, hogy leszoktatta az igényes öltözködésről a férfiakat, sőt, még a nők jelentős részét is. Azonban amikor az ember fia elegánsan akar felöltözni, akkor is öntudatlanul áldozatul esik a szabadkőműves fekete humornak.

A nyakkendő, eredetét tekintve, nem okkult szimbólum. A köztudatban az él, hogy az ukrán népviseletből származik, és terjedt el az egész világon valamiképpen. Azonban hogy miképpen, s miért lett ez elengedhetetlen része az "elegáns", "ünnepi", "hivatalos" férfiöltözeteknek, már senki nem tudja. Gyanítható, hogy titkos társaságok aknamunkája keresendő a háttérben, mégpedig azon egyszerű okból, hogy aki nyakkendőt köt, az hurkot köt a nyaka köré egy lelógó "kötéllel", tehát a TAROT akasztott ember lapját személyesíti meg. Persze, persze, a nyakkendő fallikus szimbólum, ezt tudjuk - na és? Az esernyő is az, bezárt állapotban, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne luciferánus jelentése is. A szabadkőműves és egyéb sötét okkult szimbólumoknak pont az a lényege, hogy ugyanannak a dolognak többféle értelmezése is van.

Aki tehát nyakkendőt köt, tudjon róla, hogy milyen szimbólumot testesít meg. Esküvőre és egyéb vidám és fontos eseményekhez inkább javasolt a csokornyakkendő - ha már muszáj valamit a nyakunkra kötni.

"Neckties are viewed by various sub- and counter-culture movements as being a symbol of submission and slavery (i.e., having a symbolic chain around one's neck) to the corrupt elite of society, as a wage slave." (Wikipedia)

„Egy országot, különösen egy nagy országot ma képtelenség fegyveres erővel térdre kényszeríteni. Ha történik is némi lövöldözés, az csupán kiegészítése egy sokkal nagyobb, láthatatlan hadműveletnek, amelynek célja olyan strómanokat juttatni az adott nemzet kulcspozícióiba, akik azután hűségesen kiszolgálják a megszállót, mégpedig anélkül, hogy annak egyetlen bakát is ott kellene állomásoztatnia. Mert ez az, amit el kell érni: megfelelő vezetést ültetni a stratégiai iparágak, a sajtó, a pénzpiac csúcsára, s az illető állam máris a legtökéletesebb vazallussá válik. Nincsenek lázadozó tömegek, mert nincs látható ellenség, akinek kivonulását kívánhatnák, nincs földalatti ellenállás, mert senki nem hiszi el az ellenkezőjét annak, amit a tévében lát, mi több, az egyszerű átlagember azt sem fogja elhinni, hogy veszélyben a hazája. Miért lenne? A hasa tele, a tévében van műsor, a féltett munkahely holnap is megvan. Nem lőnek, nem bombáznak, kik ezek a hülyék, akik háborút emlegetnek? Lám, a másik csatornán éppen kiröhögi őket egy a közkedvelt színész. Haha, nevessünk rajtuk mi is!” (forrás: Droidzóna)

Tomcat legújabb politikai észosztó blogbejegyzése egészen jól indult, mintha csak a régi Bombagyáros leoltások valamelyikét olvasnánk. Aztán meglepő fordulat következett:

„Orbán Viktor és kormánya nagyon bátran nekiment ezeknek a hadállásoknak.”

