A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu/atom
blfr2@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://marioatreides.blog.hu/2020/01/08/nem_tehetek_rola_3_139
Nem tehetek róla (3/3)
2020-01-08T08:14:55+01:00
2020-01-08T08:14:55+01:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<h6 style="text-align: justify;"><a href="https://marioatreides.blog.hu/2020/01/06/nem_tehetek_rola_1_615" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><<ELSŐ RÉSZ</span></a></h6>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Víz szaladt le a torkán. A Léthé vize: a magzatvíz.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Öntudatlan álomba merült.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">* * * * * * * * *</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Isten Isten! – szólt szertartásos kórusban apa és a Bandi bácsi.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">És ittak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A nyolcéves Pali undorodva nézte a két felnőttet. <em>Minek isszák azt a büdös pálinkát? Először aranyosak lesznek tőle, aztán kiállhatatlanul hülyék. Bárcsak abbahagynák félúton...</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Palinak születésnapja volt. Ez pedig remek ürügyet szolgáltatott apának és főleg Bandi bácsinak, hogy pálinkázzanak egyet... kettőt... <em>Minek hívta át?</em> Pali úgy érezte, Bandi bácsi apa „rossz szelleme”. Ő viszi bele az ivásba. A szomszéd bácsi, akinek reggel-délben-este pálinkaszaga van.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">*</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Isten Isten!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pali tizenkét éves lett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Ajándékot nem kapott. Apa elfelejtette, hova dugta. De meg fogja keresni! Vagy lehet, hogy csak ezt hazudta, és elfelejtette megvenni. Anya nem szólt semmit, csak sírt. Aztán ivott ő is, de nem sokat. Apa mindenesetre azért áthívta Bandi bácsit, hogy segítsen keresni...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Sötétedésig ültek a konyhában. Apa már rég elérte a hülye-fázist, Bandi bácsi még „aranyos” volt. Pali elücsörgött a konyhában velük. Jobb szerette, ha apa otthon ivott, mint hogyha a kocsmában. Bár néha megpofozta őt olyankor – de legalább együtt volt a család.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Ahogy odakint megvakult a világ, apa kitámolygott a konyhából, a szobában leült a tévé elé, és pár perc múlva már horkolt. Bandi bácsi menni készült, de ravaszkás csillogás volt a szemében. Odafordított Pali elé egy poharat, és töltött.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Iszol-e. No, csak kicsit.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Azért félig ment a kupica. Pali megszagolta, és fintorgott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Nem szaglászni kell azt, hanem felhúzni, így e! – És belefordította a saját pohara tartalmát a szájába. Nagyot nyelt. – Nem való ez még neked, túl erős. Sörrel kell kezdeni, vagy valami édes fröccsel... Na! Iszol vagy meghalsz.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pali belenyalt a pálinkába. Szörnyű íze volt. Hogy bírják ezt meginni? De a hatása... A melegség, ami a testét átjárta tőle, borzongatóan ismerős volt. Egy érzés, amihez neki valami nagyon-nagyon mély, ősi köze van, az emlékezet előttről...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Palit az anyja találta meg a szobájában. Hanyatt feküdt a heverőn, zihálva horkolt. Kinyújtott, ágyról lelógó kezétől nem messze az üres kétdecis pálinkásüveg feküdt. Maradéka, egy-két nyalásnyi, a szőnyegen szétcsorogva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">*</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Főőőzhetsz melegithetszbenneméppeneleget<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Meeeert a falamjolátengediameleget</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Anya az apától apránként ellopkodott összegből íratta be Palit az egyhetes nyári táborba. A sok könyörgés-sírás ellenére mindeddig meghiúsult álom most valóra vált: Pali ott ült az osztálytársaival a tábortűznél, akik mind fújták már ezeket a korábbi táborokban megtanult dalokat. Juci néni gitározott. Pali ivott magába minden szót, minél előbb be akart kapcsolódni az éneklésbe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Juci néni megzendítette az utolsó akkordot, majd tenyérrel lekoppintotta, és kérdezte:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Na, manókák. Melyik legyen a következő?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Elindultak a bekiabálások mindenfelől.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Az Ohio!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Jaj, az a megölős szar, ne már!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Hogy beszélsz – így Juci néni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Akkor a faiskolában!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Jaj már a dedós izékkel!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Jó, akkor legyen a Nem tehetek róla, ha ilyen vagány csávó vagy!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Jó, jó!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">És felhangzott.</span></p>
<p style="text-align: center;">N<span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>em tehetek róla<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Így hozott a gólya<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Rumosüveg volt a nyakamon-mon-mon</em></span></p>
<p><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pali jéggé fagyott. Még lélegezni is elfelejtett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Honnan ismerem ezt a dalt?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Aztán megállapította, hogy soha életében nem hallotta még – csak olyan, mintha őróla szólna. Azóta, hogy a tizenkettedik születésnapján először kóstolta a pálinkát, minden egyes alkalommal, ha csak egy kortyot ivott belőle, elindult a részegedés lejtőjén, megállíthatatlanul.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Nem kellett nékem a tej<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Már az első szavam az volt: piát ide, hej!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- énekelte vidáman a sok ártatlan gyerekszáj, melyeket még soha nem érintett egyetlen csepp alkohol sem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pali volt az egyetlen köztük, aki elmondhatta: tizenhárom évesen meg sem tudja már számolni, hányszor itta magát filmszakadásig.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Engem tényleg így hozott a gólya...</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">*</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pali a rendőrségi fogdán ébredt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Kellett hozzá egy perc, amíg rájött, egyáltalán hol van.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">És vajon miért?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Kopogni, majd dörömbölni kezdett az ajtón. De nem törődött vele senki.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Később aztán megtudta, hogy hivatalos személy elleni erőszak miatt fognak ellene ügyészségi feljelentést tenni. Részegen megtámadta az őt „garázdasága”, botrányos utcai viselkedése miatt igazoltatni akaró járőröket. Mindebből ő semmire nem emlékezett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Miután felvették vallomását és kiengedték, az utcán céltalanul bolyongva töprengett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Miért annyira más ő, mint a többi ember?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Mások megisznak egy pohárral, kettővel, azután megállnak. Ő miért nem tud? Persze vannak részeges, „alkesz” alakok, akik minden nap, egész nap isznak. Ők sem tudnak megállni, de ez a sok évi masszív piálás eredménye. Ő miért született így? Kéthetente, ha iszik, és egyből a rendőrségen köt ki?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Nem tehetek róla... – dünnyögte menet közben öntudatlanul, majd köpött egyet. A nyál végigcsorgott a nadrágszárán.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Miért vagyok ilyen? Miért teremtett ilyenre az Isten? Hogy baszhatott el ennyire?! Miért engedi, hogy így vergődjek?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Hülyeség. Nyilvánvaló. Nincs Isten.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Ezt valahogy meg kell oldania. Egyedül. Egyes-egyedül az idegen, értetlen és ellenséges világban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Elhaladt egy kocsma előtt. Támadt egy új gondolata.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Azért elég jól bírom a piát. Mi lenne, ha mostantól csak sört innék? Abból egyszerűen nem bírok meginni annyit, hogy teljesen ká-ó legyek! Hm?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">*</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A toxikológián ébredt, csuklói az ágyhoz szíjazva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Ahogy felemelte a fejét és körülnézett, olyan távoli, ködös és elmosódott volt minden, mintha még mindig álmodna. A világot egy fordított távcsövön keresztül nézte.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Meglátott egy nővért.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Ho... hogy kerültem ide?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Három egész kettő ezrelék véralkohollal – szólt egy hang a kórterem másik végéből, majd megjelent Pali látóterében egy magas, kopasz, szemüveges pasas műtősruhában: az osztályos orvos. – Meg háromezer fölötti gammagétével.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- És minek kötöztek le?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Mert delíriumban megtámadta az egyik ápolót. ...tudom, hogy nem emlékszik rá.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Most már magamnál vagyok. Eloldozhatnak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Mindent a maga idejében, kolléga. Nézzen rám!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pali az orvos szemébe nézett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Maga még mindig delíriumos, és egy-két napig nem is fog feltisztulni. Lehet, hogy holnap már fel tudjuk oldani a fékezést.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Engedjenek el! – Pali őrjöngve rángatni kezdte a hevedereket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Nézze, kolléga – magyarázott nyugodt derűvel az osztályos orvos. – Vagy megnyugszik magától, vagy benyomunk a vénájába egy adag haloperidolt. Az még az őrjöngő pszichotikusokból is kezes bárányt csinál a Lipóton. Folyékony kényszerzubbony. Na mi legyen? – pislogott a kopasz fej közvetlenül az arca előtt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pali elernyedt, és megadta magát a sorsnak. <em>Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek!</em> – fakadt fel benne, valami irdatlan mélységből, az emlékezet előttről... a Léthé vizén túlról.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Miután úgy ítélték, hogy „feltisztult”, bár még mindig vastag ködön át látta a világot, felvették az anamnézisét. A gyerekkor óta tartó történetet hallván úgy döntöttek, átszállítják az addiktológiára.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Harmadik napja nem ivott már, mikor megérkezett az első ottani ebédjére. A keze még úgy remegett, hogy majd kilötykölte a levest a kanálból, és még mindig olyan ködben úszott az agya, hogy délután négykor alig tudta felidézni, mi volt ebédre, a leves után. <em>Gempa lehetett</em>, gondolta tréfásan. A közérzete sokat javult, és ez bizakodással töltötte el. <em>Istenem, de mi lesz velem, ha egyszer kiengednek innen?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Az ápolók egyszer csak összetereltek mindenkit a folyosóra.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Gyertek üzire – szóltak be a terembe, és a betegek maguktól megindultak, láthatóan tudták, miről van szó. Palinak fogalma sem volt. Ment a többiek után. Nem oldódott fel még annyira, hogy szóba elegyedett volna bárkivel. Egyébként is mindenkit zárkózottnak érzett. Még a legnagyobb hangú nő, a szomszéd kórteremben, a kávéfoltos fürdőköntösében is csak egyoldalú „társalgást” folytatott, jött-ment, mondta a magáét, de nem figyelt senkire.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Beterelték őket egy társalgó-„foglalkoztató” helyiségbe. A falakon rajzok, szlogenek. <em>Jó Isten, hova kerültem...</em> – forgatta a szemeit Pali.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A helyiségben a betegek érkezésekor már hárman ültek, akikről szinte kiabált, hogy nem tartoznak ide. Nem voltak se betegek, se orvosok, se ápolók.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Őszülő halántékú, magas férfi, két oldalán egy-egy csinos nővel. <em>Tud élni</em>, gondolta Pali. Az egyik nőn megakadt Pali szeme. Negyvenes éveiben járhatott, de egészen vékony, kislányos alkata volt. Nyakában vékony aranyláncon egy medál lógott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Palinak gyökeret vert a lába úgy, hogy a mögötte jövő tréningruhás nő beleütközött. Kicsit oldalba lökve megkerülte. Pali csak állt és bámult.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A medál csak egy kör volt, benne egy háromszög.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A jel egyszerre vonzotta és taszította. Tudta, hogy valaha köze volt hozzá, hogy dolga volt, van, lenne vele, mint azzal a dallal... „Nem tehetek róla...”</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Hülyeség. Geometriai alapformák. Egy csomó hasonló céglogó van.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Mikor mindenki leült, a férfi megszólalt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Sziasztok, Gábor a nevem, és én alkoholista vagyok.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Szia, Gábor! – felelt gépiesen a két nő, és többen visszhangozták őket a betegek közül.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Hova kerültem...!</em> – ismételte magában Pali, és onnantól lehangolódott az egész jelenségről. Mindegy, ki kell húzni itt, amíg kiengednek. Mondják csak el a szentbeszédet...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Gábor pedig mondta, mondta. Pali néha félig odafigyelt. A pasas hitről, reményről, szeretetről, meg ilyen közhelyekről beszélt. Felsőbb Erőről. Napi kegyelemről.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>No mi az,</em> gondolta gúnyosan Pali, <em>higgyem el, hogy Isten méltóztatna kivakarni abból a szarból, amibe belelökött, mikor megszülettem?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Én azóta vagyok alkoholista, mióta a közösségbe járok. Azóta tudom, hogy mi a baj velem. Azóta tudom, hogy nem egy gyenge, szar alak vagyok, hanem beteg. Nekem azóta szabad innom... és szabad nem innom – ért Gábor a mondókája végére. – Ma, Isten kegyelméből, nyolcezer-négyszázhetvenkilenc napja nem kellett alkoholt fogyasztanom.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A két nő tapsolni kezdett, a betegek nagy része csatlakozott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Ha ez igaz, akkor miért nevezi magát alkoholistának? Nyolcezer-négyszáz... hány nap?</em> Pali agya zakatolt. Az több mint húsz év, ugye?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Jóval több!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Beleszédült a napok számába. A felfoghatatlanba. Az emblémára pillantott a nő nyakában, aki abban a pillanatban megszólalt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Sziasztok, Anna vagyok, alkoholista...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pali egy pillanatra egy húszéves fiú arcát látta, lefittyedő ajakkal, csorgó nyállal, eszelős szemekkel, aztán egy bajuszos, szlávos arcú katonát, amint egy golyó torkon találja, és előrebukik a feje, szemében a halál iszonyatával... Aztán jött a már olyan ismerős filmszakadás.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pali leesett a székről, és rángatózni kezdett a földön.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Epilepsziás roham – kiáltották többen. – Orvost! Orvost!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">És a nagyhangú nő, a kávéfoltos fürdőköntösben, már rohant is ki a folyosóra, csattogó papucsokkal.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">* <br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pali magához tért egy ismeretlen kórteremben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Hol vagyok? Már megint a kórházba ittam magam? Mikor engedtek ki egyáltalán a detoxból?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Lassan kezdtek visszakúszni az emlékek. Nem engedték ki. Mentővel átszállították az addiktológiára, ott fekszik most... talán.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Valóság, álom, hallucináció, minden egybefolyt. A toxikológián feküdt, és a kopasz szemüveges doki borkóstolót tartott. Aztán gyerekek rohangáltak meg rollereztek a folyosón. Aztán volt valami háborús film, ahol folyton torkon lőttek mindenkit. Aztán beszélgetett az ágyszomszédjával, aki valami bűvészműsort rögtönzött a betegeknek. Ebből nyilván semmi sem volt valóság. Ahogy az se, hogy egy magas, ősz halántékú pasas a borkóstoló után egy óvodai csoport szobájában dicsekedett a többieknek, hogy ő nyolcezer napja nem iszik.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pali az ágya melletti éjjeliszekrényen heverő telefonja után nyúlt, hogy megtudja, egyáltalán milyen nap van ma.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Vagy milyen hónap.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Vagy hogy reggel van, vagy este...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A telefon alól két fehér papírlap csücske világított ki.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Az egyik egy névjegykártya volt.</span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><br /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: courier new, courier, monospace;">Sályi Gábor<br /></span><span style="font-family: courier new, courier, monospace;">Senior Consultant<br /></span><span style="font-family: courier new, courier, monospace;">Umbrella Industries Hungary</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">„Sziasztok, Gábor a nevem...” – hát mégis megtörtént? Valóság volt? Ő volt a nyolcezer napos?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A másik papírlapon egy körbe zárt háromszög volt. Igen, ez a jel volt annak a kislányos nőnek a nyakában... A logó alatt: „Gyűlések listája vidéken.” Pali szeme végigszaladt az ABC sorrendbe szedett városneveken: Szerencs... Szolnok... Szombathely...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Itt is van csoport...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Felvette a telefont. Reszketett a keze, nem tudta, hogy az elvonástól, vagy valami eljövendő, felfoghatatlan léptékű dolog sejtelmétől.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Bekopogta a számot a névjegykártyáról. Kétszer kellett visszatörölnie a remegő kéz miatt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Kicsöngött. Palinak dióvá zsugorodott a gyomra.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Tessék, Sályi – egy közönyös, de halványan ismerős hang.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Szia – nyögte remegve a telefonba. – Pali a nevem...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pár másodperc szünet. Gábor nem válaszolt. Pali nagy levegőt vett. Aztán kiszakadt belőle.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- ...és én alkoholista vagyok...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<h6 style="text-align: justify;"><span style="font-family: courier new, courier, monospace;"><em>Ez az írás nem az Anonim Alkoholisták megbízásából, jóváhagyásával vagy tevékenységével bármilyen összefüggésben készült, és nem feltétlenül tükrözi az AA tevékenységét, módszereit, szellemiségét és céljait. Az írásban szereplő személyek nem azonosak semmilyen élő vagy meghalt személlyel (a történelmi személyeket leszámítva: Horthy Miklós, Adolf Hitler, Sztójay Döme, Náday István, Beregfy Károly)</em></span></h6>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2020%2F01%2F08%2Fnem_tehetek_rola_3_139%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2020%2F01%2F08%2Fnem_tehetek_rola_3_139%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2020%2F01%2F08%2Fnem_tehetek_rola_3_139%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nem tehetek róla (3/3)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2020/01/08/nem_tehetek_rola_3_139#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/15398548" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://marioatreides.blog.hu/2020/01/07/nem_tehetek_rola_2_749
Nem tehetek róla (2/3)
2020-01-07T10:37:34+01:00