Duplavétéef, szokta írni ilyenkor a bunkó emoticon-generáció, a Bombagyáros években mintha még Tomcat tudta volna, hogy Orbán is a megszálló hadsereg katonája, ha idegen érdek ellen védi az országot, azt egy másik idegen érdek kedvéért teszi. Elfelejtette volna? Hogy kinek a kormányzása idején kezdett beömleni az izraeli pénz, kezdtek a plázák épülni és a UPC üvegszálas kábelei (nyilván nem kevés közpénzt is felhasználva) lefektetődni? Nem, az ellenségem ellensége még mindig nem a barátom. Fejünk fölött verekszik értünk egy csomó elnyomó hatalmasság, mindegyik lehetne azon az alapon szimpatikus, hogy a többieket támadja, látszólag minket védve. A fülkeforradalomról, szabadságharcról hazudozó Orbán még mindig ugyanaz az ember, mint aki éveken át hangsúlyozta az EU-csatlakozás fontosságát, vette fel a hiteleket marokszám az IMF-től, és ugyanaz az ember, mint aki a Parlamentben radikális liberalistaként tűnt fel először. Jelmeze, az van neki pár, de a viselkedése következetes, ha folyamatában nézi az ember. Most éppen az utolsó szögeket veri be az ország gazdaságának koporsójába, mert az idegen érdek azt kívánja. 2006-ban érdekes módon még tudta, gyurcsánycsomag helyett mi kéne az országnak, hogy talpra álljon, el is magyarázta úgy, hogy az átlag tévénéző is megértse! Mikor tavalyelőtt kormányra került, érdekes módon hirtelen elfelejtette... és egyenes vonalú, egyenletes(en gyorsuló) mozgással folytatta ugyanazt a szándékos bénázást, ami a Gyurcsány-Bajnai időszak sajátja volt. A díszítés, az most persze nemzeti szalag és hagyomány. Jelképes gesztusokkal biztosítjuk az embereket a kormány haza iránti elkötelezettségéről, hogy legyen társadalmi támogatottságunk, mert anélkül bizony semmit nem lehet keresztülvinni, hiába vagyunk négy évre bebetonozva (normál esetben, de jelenleg már ez sincs garantálva Orbánnak. Valószínűleg ő a megválasztásakor már pontosa tudta a leváltása napjának dátumát, de mi csak akkor fogjuk megtudni, ha bekövetkezett – valószínűleg az idén, sőt talán még február folyamán...) Orbán nagyon jól tudja, hogy kell szavazókat szerezni és megtartani, az ellenoldal szavazótáborát pedig szétverni – aki nem hiszi, katt ide. Megvan hozzá a médiagépezete is, csak a nagyközönségnek nem kötik az orrára, hogy kik a szövetségesei a hazai médiavilágban. Index... Blikk... Sőt, az RTL-Klubnál is van néhány... Az egész világon tipikusan jobboldali trükk álbaloldali médián keresztül manipulálni mind az ellentábor szavazóit, mind a sajátjainkat!

A legfurcsább rész a cikkben azonban itt következik:

“Mert az átlagember úgy képzeli el a nyugdíjat, hogy az el van rakva a Nagy Állami Párnacihába, és amikor majd megöregszik, egy szép napon az állam ünnepélyesen visszaadja az egészet, tessék, Béla bácsi, vigyáztunk rá, most már elköltheti. Az állam, pontosabban a Zorbán pedig most ellopta (!) ezt a pénzt. Szégyen!

Béla bácsi, a Nagy Állami Párnaciha nem létezik. A nyugdíj (és a TB) nem más, mint egy államilag garantált befektetési forma, amit mindenkinek kötelező igénybe venni. (...) a nyugdíjalap lényege, hogy az állam megfelelően trenírozott szakemberei az abban levő pénzt különféle befektetésekbe forgatják, és ennek hozamából tartják fenn a befizetések értékét. Az Orbán-kormány nem "ellopta" ezt a pénzt, hanem rendeltetésének megfelelően felhasználta, befektette.”

Basszus, jó, hogy Tomcat így helyretett, mert én azt hittem, Magyarországon vagyunk!

De ha ez itt Dánia vagy Svédország – az más. Azokban az országokban ez tényleg így működik. Örülök, hogy én is svéd lehetek! Magyarországon ugyanis az állam Béla bácsi nyugdíjjárulékát nem arra használja, mint nálunk, hogy a New York-i tőzsdén Microsoft részvényeket vásároljon. Hanem arra, hogy kifizesse a nyugdíjasok nyugdíját! Még a beérkezett egyéb közterhek egy részét is erre használja, mert a járulékok nem képeznek elegendő bevételt.

Magyarországgal ugyanis (szemben a mi svéd hazánkkal) történt egy kis baleset, amit ott csak Kádár-rendszer néven emlegetnek. Ezt a negyven évig tartó időszakot egy generáció becsülettel végigdolgozta, majd megöregedvén szeretett volna nyugdíjba menni. Azonban ezzel egyidejűleg történt egy újabb baleset, amit „rendszerváltásnak” csúfolnak, és ennek egyik folyománya az volt, hogy kiderült: az államkassza bizony töküres, se pénz, se microsoft részvények, csak egy IOU értesítés a Világbanktól, hogy lógunk nekik 12 milliárd dollárral. Bár a pontos összeget az új vezetők (a régi vezetés új generációja) nem kötötték az orrunkra, azért mindenesetre szóltak, hogy borzalmasan el vagyunk adósodva. Ugyan a 12 milliárd dollár akkori gazdasági helyzetünkben nem volt annyira visszatörleszthetetlenül nagy összeg, Béla bácsi még elhitte volna, hogy nyakig vagyunk adósságban, mivel neki felfoghatatlanul sok ez a pénz – ám fennállt a veszélye, hogy lesznek néhányan, akik észrevételezik, hogy az indokolatlanul, gazdasági növekedést lehetetlenné tevően magas állami megszorításokat ez az összeg korántsem indokolja, a média pedig még nem volt annyira központosított, mint ma – az átmeneti időszak ugye nem volt teljesen veszélytelen a hatalom számára.

A Nagy Állami Párnaciha tehát valóban nem létezik. De nem azért, mert az okos Orbán szerződtetett egy csomó sikerdíjas zsidó topbrókert, hogy befektessék a pénzt. Miféle pénzt? Magyarország nem befektető a világ pénzpiacain, hanem koldus, 33 éve hitelből működik az állam, egyik csomagtól a másikig tántorogva, mindenfajta hosszútávú elképzelés nélkül a kilábalást illetően. Mostanra pedig eljutottunk oda, hogy „nincs-to-vább”, Bogár Lászlót idézve, tehát idén akkor is államcsőd lesz, ha mindenki összefog és elkezd állampapírokat venni, ugyanis a magyar privát szféra pont olyan koldus, mint a magyar állam, a pénz a termelőeszközökkel és minden egyéb jelentős értékkel együtt idegen kézben van, az idegenek pedig nem fognak nekünk segíteni, ahogy soha nem is tették az elmúlt ezer évben. Nézzük csak meg az EU-t: a saját beteg gazdaságú részeit nem gyógyítani akarja, hanem büntetni. A Római Birodalom is emberségesebb és ésszerűbb volt ennél.

A nyugdíjakra visszatérve, a magánnyugdíjpénztár-biznisz lényegét annak idején egy Winterthur plakáton láthattuk, melyen a felirat a következő volt: „TÁRS EGY HOSSZÚ ÉLETRE”, a felirat alatt pedig egy kutya fényképét láthattuk, ha jól emlékszem, bernáthegyiét.

Meddig él egy kutya? Ha most veszek egyet, meglesz még, mire a nyugdíjas kort elérem?