2020-01-07T10:37:34+01:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<h6 style="text-align: justify;"><a href="https://marioatreides.blog.hu/2020/01/06/nem_tehetek_rola_1_615" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><<ELSŐ RÉSZ</span></strong></a></h6>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Aztán a látótere szélén egy szempárt pillantott meg, ami őt nézte meredten...</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">* * *</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Odafordította a figyelmét, és az ukrán partizán arcát látta, rajta a halál iszonyatával. A száj aztán egészen eltorzult, olyan vadállati vicsorba, amelyre ember nem képes. A szemek eszelősen szikráztak, és az arc lassan átalakult valami egészen másba. Vagy inkábbis több minden másba. Minden körvonalát veszítette, semmi sem volt azonos többé önmagával. Az egyik szem lecsukódott, de már két csukott szemmé változott, egy komoly, mégis valahogy szenvedélyes női arcon. Az arcból két oldalt meghatározhatatlan „karok” nyúltak ki, alak nélküli érzetek, közben a partizán arca is ott volt, de körvonalai vonagló indákká változtak, mögöttük egyszemű rémarcok lestek kifelé, iszonyatos mohósággal; de Betyár hiába próbált rájuk nézni, minden szüntelen átalakulásban volt, egymást fedő és egymást félreszorítani akaró alakok fájdalmas tülekedése, és mindegyik a földi létben soha meg nem tapasztalható intenzitással nyomakodott a tudatába. Visszatért a női arc, mosolygott, állából elefántlábak folytak elő, a semmin taposva végtelen jelentőséggel, majd az orrból karmos kezek csaptak ki, és Betyár felé nyúlkáltak, kapkodtak, tépkedtek, néma fenyegetéssel és szavak nélküli szitkozódással.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Egyre gyűltek és nőttek, szaporodtak és sűrűsödtek, tolongtak az emberi, állati és növényi alakok, tagok, testrészek. Elefántok ormánya alakult férfiak nemi szervébe, a nőké pedig ordító szájakból nyílt elő, kecskeszarvas és -szakállas majmok ugráltak szomorúan, az egyiknek szárnyai nőttek, gyönyörű angyallá változott egy pillanatra, de ahogy Betyár erőfeszítést tett, hogy figyelmével belé kapaszkodjon, iszonyatos, szétfolyó, szétomló vénasszony-alakká sorvadt. A vénasszony, miközben megsemmisült, megrázta a botját, mely kígyóvá vált, amelyből további kígyók fröcsköltek szét, az egyik sokszirmú virággá változott, ami néma könyörgéssel nyílt ki, majd porzóiból rettenetes tüskék támadtak. A tüskék faágakká vastagodtak, melyeken pókok kapaszkodtak görcsösen begörbült, összeszáradt lábakkal, aztán villogó lángok között elégtek, lefolytak egy szürke kavargásba, és tátogó szájú, remegő kagylókká változtak, békaszemekkel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Minden egyes alak a létesülés néma, értelem és cél nélküli vágysikolya volt, mely a megsemmisülés borzalmában enyészett el. Mindegyikük őtőle követelte eszelősen létszomja beteljesülését, és belé kapaszkodva próbált menekülni az elmúlás iszonyata elől.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>A pokol</em> - ismerte fel Betyár. <em>Meghaltam, és elkárhoztam.</em> <em>Megérte ezért megvédeni a hazát?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Jó lenne egy ital</em>, tört fel benne a megszokott gondolat – és már látta is a kocsmában ülő fiatalokat, amint jókedvűen poharazgatnak. Az egyikük olyan szende, visszahúzódó fiú volt, mint az a kiskatona Galíciában...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Bárcsak visszatérhetnék ide</em>, sajgott fel a vágy Betyárban. Bárcsak újrakezdhetném. Soha többé nem feledném, mennyi a mérték, hol a határ.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">...s már-már úgy érezte, mintha ő ülne ott, abban a pesti kocsmában. A fiú szájához emelte a poharat, és ivott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Ittak. A fiú – meg Betyár.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Egri Leányka</em>, állapította meg Betyár, noha életében nem ivott ebből a fajtából. Azt is tudta, hogy a legényt Balázsnak hívják, huszonegy éves, még a szüleivel lakik, és egyetemre jár, de már nősülni készül.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">És ittak megint.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">És megint.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Az évfolyamtársak, akikkel Balázs egy asztalnál ült, nevetve csodálkoztak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- De belehúztál, Balázskám! Otthagyott a Réka? Vagy új lány van a dologban? – ugratták.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Mire Balázs csak nevetett, majd rákezdett:</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Nem tehetek róla<br /></em><em>Így hozott a gólya<br /></em><em>Rumosüveg volt a nyakamon-mon-mon</em></span></p>
<p><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A folytatás nem jutott eszébe, és megdermedt. Egyáltalán hol tanulta ezt a dalt?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Az évfolyamtársak észrevették rajta a rémületet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Mi történt, na?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Balázs kizökkent a fagyott ijedtségből. Csak a szívére súlyosodott rá egy névtelen félelem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Semmi, azon gondolkodok, honnan ismerem ezt a dalt. Talán egy úttörőtáborból? – nevetett. – Na persze, akkor még nem ittunk, csak énekeltünk róla!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Balázs azon az estén addig ivott, amíg fel nem szállt szívéről az a nehéz érzés, ami elfogta a daltól. Aztán még maradt. És ivott tovább. Maga sem tudta miért; rosszullétig itta magát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">De Betyár nem érezte a rosszullétet. Ő csak a nektárt érezte, a mindent feloldó és feloldozó áldást, ami erőt vett még a pokol felett is és kihúzta onnan gyilkosságban és részegeskedésben elkárhozott lelkét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Balázs nagy nehezen hazatámolygott végül. Út közben hányt egyet a járda szélére. Egy középkorú nő a mellette álló fiatalabbhoz fordult, mondott neki valamit, közben Balázsra mutogatott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Otthon az anyja rémülten fogadta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Mi van veled, kisfiam... te részeg vagy!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Nem vagyok részeg! Hagyjál már folyton! Nem lehet az embernek néha jól érezni magát...? – Pedig valójában igen rosszul érezte magát. Szobájába ment, beesett az ágyba.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Másnap cudar fejfájással ébredt. Betyár pedig újra látni kezdte a pokol árnyalakjait... Persze tudta megoldást, mindkettőjük bajára: kutyaharapást szőrivel. Balázs kiosont a kamrába, inge alatt a szobájába vitt egy sört. És ittak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Ne félj, Balázskám, többé nem csapunk olyan murit, mint tegnap! – duruzsolta Betyár, félig önmagának, félig a fiúnak. – Többé nem iszunk túl sokat! Ne félj, én aztán tudom, mennyi a túl sok! – röhögött.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Egy év múlva Réka visszaadta a gyűrűt a részeges vőlegénynek. Onnantól nem volt megállás. Balázs az egyetemen, az előadások alatt is titokban, a pad alól iszogatott – amíg ki nem rúgták. Elment segédmunkára, de onnan is hamar kipenderítették. Lipótmezőre, majd Intaházára került, alkoholos elmebetegséggel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Itt volt az idő, hogy Betyár új kezet, szájat és torkot találjon magának.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">* * * * *</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Új „ivócimboráját” a franciaországi Rennesben találta meg. Ukrán származású, középkorú férfi, már erősen iszik. Német felesége elvált tőle – részben emiatt. A gyerekeket vitte magával. Búbánatos, elrontott életű ember, Betyárnak könnyű dolga lesz vele. Bár a franciákkal folytatott párbeszédeit nem értette, és néha francia, néha ukrán gondolatait sem, de azoknak legalább lényegét megsejtette.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Három csodálatos és keserves évet töltött a férfival, aki Franciaországban csak Pierre-nek nevezte magát. Rengeteget szenvedett az italtól a végére, Betyár pedig a tudattól, hogy mit művel ezzel az emberrel – nomeg attól, hogy Pierre néha józanodásra adta a fejét, olyankor két-három hétig nem ivott, Betyár pedig visszakerült a kárhozatba. Próbált más célpontokat találni, Pierre ivócimboráira néha rá tudott kapcsolódni, de valami rejtélyes erő mindig visszahúzta ehhez a férfihoz.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Egyszer aztán Pierre-nek nagynehezen sikerült negyven napig tartania az absztinenciát. Betyár nem tudta, mennyi időt töltött a szörnyalakok között, az idő ott értelmét vesztette, csak visszatérve látta, hogy karácsonyra készül a világ. Pierre pedig a negyven nap leteltével mértékkel iszogatott, csak úgy otthon, egymagában.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár csatlakozott hozzá. Kimondhatatlanul szomjazta már az alkoholt. Pierre így végül megivott három üveg jó francia bort, meg vagy fél liter konyakot.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár elégedett volt. Örömmel táncolta, örvénylette körül az ital kómájában fekvő férfit, észre sem véve, hogy már ő maga is egyre jobban hasonlít az alvilág rettentő lényeihez. Végre talált valakit, aki úgy bírja az italt, mint annak idején ő! Egészen közel tolult hozzá, és gyönyörűséggel eltelve reszelte a fülébe magyarul:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Nem tudsz leszokni róla, ahogy én se tudtam. Te az enyém vagy! – és röhögött, ocsmány hangon.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pierre felriadt. Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetük. Pierre kiáltott egy éleset, és Betyár érezte, hogy a férfi egész testén a hideg futkos. <em>Ez lát engem!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Qu'est-ce que c'est? – kérdezte Pierre. – Je peux te voir!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár a rajtakapott rablógyilkos rémületével vonult vissza.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Já bacsu tebe. Kto tü...?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár egy sötét, nedves, pinceszerű helyen találta magát, valamiféle földalatti katakomba egy cellájában, ahol nem látta a szörnyalakokat, csak érezte a jelenlétüket. Láthatatlan patkányok motoszkáltak, rágcsáltak körülötte. Távolról figyelte Pierre-t, ahogy reszkető kézzel a telefonkönyvben lapoz. Feltárcsáz egy számot – aztán leteszi. Vacillál. Iszik, pedig Isten a tanúja – más nem is lehetne –, most nem Betyár vette rá.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Szenteste napján azután Pierre magányos csendben, néma mozdulatlanságban ült az íróasztalnál – remegő kézzel az elvonástól és a várakozás bizonytalanságától. Az ölében puska. Az asztalon telefon.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Ez a vég. Vagy a kezdet...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Tárcsázás. Kicsöng. Francia beszélgetés, melyet Betyár nem érthet. Évek alatt sem tudott egy szót sem megtanulni franciául... A puskát egy remegő, mégis határozott kéz az asztal mellé támasztja. Nadrág. Bőrkabát. Nyakkendő. Frissen fényezett bőrcipő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Pierre belépett a kétszárnyú ajtón, bizonytalanul köszönt a teremben körben ülő, csevegő húsz embernek, majd leült az egyik székre.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Az ajtóval szemben, mintegy fő helyen, egy asztalnál, egy negyvenes, jól fésült férfi ült. Az asztalon könyvek. Mögötte egy nagy transzparens. Tetején egy körbe zárt háromszög emblémája, alatta tizenkét pont felsorolva franciául.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A férfi pár perc után megrázott egy csengőt, mire a beszélgetés elhallgatott. Elkezdett franciául valami monológot:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Je m’apelle Jean. Et je suis un alcoolique...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár tudta, hogy vége a játéknak. Új áldozatot kell keresnie.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">* * * * * * *</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">De nem volt rá képes.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A megmagyarázhatatlan kapocs közte és Pierre között fennmaradt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár visszazuhant az alvilági kavargásba.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Hirtelen ismerős alakot látott – Balázst, teljesen eltorzult arccal. Alsó ajka hatalmas lebenyben, mohón leffegett, két oldalán nyál patakzott, szemei dülledtek, vizenyősek, kábultan fénylenek az alkohol tébolyától. <em>Vajon én is így nézek ki?</em> – gondolta iszonyodva Betyár.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Egyelőre nem tudott kapcsolatba lépni a fiúval, mégis tudta a történetét. Az intaházai „Puszta” bezárása után egy másik intézetbe került, ahol a brutális bánásmód hatására ő maga is egyre agresszívabb lett az ápolókkal és a betegtársakkal, egészen a kezelhetetlenségig. Az ápolók gyógyszer túladagolással próbáltak végezni vele. Edzett májának köszönhetően ezt könnyen túlélte, így végül a párnájával fojtották meg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Lám, te is ide kerültél végül – mondta, inkább önmagának, mint a fiúnak. Azt nem tudta, hogy Balázs látja-e őt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Balázs mögött fenyegető alak tűnt elő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Az ukrán partizán, Betyár áldozata.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár rádöbbent: Pierre a partizán fia volt. Ezért van az eltéphetetlen kapocs hármuk között.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Megöltem az apját, és majdnem megöltem őt is!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Istenem, mit tettem!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A dermedt borzalomból Balázs zökkentette ki.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Már nem félek tőled. Tudom, ki vagy, azt is, mit tettél velem, és már azt is értem, hogy miért. Szövetkezzünk! Én segítek neked elszakadni az ukránoktól, te pedig megtanítod nekem, hogyan kell másokon át inni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Nem! – ordította Betyár. A körülöttük úszó szennyes tömeg néma visítással, őrjöngve kezdett kavarogni. – Elég volt! Elég volt! Elég volt! Inkább örökre itt maradok, mint hogy még egy embert magammal hozzak ide! Istenem!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Tökélyre fejlesztjük a módszert. – Balázs arcából egyre ocsmányabb szörnyetegek kígyóztak elő. – Emberről emberre járunk, mindenkin csak egy hétig lógunk, aztán továbbállunk! Nem teszel tönkre senkit... és soha-soha többé nem buksz majd le.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár feladta a küzdelmet az árny-lényekkel, csak hogy Balázstól szabaduljon. Átadta magát a szennyben való sodródásnak. Balázs eltűnt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Majd eltűnt Betyár Sándor is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Vége – </em>szólalt meg egy régen elfeledett, belső hang abban, aki valaha Betyár Sándor volt.<em> Most már minden mindegy. Nem bánom, akármi lesz velem. Csak azt sajnálom már, amit másokkal tettem.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A néma fohászra a végtelen távolságából jövő hang válaszolt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Takarodjatok el! Megparancsolom a Mindenható Isten nevében!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A hang ellenállhatatlan ereje űrt feszített a szörnyetegek tolongásába, tiszta, fényes alagút nyílt ki közöttük. Az, aki valaha Betyár Sándor volt, tudta, hogy mit kell tennie. Előviláglott benne a felismerés, hogy nem most látja először ezt az alagutat. Belépett rajta, és száguldott, száguldott, egyre magasabbra, egyre nagyobb fényességbe...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Az alagút végén egy ezüstös-higanyos kört látott. Benne egy háromszög. A kicsi lélek rezdült egyet a látványtól. Egyszerre vonzotta és taszította az embléma, pont úgy, ahogy annak idején az árokpartra döglesztett, tönkreivott test. Félelmetes sors kötötte hozzá.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A jelet egy valószerűtlenül hosszúra nyúlt kéz tartotta. A gazdája fehérség volt a fehérségben: ragyogó üresség közepén álló, fehér köpenyes emberalak, ősz hajjal, hosszú, ősz szakállal.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Ő volt a hang gazdája. Ő parancsolt szabad utat a kicsi léleknek a kárhozatból, a tiszta fénybe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Ki vagy te? – kérdezte a kicsi lélek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Olyan, vagyok, mint te – hangzott a válasz. – Alkoholista vagyok.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A kicsi lélek meglepetten hallgatott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Angliában részegeskedtem végig huszonöt évet, a két háború között. Akkoriban hagytam fel az ivással, mikor te úgy igazán rákezdtél. Negyvennégy nyarán, mikor azt az ukránt megölted. Na de mit gondolsz, ő miért került a pokolba...?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Hogy mentettél ki onnan? Hogy nyitottad azt a kaput?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Hittel, alázattal, hajlandósággal.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A kicsi lélek felfelé mutatott gondolatcsápjával.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Azt hittem, Ő kegyelmezett meg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A fehér alak mosolygott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Mit mutogatsz felfelé? Már a Mennyországban vagy!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A kicsi lélek meglepetten körülnézett az ürességben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- És hol van Isten?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Ahol mindig is volt. Az egyetlen helyen, ahol valaha is volt. – A fehér alak újra kinyúlt, és egy szelíd mozdulattal megsimogatta a kicsi lélek legbelsejét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A kicsi lélek hosszú-hosszú idő óta először érzett tökéletes békét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- És most, mi lesz? – kérdezte, teljes nyugalommal és elfogadással.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Én hamarosan megszületek. Szörnyűséges egyezséget kötöttem önmagammal: újra lerészegedek majd, hogy újra kijózanodhassak. Hogy aztán segíthessem mások józanodását. Neked pedig nincs is más választásod egyelőre, mint hogy folytasd a piálást. De segíteni fogok!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Hogyan?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Majd meglátod...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A fehér alak eltűnt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A kicsi lélek egyedül maradt a tiszta fényben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Hosszú-hosszú ideig maradt meg ott, a teljes nyugalomban, mozdulatlanságban, gondolatok és érzések nélkül.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Aztán lassan álomba merült.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Elkezdte megálmodni az új életét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Tudta, hogy vissza akar térni Magyarországra. Tudta, hogy ott akarja átélni a Nagy Vihart, ami a Földre vár. És hogy józanon fogja átélni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Magas, vékony, mégis keménykötésű fiatalemberről álmodott. Akaratos, önfejű, mégis nyitott és érzékeny – a tipikus alkoholista személyiség. Nem akart már menekülni, ellenállni. Csak minél gyorsabban jusson a végére!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Kinyújtotta vágy-csápjait, amelyekbe rögtön belekapaszkodtak a szenvedély, a vágy, a létszomj elementáris lényei. Nem fenyegették már őt, nem sodródott velük céltalanul: munkát adott nekik. Sürögtek-forogtak. A nem várt, a részegen fogant embrió testét, a tizenéves lány méhében, rettentő szorgalommal, mohósággal, szomjúsággal építették.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Szomjúság.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A kicsi lélek önkéntelenül egy nagy kortyot ivott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Víz szaladt le a torkán. A Léthé vize: a magzatvíz.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Öntudatlan álomba merült.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">* * * * * * * * *</span><strong><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><a href="https://marioatreides.blog.hu/2020/01/08/nem_tehetek_rola_3_139" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em></em></a><br /></span></strong></p>
<p style="text-align: right;"><a href="https://marioatreides.blog.hu/2020/01/08/nem_tehetek_rola_3_139" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">FOLYTATÁS>></span></em></a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2020%2F01%2F07%2Fnem_tehetek_rola_2_749%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2020%2F01%2F07%2Fnem_tehetek_rola_2_749%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2020%2F01%2F07%2Fnem_tehetek_rola_2_749%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nem tehetek róla (2/3)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2020/01/07/nem_tehetek_rola_2_749#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/15396914" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://marioatreides.blog.hu/2020/01/06/nem_tehetek_rola_1_615
Nem tehetek róla (1/3)
2020-01-06T10:23:45+01:00