Pontosan tudhatta, aki egy kicsit is a valóság talaján tengeti napjait, hogy a pénzünkkel a magánnyuggerpénztárak le fognak lépni. Akik tudták, legtöbben arra tippeltek, hogy ez majd akkor fog megtörténni, amikor a kifizetések összege meghaladja a befizetésekét. Azonban van egy kis bökkenő: a főzordinátorok Magyarországnak, úgy néz ki, kirendeltek egy „gazdasági trianont” 2012-re, s aki bennfentes, vinni akarja innen a pénze nagy részét. A magánnyugdíjpénztár tehát egy rövid távú csalás volt: pontosan tudták, hogy jön majd a kormányváltás egy idő után, és a Nemzeti Gödör-effektus életbe fog lépni: amit az egyik átalakított, a másik visszaalakítja, tehát a nyugdíjpénztárak úgy tudnak majd szép csendben kivonulni a pénz nagyobbik felével, hogy közben a bábjátékos a másik kezében lévő médiával Orbánra mutogat, hogy ő volt, ő lopta el a pénzeteket, őt kell köpködni! A politikus végülis ezért van, amint azt már a 2012 Blog legelején leírtam: ő reprezentál, ő a gyűlölet céltáblája, őt lehet szidni, leköpni, vagy akár megölni is: csak egy cserélhető színész és alacsonyrendű bürokrata a pénzhatalom eszköztárában.

Erről a filmről már évekkel ezelőtt hallottam, még a Bombagyáron, de valami buta amerikai vígjátéknak hittem, amelynek pont az a célja, hogy az emberi devolúció elhallgatott igazságát a vicces ötlet kategóriába pakolja emberek millióinak agyában. (Lásd valamelyik „tinivígjátékot” jó tíz éve, amiben nyíltan leleplezték, hogy Spielberg meg a többiek azért csinálnak idegen kontaktos filmeket, hogy a tudományos fikció fiókba kerüljön a földönkívüliekkel való titkos kapcsolatfelvétel lehetősége. Ez a leleplezés még a trailerbe is bekerült, hogy minél több ember lássa. Miért? Mert így maga a leleplezés viszont az ötletes poén rekeszbe került az emberek tudatalattijában…)

Nemrég viszont értesültem róla, hogy a filmet Mike Judge írta és rendezte, akitől már az Office Space –t is alapműnek tartom (mellesleg a Beavis and Butthead is az ő kreálmánya). Úgyhogy egyből megnéztem. Érdekes a párhuzam az Autokráciával – a cím is hasonló és mindkettő olyan parabola, mely az emberiségre veszélyes tendenciákat jelenít meg túlhangsúlyozva, hogy a hülye számára is érthetővé váljon.

Természetesen az Idiokrácia is egy hamis paradigmával indul, nevezetesen, hogy az ezredforduló környéke fordulópont volt az „emberi evolúció” történetében, megindult egy elbutulási folyamat, és ötszáz év múlva nagyon hülye lesz mindenki. Ez viszont azt jelentené, hogy ötszáz évvel ezelőtt is éppilyen hülyék voltak az emberek. Márpedig a ránk hagyott kulturális örökségből nem ez derül ki… hanem az, hogy az őskor óta folyamatosan csökken az emberiség általános intelligenciaszintje – az ősember művészetét pont azért tartjuk „primitívnek” és semmitmondónak, mert túl hülyék vagyunk hozzá, hogy értelmezzük. (Lásd Pap Gábor Kezdet vagy menekítés című előadását.)

Nem volt tehát semmiféle fordulópont, a „sötét középkor” csak az ókorhoz képes volt sötét, mint azt az iskolában tanítják is, viszont a sötétedési folyamat utána nemhogy folytatódott, de rohamos léptékűre gyorsult a XVII-XVIII. századdal, majd a XX. században megint kapcsoltak egyet a sebváltón, úgyhogy a filmben bemutatott szintet, ha minden így megy tovább, nem ötszáz, de ötven, maximum száz év alatt fogjuk elérni. Természetesen mindennek semmi köze a genetikához, mint ahogy a filmben sugallják, sokkal inkább ahhoz, hogy az emberi agyszövet ugyanúgy viselkedik, mint az emberi izomszövet: terhelés hatására fejlődik.