2020-01-06T10:23:45+01:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár Sándor belépett a kocsmába.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A félhomályos helyiség elhasznált, súlyos levegőjében öreg, nehéz vörösborok és vidám, leányos fehérek párája keveredett mindenféle gabonából erjesztett vacak tömények gőzével és acetilt izzadó férfitestek szagával. A középen függő petróleumlámpa alatt három asztalt toltak össze, azt ülték körül Betyár kistársai és több más katona, lármás keresztbe-kasul beszélgetéssel. Egyikük, a Jóska menten észrevette:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Betyááár! – bődülte el magát. Az új bajtárs érkezése zajos tetszést aratott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Betyár! Betyi! Gyere Sanyi, igyál! Nem fogy el a bor soha! Megyünk haza Magyarországra! – kiáltozták.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár elvett egy másik asztaltól egy üres széket, nem kérdezte az ott ülőktől, szabad-e. A bajtársak szűk helyet szorítottak neki. Jobbján Jóska, akivel a fronton kerültek komaságba, balján egy egészen fiatal, félénk pillantású kiskatona, aki teli borospoharat szorongatott jobb kezével.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Megyünk haza, ha ugyan az ordibálós osztrák tizedes nem küld nyugat felé, hogy megint a németet védjük, a haza helyett! – morogta hangosan egy őszülő halántékú szakaszvezető.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Horthy Miklós nem engedi! – kiáltotta egy bajuszos tizedes, a petróleumlámpa felé emelve poharát. – Ő parancsolta haza az egész Első Hadsereget!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Mire valaki rákezdett a dalra:</span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><br /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Horthy Miklós katonája vagyok<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Legszebb katóónáááája!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Vége van már a főméltóságú úrnak! Sztójay meg a németek az urak odahaza... – kezdte keseregni a szakaszvezető, de hangját elnyomta a többiek dalolása.</span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><br /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Vígan élem katonaéletem<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Nincsen gondom máásra!<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Masíírozok káplárurszavára...</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Mire mindenki nagy vígan a bajuszos tizedes felé lendítette poharát. A Betyár balján ülő legényke is, de aztán nem ivott belőle.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- No mi van véled! Igyál, te! – dörmögte rá a másik szomszédja, egy első világháborús veterán, már erősen véreres szemmel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A legény félszegen mosolygott, és belenyalt a vacak borba.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár nagyot húzott a maga poharából, majd odaszólt a legénynek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Iszol, vagy meghalsz.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Többen nevettek. A dalolás lassan szétesett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Ilyen névvel, hogy Betyár, tudjon is inni az ember fia! – kiáltotta a Miska, egy tűzről pattant legény.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Ki a király? – kérdezte egy másik.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Sanyi a király! – felelték rá többen. Betyár félelmes ivó hírében állt, iszonyú mennyiséget tudott leönteni a torkán anélkül, hogy eszét vette volna a szesz. Félannyit se ivó kistársait rendre ő támogatta az ágyba, húzta le a csizmájukat...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Csak ne lenne ilyen kutyaütő a lengyelek bora – morgott megint a szakaszvezető.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Lengyel, magyar, két jó barát, együtt issza a borát – énekelte értelem nélkül egy már erőst részeg legény. Majd rákezdett:</span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><br /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Náday István, Náday István, ha megparancsóóólja...<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Indúúúlunk mán, indúúúlunk mán, Kárpátokhágóóó-i-ra!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Mit akarsz már a Nádayval is – így a szakaszvezető.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Neked meg mi bajod van mindig! – kiáltott a másik, nehezen forgó nyelvvel. – Tessék!</span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Beregfy Károly, Beregfy Károly, ha megparancsóóólja...<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Indúúúlunk mán, indúúúlunk mán Galíciáááába!<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Jöheeeet musz-ka, jöheeet uk-rán...</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár összeborzongott erre a szóra. Nagyot húzott a gondűző borból. Az életmentő borból, melynek ősi varázsa elviselhetővé teszi az elviselhetetlent. Az életet – és a halált. Betyár mindeddig nem tudta, ölt-e embert a háborúban. Lőtt, ahogy a többiek is, az ellenség meg hullott. Ahogy az övéi is. De múlt héten, mikor a partizánok támadtak, látta, és nem tudta kiűzni a fejéből a látványt, ahogy a golyó – az ő golyója, biztos volt benne –, általverte az ukrán legény torkát, és az arccal előre bukott...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Közben valaki rákezdett az asztalnál:</span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><br /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Nem tehetek róla<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Így hozott a gólya<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Rumosüveg volt a nyakamon-mon-mon</em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A dal villámgyorsan átterjedt még a kocsma végében álló asztalhoz is, ahol szintén magyar honvédek ültek. Betyár együtt gajdolt a többiekkel, pedig a rumot nem szenvedhette... Pár hét még tán, és ihatja a pálinkát, a magyar nektárt, aminek párja nincs a világon...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">*</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Jóanyám is azt mondta, jobb a snapszos piskóta – dünnyögte Betyár félhangosan, magányos asztalánál.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Vége van már a háborúnak, te Sándor – szólt oda kedélyesen a szomszéd asztaltól a hentes Gyula. – Lassan te is hazajöhetnél már a frontról, úgy lélekbe is...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár legyintett, majd rákezdett, kicsit hangosabban:</span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><br /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Beregfy Károly, Beregfy Károly, ha megparancsóóólja...</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Mire a kocsmáros villámgyorsan az asztalához perdült, könyékkel odatámaszkodott, másik öklét a csípőjére tette, és szúrós szemmel Betyárra meredve, halkan, sziszegve azt énekelte, rögtönzött dallamra:</span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Az Ávéhá, az Ávéhá, ha ezt meghallja...</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Aztán még megtoldotta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- ...Édes öregem, eleget ittál mára, én meg azt hallom.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Eridj a magad dolgára! – felelt kihívóan Betyár. Mert erőst verekedni kívánt, maga se tudta, minek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- ...vagy ha nem ittál eleget, folytasd máshol. Nekem itt te ne...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Nekem itt te ne mondd meg, mit csináljak! – ugrott fel Betyár, ökölbe szorított kézzel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Hátulról elkapta egy vaskos alkar – a hentesé. Birkózni kezdett volna vele, de közben odaszaladt Bendegúz, a patkolókovács is, meg a kocsmáros is megkerülte az asztalt. Hármuknak aztán hiába próbált ellenállni, kipenderítették a kocsma ajtaján.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Az asszony csókja édesebb, mint a boré! – szólt utána békülékenyen a kocsmáros. – Hát csak menj haza... Hazatalálsz még, ugye?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Betyár megszégyenülten bólintott, és feltápászkodott. Az ajtót becsapták.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Az asszony csókja, az asszony csókja</em>, gondolta keserűen, miközben hazafelé bandukolt. <em>Nem vár otthon engem semmi, csak veszekedés meg gyereksírás...</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">A dal egyre a fejében keringett. Az utolsó sorokat maga elé dünnyögte:</span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><br /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Azóta se javultam<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Mindig inni tanultam<br /></em></span><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Tudok is, ezt bátran állítom-tom-tom...</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>De már nem tudok</em> – hasított belé a felismerés. Lezökkent az árokpartra. Köhögött egyet, bizonytalanul. Előhúzta belső zsebéből a flaskát, melyet már vagy egy éve mindig magánál hordott. Leöblítette a torkát. <em>Ha egyszer rákezdek, nincs többé megállás. </em>Megint köhécselt, torkát köszörülte furcsán. Talán tényleg abba kéne hagyni? Úgy élni, reggel-este, télen-nyáron színjózanul, mint a tiszteletes úr, aki mindig mondja, hogy az alkohol az ördög vizelete.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Ha az asszony megértené... ha elviselné a kis kocsmázást, nem lenne belőle nagy. Ha lenne miért hazamenni idejében...</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Kicsit úgy érezte, mintha sírás szorongatná a torkát. Vagy talán inkább hányinger? Hiszen <em>annyit</em> azért nem ivott még... Zavaros gondolatok keringtek a fejében. Át kéne menni a Gézához, meginni egyet-kettőt. <em>Az ő felesége bezzeg egy angyal...</em> A sírás szorongatta most már a mellkasát is... vagy a hányinger? Úgy érezte, mintha a hentes Gyula ülne a mellén. A hentes, az ölében meg a Bendegúz, a patkolókovács. Vihogott egyet magában a képre. Ekkor vette csak észre, hogy az állkapcsa is rettentően sajog.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Friss szellő támadt fel. Úgy döntött, csak benéz a Gézához, nincs még illetlenül késő, és ő se részeg még... A levegő meg a séta jót fog tenni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Felkászálódott, de erre a komisz hentes meg a kovács átkapaszkodtak a vállára. Két lépésig bírta csak a súlyt, aztán térdreesett, majd tehetetlenül arcra borult. Mint az az ukrán legény, nyakában a vörös kendővel, ami nem engedte látszani a kiömlő vért...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Rántottak egy nagyot rajta, felülről. Azt hitte, a hentes az, meg a kovács.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">- Mit akartok már megint – nyöszörögte volna, de csak gondolnia sikerült. A száját nem érezte. Az egész testét könnyű zsibbadtság járta át, mintha nem is lenne már se karja, se lába, se mellkasa, benne a fájdalommal.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Aztán meglátta a testet. Az árokparton feküdt, hason, katonasapkája legurult. Az arc a sajátja volt, olyan sápadt, mint a másnap reggeleken a borotválkozótükörben – de inkább viaszos színe volt. Sokszor látott ilyet a háborúban, de legutóbb akkor, mikor Miska nagybátyja a kocsmában leesett a székről a mondat közepén. A halál sápadtsága volt ez.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"><em>Ez én vagyok</em>, <em>itt a földön</em>, értette meg. <em>Meghaltam</em>.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Egyszerre érzett rémületet és megkönnyebbülést. Vonzotta és taszította az a levetett test.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">Aztán a látótere szélén egy szempárt pillantott meg, ami őt nézte meredten...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua, palatino, serif;">* * *<br /></span></p>