A történet főszereplője egy amerikai katona, százas IQ-val, akit egy évre hibernálnak, ám emberi mulasztások sora folytán 500 évre a fagyasztóban marad, s amikor végül felébred, 2505-ben, ő a legokosabb ember a világon. Rendkívüli intelligenciájára felfigyel az amerikai elnök, Camacho (pankrátorból lett pornósztárból lett politikus – ugye érezzük, ki(k)re céloz a szerző...), s miniszternek nevezi ki. A szürke, átlagos XXI. századi emberke pedig „Secretary Not Sure” néven megmenti Amerikát az éhínségtől, s végül ő lesz az elnök.

Ami érdekes, hogy a XXI. század elejének átlagemberei rendre hajlamosak azt követelni, hogy mondjuk Orbán Viktor vezesse az országot, vagy épp Mesterházy Attila vagy Vona Gábor, míg Camacho, aki egy csimpánz intelligenciájával rendelkezik, képes volt rájönni, hogy a problémák megoldásával a világ legokosabb emberét kell megbízni. Az elméleti kommunizmusnak is ez volt ugye az egyik alapvetése: a legrátermettebb embert minden posztra. Az más kérdés, hogy ennek a megvalósítására már nem született semmilyen konkrét terv, s a kommunista országokat a gyakorlatban egy exkluzív szabadkőműves társaság irányította, amely lehet, hogy nem buta, de rosszindulatú (tehát okosan csak még veszélyesebb) emberekből állt. Ezért szoktam azt mondani, hogy ha Magyarországon királyt szeretnénk koronázni (nem, IV. Károly nem az utolsó király volt, mint ahogy az iskolában tanítják, csak a legutóbbi), akkor először is hirdessük ki, hogy a poszt szabad, és bárki jelentkezhet rá, a jelentkezők közül pedig egy általános alkalmassági teszttel fogunk választani. Szépen összeírjuk a jelentkezőket – majd őket kizárjuk a versenyből, és azok közül választunk, akik nem akarták a hatalmat. Ezzel a módszerrel az összes Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet kizárhatnánk, és biztosíthatnánk, hogy hatalmi tébolytól mentes, józan ember kerüljön a trónra.

Mellesleg Not Sure: N+S=33, NOT=7*7, SURE=9*7, NOT SURE = 112, anagramja az SORT-UNE (SORT mint Sorath) és az OTRE SUN (otre franciául másik).

Ami külön érdekes, és a felületes nézőnek nem tűnik fel, hogy az éhínség problémáját Not Sure tulajdonképpen nem az eszével oldotta meg, hanem a tudásával, amit a XXI. századból hozott magával. Nem mélyreható botanikai vagy biokémiai ismeretek és azok alkalmazása révén jutott el a következtetésre, hogy a Browndo nevű szintetikus energiaital helyett vízzel kéne locsolni a növényeket, hanem „egyszerűen csak tudja”, mint minden óvodás gyerek, mert „így szoktuk”, így csináljuk, amióta csak az emberiség a földet műveli. A haladás jegyében aztán a vizet lecserélték Browndora, mert a cég egy masszív reklámkampánnyal (valamint a szakhatóságok felvásárlásával) elhitette az emberekkel, hogy a növényeknek erre van szükségük. A Browndo az élet szinte minden területén kiszorította a vizet, így az a vécékbe szorult vissza, a XXVI. század embere már csak mint a vécében található dolgot ismeri. „Úgy érted, WC-vizet öntsünk a növényekre?”, kérdezik Not Sure-tól. Amely természetesen szintén a mai világ egy fontos problémájának a parabolája – régen a növényeket nem szintetikus „energiaitallal” (műtrágyával) táplálták, hanem emberi és állati ürülékkel és vizelettel, ezáltal visszajuttatva a termőtalajba a különböző ásványi összetevőket, teljessé téve a természet körforgását. Ma viszont a Fekete-tengerbe eregetjük le ezeket az értékes anyagokat, amiknek a tengerfenéki növényvilág lehet, hogy nagyon örül, mi viszont babonás hittel megvesszük a táplálékkiegészítő vitamin- és ásványianyag tablettákat, mert annyi eszünk nincs, hogy a szódavizet meg tudjuk különbözteti a szőlőcukortól, és levonjuk a következtetést, hogy szervetlen anyagból szerveset csinálni csak a növények tudnak. Vagyis azokat a cink és magnéziumtablettákat inkábbis a termőföldbe kéne bejuttatni, hogy végül hasznosítható formában kerüljenek be az emberi szervezetbe, ahelyett, hogy csak a vesénket terheljük vele.

Az idiokrácia tehát tulajdonképpen itt és most játszódik, Mike Judge csak kicsit felerősítette, kiszínezte a dolgokat, hátha az emberek magukra ismernek – bár ha fogadnom kéne, arra fogadnék, hogy ezerből egynek, ha leesett valami...

Voltunk a hosszú hétvégén a Pilisben. Nem bővelkedik éppen szállásokban, ahhoz képest, hogy milyen fontos "turisztikai"-zarándoklati célpont. Legalábbis olyan szállásokban, amelyeket a neten egy kereséssel meg lehet találni. (Ha valaki tud valami olcsó cimmerfrájt Pilisszentkereszten vagy környékén, szóljon.) Nosza, Shaolin-falu. Nem azért, mert a név vonzó lett volna, már jó 15 éve, hogy divatba jöttek a különböző távol-keleti "márkanevek", megszoktuk. Csak olcsó szoba kellett.

Olcsónak éppen nem nevezhető 9000 Ft/éj áron, ehhez képest kulcsosház-fíling fogadott. Legalábbis ami a kinti kis házakat illeti, a benti, drágább szobákat nem láttuk. De ezért a pénzért azért durva volt mindjárt az elején, hogy a recepciónál kedvesen elmagyarázták, merre kell menni a szobánk felé. Dolgoztam diákszállón (ahol ugye nem 9000 egy éjszaka...), még ott is, ha a recepcióról nem tud kimenni valaki, hát kimegy egy gondnok-takarító, de valaki odavezeti a szállásához a beérkező vendéget és megmutatja neki. Törölközőt úgy kellett kérnünk - mire kedvesen a metrót-hévpótlóbuszt-hévet-volánbuszt végigfogdosott kezünkbe nyomták, hogy vigyük.

A konyha napi ajánlata azért csábító volt, bár már nem emlékszem rá, de tervezgettük, hogy mindjárt vissza is megyünk kajálni... Amíg be nem mentünk a szállásunkra. 9 millió légy fogadott, ekkor letettem arról, hogy náluk bármit is egyek, mondván, ha ennyi van egy üres szobában, hány lehet a konyhán? A szúnyogháló félig leszakadva az ablakról. A szekrény ajtaja szintén majdnem leszakadva. Szappan nincs. Vécépapír a vízcső és a fal közé begyűrve. Poharat később a konyháról kellett kérnünk. Nem dupla ágy volt, hanem két külön ágy, nosza összetolni - a fél kézzel felemelhető kis éjjeliszekrény alól ekkor véres zsebkendő került elő. A szobánk ajtajának zárján bump-kulcs jellegzetes nyoma.....

Padlófűtés volt, amelynek az egész lakásra vonatkozó termosztátját a mi szobánkban szerelték fel - még szerencse, hogy a másik szobában nem volt senki. Annál is inkább, mert a belső falak szigeteletlen gipszkartonból voltak, tehát a szomszéd lakásból is nagyszerűen áthallatszott minden. A padlófűtés reléje kint a folyosón 5 percenként csattant egy óriásit. Az ablakunk felett lámpa volt, mely a teraszt és a házak által közrefogott füves területet világította meg - nomeg éjjel az ablakon is rendesen bevilágított. Közvetlenül a ház biztosítékára lehetett kötve, mert kapcsolóját nem találtuk, s az összes házon, ahol egy szobát is kiadtak, éjjel-nappal égett. A kabátomat fel kellett szerelni a függöny mellé a karnisra, hogy némileg csökkentse az éjjeli fényerőt. A körte kicsavarása is felmerült természetesen; de a bura nem foglalatba volt becsavarva, hanem valami rafinált módon volt a vakolathoz rögzítve - vagy mi - tehát nem kísérleteztem vele. Ellenben legalább ahogy a füves terület szélén álló két, kínai feliratos nagy zászlót megvilágította, melyek ferdén tartottak el egymástól, az egész kompozíció úgy nézett ki a sötétben, mintha egy óriási nadrág lenne kiterítve száradni.