<p style="text-align: left;"> </p>
<p style="text-align: right;"><strong><em><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><a href="https://marioatreides.blog.hu/2020/01/07/nem_tehetek_rola_2_749" target="_blank" rel="noopener noreferrer">FOLYTATÁS>></a></span></em><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><br /></span></strong></p>
<p style="text-align: right;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2020%2F01%2F06%2Fnem_tehetek_rola_1_615%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2020%2F01%2F06%2Fnem_tehetek_rola_1_615%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2020%2F01%2F06%2Fnem_tehetek_rola_1_615%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nem tehetek róla (1/3)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2020/01/06/nem_tehetek_rola_1_615#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/15395536" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://marioatreides.blog.hu/2019/12/30/az_oslako_the_man_from_earth_533
Az Őslakó (The Man from Earth)
2019-12-30T12:38:02+01:00
2019-12-30T12:38:02+01:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: justify;">Sajnos pont december 24-én délután kerítettem sort arra, hogy megnézzem a <em>The Man from Earth</em> című filmet, amiről csak most tudtam meg, hogy <em>Az őslakó</em> a magyar címe (szerintem elég jó „fordítás”, leleményes megoldás). Hogy miért volt ez rossz időzítés, az kiderül a bejegyzés második, bojleresebbik részéből.</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval. Maga az alapötlet jó, bár nyilván nem egészen eredeti. (Több ezer év irodalma után réges-régen nincs már eredeti ötlet.) Egy egyetemi tanár a rögtönzött búcsúpartiján elárulja a barátainak, hogy tizennégyezer éves. Nem halhatatlan úgy, mint a Hegylakó – csak éppen nem öregszik. Az okot ő maga sem tudja. Arra mindenesetre már az őskorban rájött, hogy az emberek egy idő után félni kezdenek tőle és ellene fordulnak, jobban teszi tehát, ha útnak indul körülbelül tíz évenként, mikor már kezd feltűnő lenni, hogy nem fog rajta a kor. Most is ezért mondott fel az egyetemen és költözik el. Történelem professzornak lenni látszólag kézenfekvő megoldás volt egy olyan embernek, aki – azt hinnénk – tanúja volt a történelemnek, de valójában nem: mindig csak egy apró pici pontját látta a világtörténelemnek, így történelemtudásának nagy része ugyanúgy könyvből származik, mint kollégáinak, akik a XX. század valamelyik évtizedében születtek.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez az első zavaró dolog: hogy teljes egyetértésben van a hivatalos történelemmel. Nem kezdi el sorolni, hogy mi minden történt, működött másképpen egyes korokban, mint ahogy a ma embere azt tudni véli. Következetesen <em>caveman</em>-nek nevezik (barlanglakónak), és nem szól, hogy „öreg, valójában sose laktunk barlangban”. Még azt a – szerencsére egyre közismertebb – hazugságot is megerősíti, hogy egészen Kolumbuszig azt hitték, lapos a Föld. Pedig még aki nem tudja, szándékosan mennyire hamis színben tüntetik fel az emberiség múltját, az is gyaníthatja, hogy tévedések azért elő-előfordulnak, főleg a prehisztorikus múlttal kapcsolatban, amikorról nem maradtak fenn írásos dokumentumok, kizárólag régészeti leletekből (gyakorlatilag, kicsit sarkosan fogalmazva, az adott kultúra szemetéből) próbálják kitalálni, hogy milyen lehetett az életük.</p>
<p style="text-align: justify;">Ami tetszett: a színdarabszerű megvalósítás. Nem tudom, hogy ezt eredetileg színpadra írták, és utána filmesítették meg, vagy fordítva, de gyakorlatilag egyetlen helyszínen, egy szobában játszódik az egész, néhány színésszel. Nem lett el-hollywoodizálva, nem vágtak be visszaemlékezéseket történelmi korokból, mint a Hegylakóban. Semmi látvány, semmi akció, csak az intellektusnak szól az egész; csak dialógus uralja a filmet, elejétől végéig. Itt volt egy másik probléma: kicsit iskolásnak éreztem az írást, néhol nem következetesek a karakterek, amit mondanak, nem a karakterből adódik, hanem az író azon szándékából, hogy labdákat adogasson John Oldmannek – merthogy ez a főszereplő (sokadik) neve. (Most komolyan, valaki, aki gondosan titkolja, hogy 14000 éves, ilyen beszélő nevet választ magának...?)</p>
<p style="text-align: justify;">Kicsit nehéz elhinni, hogy valaki 140 évszázadon át elkerült vagy túlélt minden gyilkosságot, balesetet, háborút, pogromot és járványt, de menjünk bele a játékba, ekkkkora szerencséje volt az ősemberünknek. Viszont az már nem hihető, hogy annak ellenére, hogy mindig csak annyit tudott róla, mi folyik a világban, mint bárki más a környezetében, mégis mindemellé még akkora szerencséje is volt, hogy összebarátkozott Van Gogh-gal, együtt hajózott Kolumbusszal, Buddha tanítványa volt, és jelen volt Jézus korában és történelmi közegében is.....</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>NA INNENTŐL JÖN A BOJLERES RÉSZ</strong></p>
<h6 style="text-align: center;"><strong><img src="https://m.blog.hu/ma/marioatreides/image/mfe_iddqd.jpg" alt="mfe_iddqd.jpg" class="imgnotext" /><span style="font-family: courier new, courier, monospace;"><em>Vajon beírta, hogy IDDQD?</em></span><br /></strong></h6>
<p style="text-align: justify;">Szóval. Ami egy kicsit homályos a számomra: mitől van az, hogy nem együtt találgatjuk a vendégekkel, hogy John igazat mond, hazudik vagy elmebeteg, hanem valahogyan kezdettől fogva egyértelmű, hogy igazat mond? Ennek kiderítéséhez újra meg kéne néznem a filmet... de nem fogom. A végén azért a leghitetlenkedőbb nézőknek is szájbarágják, hogy igazat mondott, mert a társaságból az öreg pszichiáter hirtelen ráismer az egyik korábbi álnévből, hogy gyermekként már találkozott Johnnal.</p>
<p style="text-align: justify;">A romantikus szál a filmben a semmiből jön és a semmibe tart, mint oly gyakran a filmekben (<a href="https://marioatreides.blog.hu/2019/11/09/polgar_tamas_emberi_tenyezo">és nem csak a filmekben</a>): csak azért van, mert „kötelező”. Bár a filmet szépen zárja, de azon kívül, hogy ellágyul a szívünk, semmit nem tesz hozzá a történet ívéhez.</p>
<p style="text-align: justify;">Az írásmód iskolás elemeiből kiindulva kicsit aggódtam, hogy a második felvonásban megjelenő fegyver kötelezően el fog sülni a film végén, és itt ér véget a történelem leghosszabb emberi élete, de szerencsére nem így lett.</p>
<p style="text-align: justify;">A kezdettől ellenséges hozzáállás és a végén a felháborodás a vendégek részéről érthető lenne, ha „utca emberei” lennének; de ezek tudósok, egyetemi tanárok, intellektuális beállítottságú emberek, nyilván szenvedélyesen szeretnek hipotézisekkel játszani, és egyébként is: a „játékot” John azzal indította, hogy <strong>tegyük fel</strong>, akarok írni egy sci-fit egy halhatatlan emberről... aztán felvette ezt az identitást. Erre valahogy senki nem emlékezett vissza a film végén, és ő sem hivatkozott rá: „Gyerekek, hát nem emlékeztek, hogy kezdtük az egészet? Azt hittem, egyértelmű volt, hogy ez egy gondolatkísérlet, csak következetesen játszottam a szerepemet, különben értelmét veszítette volna az egész.”</p>
<p style="text-align: justify;">De amivel aztán teljesen elrontották a filmet, az a jézusos baromság volt. Nevezetesen, hogy John azt állítja magáról, ő volt Jézus Krisztus... Ez volt az a pont, ahol a történet a hihetőségét teljesen elvesztette. Főleg, hogy az állítás alátámasztására aztán elkezdték halmozni a baromságokat:</p>
<p style="text-align: justify;"> - <em>Az Evangélium tulajdonképpen a buddhizmus „héberül”.</em> Először is, Jézus arámiul tanított, bár a tanításai csak görögül maradtak fenn. De ez apróság. Buddha és Jézus tanításai ugyan paralellek olyan értelemben, hogy egyetlen ponton sem ütköznek (a manichaeizmusnak sikerült is egy vallássá olvasztani őket), de mindkettő jócskán beszélt olyan dolgokról, amikről a másik nem: Buddha a valóság természetéről, Jézus pedig a Mennyei Atyáról. A Buddhánál legfeljebb példabeszédeiben jelenik meg valamiféle központi istenalak (a tékozló fiú példázatát hosszabb és bonyolultabb változatban ő is elmondta), egyébként nem volt hajlandó Istenről beszélni. Jézus megközelítése alapvetően inkább exoterikus, a cselekvő szeretet útjára biztat, hogy ezáltal lehet az üdvösség felé haladni, Buddha pedig ezoterikus: a meditáció belső útja vezet a megvilágosodáshoz.</p>
<p style="text-align: justify;"> - <em>Jézus tetteiből később mítoszok alakultak ki, a halottak feltámasztása és egyéb csodatételek így jelentek meg az evangéliumi történetben.</em> Ez azt feltételezné, hogy Jézus története évszázadokon át szájhagyomány útján terjedt (mint mondjuk Mózesé), és csak azután írták le. Ez viszont nem így van. A négy kánon evangélium közül az egyiket János apostol írta, Jézus két legközelebbi tanítványának egyike, aki a történet nagyrészének szem- és fültanúja volt. Tehát vagy úgy történtek a dolgok, ahogy leírja, vagy hazudott, vagy elmebeteg volt. Mindenki választhat hite szerint, de utólagos kiszínezésről és fokozatos mitizálásról szó sincs.</p>
<p style="text-align: justify;">- <em>Jézus nem is halt meg a kereszten, csak „Tibetben tanult” módszerekkel nagyon lelassította a teste működését.</em> Egyrészt a tetszhalál állapota csak különböző romantikus történetekben létezik, a valóságban a „nagyon-nagyon lassú pulzus” és a „nincs pulzus” állapotát elég könnyű megkülönböztetni. Másrészt miféle technikákat tanult Tibetben? Az a rendszer, amit „tibeti jógának” is szokás nevezni, a tibeti buddhizmus gyümölcse, és hol volt még a buddhizmus Tibetben kétezer évvel ezelőtt? A VIII. században kezd majd kialakulni a bön tibeti ősvallás és a sunyaváda buddhizmus fúziójából.</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval itt már határozottan kezd <a href="https://jatekneve.blog.hu/2009/06/20/zeitgeist_621">Zeitgeist</a>-os lenni a dolog, és nem lehet nem sejteni mögötte a romboló szándékot. Kár volt egy ilyen jó ötletet egy ilyen alantas hátsó (na nem is annyira nagyon hátsó) szándékkal felhasználni. És ezt nem valami vallásos érzület íratja velem, csak a tények ismerete.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F12%2F30%2Faz_oslako_the_man_from_earth_533%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F12%2F30%2Faz_oslako_the_man_from_earth_533%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F12%2F30%2Faz_oslako_the_man_from_earth_533%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az Őslakó (The Man from Earth)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2019/12/30/az_oslako_the_man_from_earth_533#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/15373646" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://m.blog.hu/ma/marioatreides/image/mfe_iddqd.jpg
https://marioatreides.blog.hu/2019/11/13/az_aranyszoru_nyulak
Az aranyszőrű nyulak
2019-11-13T11:31:39+01:00
2019-11-13T11:31:39+01:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: justify;">Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdaember, annak voltak nyulai. Egy reggelen, ahogy kimegy az ólakhoz, látja ám, hogy az egyik anyanyúl csupa aranyszőrű fiókát ellett! Nosza, mindjárt el is dicsekedett volna velük a kerek falunak, hanem azt mondja az asszony:</p>
<p style="text-align: justify;">Ne szóljunk felőle, a kezibe meg végképp ne adjuk senkinek, hanem csak tenyésszük tovább, vágjuk le, ami fölös, a bőrükből varrok én szőrmét, és azt nehéz aranyért eladjuk a városban!</p>
<p style="text-align: justify;">Úgy is tettek. Fialltak szépen a nyulak, és láss csodát, mindnek egytől egyig aranyszőrű fiókái lettek! Meg is varrta az asszony az első szőrmét, majd a másikat, hatodikat, tizediket – gyűlt szépen a pénz, a vasárnapi asztal meg majd leszakadt a sok nyúlhústól.</p>
<p style="text-align: justify;">Hanem a gazda meg nem állotta, hogy a komájának el ne dicsekedjék a csuda jószágokkal. Gondolta, úgyis kitudódik a dolog előbb-utóbb, hát ne ismerkedjék irigynek; még adott is a komának a temérdek arany fiókából néhányat. A Jóisten ingyen adta, jusson belőle másnak is, ketten talán többre jutnak: megállapodtak, hogy a gazda Keletvároson adja el a szőrméket, a komája pedig Nyugatvároson.</p>
<p style="text-align: justify;">Híre ment lassan a két aranyos nyúlszőrme árusnak, és a gazda fülébe jutott az is, hogy komája olcsóbban adja a magáét, hogy inkább Nyugatvárosra jöjjön mindenki vásárolni. Megharagudott, és ő még alább adta az árat; pedig hinnye, minden másukat eladták már az asszonnyal, mindent a nyúlgazdaság növelésére fordítottak, az ólakra, a kerítésekre, a sok kutyára, hogy vigyázzanak az áras jószágokra. Azonképpen tett a komája is.</p>
<p style="text-align: justify;">Hanem azután, hogy már nyolcadáron kínálták az aranyszőrmét, és szerte a járás abban pompázott egész télen, csak összeült a két koma egy kancsó bor mellett, és megegyeztek, hogy nem versengenek tovább: szabott árat kérnek a becses bundákért. Volt is ógás-mógás Keletvároson, Nyugatvároson – de mit volt mit tenni, megfizette a teljes árat mindenki.</p>
<p style="text-align: justify;">Mondja aztán egyszer a gazdának az asszony: mégsem igazság, hogy ugyanannyit nyernek a vásáron komádék, mint mink, hát mégis tőlünk kapták ők is az aranyszőrű nyulakat!</p>
<p style="text-align: justify;">Mondja pedig a komának is az ő felesége: mégsem igazság, hogy ugyanannyit kérünk mi is a szőrmékért, Nyugatváros kétszer olyan messze van, mint Keletváros, kétszer annyit kell kendnek kocsizni vasárnaponként s csak félannyi áruval, hisz amazok elébb találták fel az üzletet az aranyszőrrel.</p>
<p style="text-align: justify;">Tanakodtak sokat, hogy mit lehetne tenni, és a koma elhatározta, hogy mérges tápot ad az éjjelen a gazdaember nyulainak. Hogy az mind megdöglik, eztán csak őtőle lehet majd aranyszőrmét venni, és kérhet érte, amennyit csak akar!</p>
<p style="text-align: justify;">Közben a gazdaembert addig szidta, gyötörte az asszony, miért adott a komájának a fiókákból, hogy az is elhatározta: átszökik az éjjelen, és megmérgezi a komája nyulait.</p>
<p style="text-align: justify;">Fel is kerekedtek jó éjfél után, a gazdaember dél felől kerülte a falut. Ahogy a sötétben ólálkodott a komája udvara felé, már messziről látta az aranyos derengést a temérdek nyúltól. Teringettét! Hát ennek már ennyi nyula van, mindenét a nyúlüzletbe ölte bele!</p>
<p style="text-align: justify;">A komája meg észak felől került, és ahogy belépett az ólak közé, majd szemét vette a nagy ragyogás. Teringettét! Hát ez már mást sem tart, se lova, se tehene, nyúltejet is isznak már a gyerekei bizonnyal!</p>
<p style="text-align: justify;">Így történt, hogy a két koma elkerülte egymást, és egyik se találta otthon a másikat. A család aludt, a kutyák meg nem ugattak, hiszen ismerték jól a komákat...</p>
<p style="text-align: justify;">Reggelre aztán mindkettő látta, mi történt, volt nagy sírás-rívás a két háznál! Egy aranyos nyúl sem maradt meg, amelyik még szopós volt, a mérges tejtől pusztult el. Megnyúzták hát a sok dögöt, deckára bontották mind a cifra ólakat, még a kutyákat is elcsapták, de a hitelezőket így sem fizethették ki. Földönfutó koldussá lett mindkét koma, nem maradt nekik más, csak az egy szál aranyos szűrjük, amitől megszabadulni életük árán nem akartak. A környéken megmaradni nem bírtak, hiszen úton-útfélen villogtak az aranyos szőrmék minden szembejövőn, hogy egy percre feledni nem tudták, micsoda balszerencse érte őket! Ha meg elmentek másik vidékre, ugyancsak vékony volt az alamizsna: mert ki látott már koldust aranyszűrben?</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F11%2F13%2Faz_aranyszoru_nyulak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F11%2F13%2Faz_aranyszoru_nyulak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F11%2F13%2Faz_aranyszoru_nyulak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az aranyszőrű nyulak"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2019/11/13/az_aranyszoru_nyulak#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/15304388" border="0" /></a><br /></p>
népmese
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://marioatreides.blog.hu/2019/11/09/polgar_tamas_emberi_tenyezo
Polgár Tamás: Emberi Tényező
2019-11-09T15:01:22+01:00
2019-11-09T15:01:22+01:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p><img src="https://m.blog.hu/ma/marioatreides/image/robmacska.jpg" alt="robmacska.jpg" class="imgleft" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>„- Egy egész generáció gondolkodását kellene megváltoztatni. Nemcsak a számítógépekről, hanem arról, hogy Magyarország nincs kizárva a világból. Nálunk is megtörténhet bármi. Most képzelje el, hogy a Terminátor 1984-ben nem Los Angelesben jelenik meg, hanem Budapesten. Mondjuk Kőbánya-Kispesten, vagy akár egy borsodi faluban. Százból kilencvenkilenc magyar felkuncogna, és rögtön kijelentené, hogy ez innentől csakis vígjáték, paródia lehet, egy csetlő-botló, lúzer terminátorral. Pedig a történet nem lenne kevésbé véres vagy érdekes pusztán attól, hogy a T-800-as a Los Angelesi Sarah Connor helyett Budapesten keresné Konnor Sárát. Attól, hogy Simson motorral közlekedne és AMD gépkarabéllyal lövöldözne, még ugyanúgy egy gyilkos robot lenne a jövőből – élő szövettel a fémvázon.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>- De a Terminátor csak egy sci-fi.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>- A legtöbben ugyanígy sci-finek hiszik azt, hogy valaki ma Budapesten high-tech támadást intézzen egy magyar célpont ellen. Akár olyat, amilyenre még nem volt példa a világon, és alapjaiban fogja megváltoztatni viszonyunkat a technikához...”</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Igen, <strong>az</strong> a Polgár Tamás. A Tomketketkettő, a közellenséggé nemeshedett, jelenlegismeretlenhelyen Kanadából <a href="https://www.bitchute.com/channel/tomcatistan/?showall=1">vlogoló</a>, biciklikergető. Egy fórumos üzenetben néhány éve már javasoltam neki, hogy írjon regényt, és nyilván nem voltam egyedül vele, már az Army Report is kvajó volt. Bár én politikai krimit javasoltam, ehelyett lett techno-krimi (a végén egy kis politikai „velejéigkorruptságos” szállal). Ennek is megvan a szépsége.</p>
<p style="text-align: justify;">Annak ugyanis, hogy végre nem olyan szerző nyúlt a témához, aki segghülye a számítástechnikához – illetve informatikához, 2019 van –, nincs vad billentyűzetverés után izgatott „BENT VAGYOK!” kiáltás, nem lenyomozható hívás, ha az 15 másodpercnél rövidebb, meg egyéb, amerikai filmekből jól ismert fárasztó képtelenségek. (<a href="https://www.imdb.com/title/tt2575988">Silicon Valleyt</a> is azért szerettem – azért is – az első 1-2 évadban, mert szakmailag nagyjából helytálló volt.)</p>
<p style="text-align: justify;">Sőt, nem csak számítástechnikailag – illetve informatikailag, 2019 van –, műszakilag helytálló, hanem rendvédelmileg is, amennyire kívülállóként ezt meg lehet ítélni. De Tomcatnek volt alkalma jól megismerni a hazai rendvédelmi állapotokat és folyamatokat, mind egy rendőrséggel együttműködő civil szervezet vezetőjeként, mind gyanúsítottként, többször is. <em>„Valószínűleg az első krimiregény a világon, amelynek szerzője nemzetközi körözés alatt állt, és ezalatt kért és kapott írói tanácsokat a rendőrségtől.” (<a href="http://emberitenyezo.hu/">emberitenyezo.hu</a>)<br /></em></p>
<p style="text-align: justify;">Az alapötlet rendkívül egyszerű, mégis eredeti. Pont azért, mert nem akar nagyot mondani, megmarad a valóság talaján: a főszereplő egy tök egyszerű, házilag elkészíthető „robotot” indít el bankot rabolni. Valójában csak megfog egy vidámparki műanyag macskafigurát, villanymotorokkal hajtott triciklikerekeket szerel rá, a távirányíthatóság kedvéért tesz a fejébe három kamerát és egy egyszerű kis számítógépet (mondjuk egy Raspberry Pi-t), a hasát pedig megtömi egy ETN nevű, házilag elkészíthető, nagy erejű robbanóanyaggal. Vagy legalábbis ezt mondja, és ezzel tartja a bankfiókban a túszokat és a fiókon kívül a TEK felszámolóit. Hogy van robbanóanyag, vagy nincs, az csak a könyv vége felé derül ki biztosra. De mindenesetre kijönni már bajosan tud a bankból a macskafigura az akció után, az elkövető pedig nyilván nem akar nyomot hagyni maga után, így kezdettől biztosra vettem, hogy robbanás lesz a vége. Azt nem árulom el, hogy lesz-e, de spoiler1: a pénzt a macska helyett egy oktakopter drónnal akarja elvinni a főszereplő, „hatalmas meglepetésünkre”. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt – hogyan máshogyan? Tök életszerűtlen, hogy a TEK szakértőjének ez nem jut eszébe.</p>