Szóval a "Shaolin"-falut nem annyira ajánljuka Pilisben megszállni kívánóknak. A személyzet hozzáállásával nincs probléma, nagyon kedvesek meg előzékenyek. A konyhafőnök is megállt velünk beszélgetni (úgy nézett ki, mint aki egész ázsiából származik egyszerre). Csak valahogy aki az egészet működteti, aki a döntéseket hozza felül, azt mintha nem érdekelné az egész. Nem is arról van szó elsősorban, hogy "lehúzás". Egy légypapír párszáz forint. Jelentéktelen beruházásokkal sokat lehetne javítani az összképen - ha érdekelné őket.

Valaki mondja már meg nekem, hogy ha polgárháború van Líbiában, akkor miért nem látjuk soha a líbiai hadsereget? Egyetlen fényképet se láttam eddig, nemhogy videót. Mindig csak a felkelőket mutogatják, amint terepjárókon száguldoznak össze-vissza. Az aszimmetrikus hadviselésnél a "láthatatlan ellenfél" pont nem a "hivatalos" haderő szokott lenni...

Lehet, hogy egy Wag The Dog-mutatvány zajlik, és nincs is semmiféle harc líbiában, hanem egy megrendezett hatalomátvétel zajlik? (Afelől nincs kétségem, hogy mindkét oldal mögött az Irányítók vannak...) Az is érdekes, hogy amint az "Arab tavasz" elkezdődött, Fukushimából hirtelen nem jöttek többé rendszeres híradások. Feltűnt? Lehet, hogy Lenon Honornak volt igaza, és az is csak egy százszorosan felnagyított sztori volt, mint az olajömlés a Mexikói öbölben?

Blogoljunk.

Voltam ma baranta bemutatón, először lőttem nyíllal, először csattintottam karikás ostorral. Lesz majd videó is.

Böszörményi Gyula:

A DÖNTÉS

Az Elnök szólásra emelkedett. Fejét bölcsen megbillentette a szélben és kicsit zizegett, míg mindenki rá nem figyelt.

- Sorstársaim! - zengte. - Az elnyomás évei a végtelenbe húzódnak, s a mi erőnk egyre fogy. Egyenesen álltunk évezredeken keresztül és hagytuk, hogy uraink, ezek az átkozottak, kihasználjanak minket. Szabadságunk ma már csak emlék, olyan mese, mit gyermekeink sem hisznek el.

Környezete széles körben helyeslően, elkeseredve bólogatott.

- Nekünk is van lelkünk! - szinte sikoltott az Elnök. - Mikor még szabadok voltunk, az urainknak nem feleltünk meg, átalakítottak, ők úgy mondják, "nemesítettek" minket. Már nem is hasonlítunk őseinkre. A lázadásra semmi reményünk, erőnk elszállt, fegyvereink nincsenek. Uraim, be kell jelentenem, hogy megfáradtunk, állni sem bírunk már. Javaslom, feküdjünk le és pihenjünk. Mint teszik azt távoli testvéreink.

A döntést nagy körben tetszés övezte, s a hűvös nyári szél volt csak tanúja pihenésük kezdetének.

Másnap Székesfehérvár környékén újabb titokzatos gabonakört találtak, s gyorsan le is taposták az emberek...