<p style="text-align: justify;">De az első problémám nem is ez volt, hanem az, hogy a macska érkezésekor, a bombafenyegetés „elnyávogása” után a nyilvánvaló reakció a bankfiókban tartózkodók részéről az ész nélkül, ordítva, sikítva, egymást taposva menekülés lett volna. Ha emberi elkövető megy be, bombával felszerelve, akkor engedelmeskednek neki, és ott maradnak. De ne álljunk neki pszichológiázni, menjünk bele a játékba.</p>
<p style="text-align: justify;">A fő baj az, hogy a főszereplő egy <em>fajankó</em>, ahogy a túsztárgyaló már korábban elnevezte (erről bővebben később). Amikor a rendőrség számítástechnikai – illetve informatikai, 2019 van – szakértője nekiáll lenyomozni, kivel kommunikál mobilneten keresztül a macska, már előre tudom: hiába, csak egy ...perui szervert fognak találni. De nem! Fajankó képes volt, és a macskával közvetlenül kapcsolódott össze, így aztán lenyomozhatóvá tette önmagát. Ráadásul amikor elkezdik korlátozni a mobilnet forgalmat az Oktogon környékén, csak csodálkozik, jé, mit akarhatnak – eszébe sem jut a hős hackernek, hogy az ő adatforgalmát keresik! A könyv felénél méterekre vannak tőle a rendőrök, a túszok is majdnem megszöknek, és csak utána jut eszébe VPN-t használni. Értem, hogy kell az izgalom és a fordulatosság a történetbe, de ennél nagyobb <em>lamerség</em> már csak az volt a részéről, hogy nem tesztelte széjjel a drónt a szlovákiai előkészületek során, mielőtt élesben bevetette volna. Még sosem merítette le az akkuját, értjük...! Voltak oldalak a könyvben, amikor szinte drukkoltam Izomagy Pékának és a TEK-nek, hogy ők nyerjenek.</p>
<p style="text-align: justify;">A másik zavaró tényező a történetben az volt, hogy, spoiler 2: A túsztárgyaló véletlenül a fajankó volt barátnője. Ennek a történet folyásában nincs <em>semmilyen</em> érdemi szerepe, szinte csak „kötelező romantikus szál”, ellenben folyamatos bosszankodásra ad okot, hogy az olvasó (főleg, ha egyébként író is) arra számít, hogy ez a teljesen lehetetlen véletlen lesz majd az emberi tényező, ami a könyv végén az egész történetet „megcsavarja” (kiszámítható módon). <strong>Valójában nem.</strong> A végkifejlet kellemesen kellemetlen meglepetés, annyira, hogy el sem árulhatom, mert tényleg akkora szó szerinti spoiler lenne, hogy elrontaná az egész könyvet.</p>
<p style="text-align: justify;">A dramaturgia „alapszabálya” (valójában csak megszívlelendő alapelve), hogy a cselekmény menetét elsősorban a karaktereknek kell alakítaniuk, nem a körülményeknek. Van azonban a történetben egy olyan véletlen, ami kifejezetten jól szolgálja alakulását: a fajankó első búvóhelye, ahonnan a macskát irányítja, ugyanabban a háztömbben van, mint az egyik túsz, méghozzá a fiókvezető-helyettes, Zsuzsa lakása. A TEK munkáját irányító őrnagy azt a következtetést vonja le „zsaruszimatával”, hogy ilyen véletlen márpedig nincs (a valóságban tényleg nincs, de pont ez a jó benne), Zsuzsa nyilván összedolgozik a rablóval – a gyakorlatlanabb krimiolvasó pedig még tanakodhat is magában: lehet, hogy igaza van? Annyi mindenesetre borítékolható, hogy Zsuzsa a kalocsai női börtönben fog megöregedni, ha túléli a macskát. Spoiler 3: és tényleg. Az igazi meglepetés az, hogy nem csak hogy két ártatlan túszra verik rá a rablást, mert az elkövetőt nem tudják élve kézre keríteni (vagy lelép a pénzzel, vagy lelép anélkül, vagy akkora fajankó, hogy végül odamegy a helyszínre és magát is felrobbantja, vagy valami más történik, nem árulom el), hanem eltussolják az egész robotizált bankrablás ügyét. Ahelyett, hogy tudomásul vennék, hogy ...2019 van, és ilyet „bárki” tud csinálni, tehát fel kéne készülni rá – inkább államtitokká nyilvánítják az egészet és kikompozitolják a banki kamerák felvételeiből a macskát, mielőtt átadnák azokat a sajtónak. Facepalm. Negyven éve élek ebben az országban, de még mindig nem ismerem az itteni realitásokat, a dolgok sajátos „elintézési” módját. Mentségemre szóljon, hogy a legtöbb magyar ember a könyvet olvasván nem csak nem számítana erre, de valószínűleg irreális összeesküvés-elméletnek minősítené az egészet, „oda nem illő elem beszuszakolva a könyv végére, a történetet erőltetetten gazdagítani próbálandó”.</p>
<p style="text-align: justify;">Összességében azért fájdalom, hogy a könyvnek esélye sincs bestsellerré emelkedni: nem mondjuk a Libri adta ki, hanem a Kreatív Kontroll Kft (= Blogin), tehát nincs óriásplakátokon a körúton, a könyvesboltban szinte „pult alól” szedik elő, sőt, rosszabb: <strong>a krimi helyett a sci-fi(!!!) részlegből</strong> hozta elő az eladó. (Még nagyobb facepalm! Bár már fél évszázada a robotok a mindennapi életünk részét képzik, a billentyűzetet a kezem alatt nem órásmester rakta össze... De akkor is: robot = sci-fi!)</p>
<p style="text-align: justify;">Még nagyobb fájdalom: esélytelen az is, hogy film készüljön belőle, pedig a képernyőbarát alapanyag megvan benne. És az elmúlt tíz évben fejlődött annyit a magyar filmipar, hogy a megvalósítás sem lenne bicebóca.</p>
<p style="text-align: justify;">De talán a legnagyobb fájdalom, hogy hiába lenne bestseller, mozifilm: a magyar átlagembernek az eltussolt robotügy megmaradna összeesküvés-elméletnek, a robotizált bankrablás története pedig sci-finek. Érezzük az összefüggést?</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F11%2F09%2Fpolgar_tamas_emberi_tenyezo%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F11%2F09%2Fpolgar_tamas_emberi_tenyezo%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F11%2F09%2Fpolgar_tamas_emberi_tenyezo%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Polgár Tamás: Emberi Tényező"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2019/11/09/polgar_tamas_emberi_tenyezo#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/15298970" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://m.blog.hu/ma/marioatreides/image/robmacska.jpg
https://marioatreides.blog.hu/2019/07/08/nyelvregites
Nyelvrégítés?
2019-07-08T13:33:59+02:00
2019-07-08T13:33:59+02:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: justify;">Korábban is írtam már egy zsummogást a magyar nyelv idegen szavakkal feltöltődéséről, most egy építő javaslat keretében teszem meg ugyanezt.</p>
<p style="text-align: justify;">Mert borzadva hallom és olvasom a rengeteg idegen szót a hétköznapokban beszélt-írott magyar nyelvben, sőt, még a könyvekben, cikkekben, tévéműsorokban is.</p>
<p style="text-align: justify;">...de mi a baj a jövevénnyel? Miért ez a <em>lingvisztikai migránsaverzió</em>? Talán nem gazdagítja, színesíti a nyelvet?</p>
<p style="text-align: justify;">Hát nem.* Lehet ilyen szerepe, de több kárt csinál, mint hasznot. Egyrészt sokszor az emberek nem tudják, hogy mi a szó pontos jelentése, tévesen használják, vagy (akár akaratlanul, akár szándékkal) maszatolnak vele. Gyakran gond van a toldalékolással is, lásd pl. <em>bluetooth</em>. Nyelvészkedjünk: a helyes leírás módja „<em>bluetooth</em>-val”, mivel a v nem tud hasonulni a magyarban nem létező hanghoz – szóban persze elhagyjuk. De ha már itt tartunk: fájdalmas hallani, ahogy a magyarok próbálják kiejteni az idegen nyelv idegen hangjait, különösen az angol szavaknál. <em>Bluetooth</em> magyarul kékfog. Miért nem lehet magyarítani? A <em>joystick</em> még lehetett botkormány, a <em>floppy</em> mágneslemez? Aztán a <em>technikai</em> fejlődés valahogy lehagyta a nyelvi leleményt...</p>
<p style="text-align: justify;">(*A „háttal nem kezdünk mondatot” nyelvtani szabály nem létezik, azt a tanárok találták ki a gyerekekkel való értelmetlen kötözködés céljára.)</p>
<p style="text-align: justify;">Amiatt nem kell félni, hogy az idegen szavak áradata végleg „megfertőzi” a nyelvet. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha az idegen behatás eltűnik a nemzet életéből, a hozott szavak is kikopnak. A török eredetűként számon tartott szavak nagy része nem az. Nagyszüleim <em>generációjában</em> (a két világháború között születettek), főleg a polgári családból származók, még iszonyatos mennyiségű német szót használtak. Én ezek nagy részének nem is tudom már a jelentését. Ami sokkal nagyobb probléma, hogy ha viszont mégis meggyökeresedik egy-egy jövevényszó, hajlamosak vagyunk elfelejteni a magyar megfelelőjüket! Ha azt mondom, „pityókát köpesztek”, azt a legtöbb magyar ajkú ember nem érti. Pedig magyarul mondtam! <a href="https://www.nyest.hu/hirek/honnan-ered-a-krumpli-szo">Németesen</a> szólva: „<em>krumplit pucolok</em>” – így már mindenki tudja, mit jelent, még Erdélyben is, ahol a pityóka szó még használatos. Még... (Apró megjegyzés, nem csak a szó, hanem maga a növény is jövevény, és bár szeretjük, de kiszorította étrendünkből a sokkal finomabb és egészségesebb csicsókát.)</p>
<p style="text-align: justify;">A baj az, hogy azért is nem figyelünk oda ezekre, mert az iskolában elhitették velünk, hogy minden szavunk idegen eredetű, tehát tökmindegy, hogy eggyel több vagy kevesebb. Vagy szláv, vagy latin, vagy germán, vagy török – de magyar eredetű magyar szó: nincs. Nem vigyázunk a nyelvünkre, mert elhittük, hogy nem a sajátunk, hogy összeloptuk. Egy durva példája ennek, amivel <em>etimológiai</em> szótárban találkoztam: korona – latin eredetű. A következő szó: korong – szláv eredetű. Közvetlenül egymás alatt szerepelnek, de a szerzőnek, a szerkesztőnek, sem a <em>lektornak</em> nem tűnt fel, hogy ez nem lehet, itt valami tévedés van. Hasonló hangalakú és jelentésű szavakat hogy lehet különböző irányból származtatni? „Lehetni mindent lehet”, ahogy nagyapám mondta, és itt a nyelvészet is előhúzhatja azt az érvet, amit a természettudománynak már előhúznia sem kell, mert folyamatosan pajzsként tartja a hülyeségei elé: VÉLETLEN! Véletlenül hasonlít!</p>
<p style="text-align: justify;"><em>Persze</em> én is használok idegen eredetű szavakat, amik úgy beleolvadtak a nyelvbe, hogy észrevenni már nem lehet őket, csak a nyelvészek tudják kimutatni idegen eredetüket. De lehet azért a nyelvet „régíteni”, visszatérni az ősi szótövek, szógyökök használatához, lesöprögetve róluk az évszázadok idegen hordalékát.</p>
<p style="text-align: justify;">Itt a nyári táborok, <em>kempingezések*</em> ideje. Esti beszélgetéseknél, tábortüzeknél lehet odafigyelni erre, és valami <em>vicces</em> „büntetőfeladatot” kitalálni annak, aki idegen szót használ. Nyilván úgy a legjobb, ha a következő büntetést aztán ő találhatja ki, és ennek tudatában folytatódik a beszélgetés. Kell a játéknak egy bíró, egyrészt, hogy a feladatok eldurvulását megakadályozza, másrészt, hogy megítélje, mi számít idegen szónak. Nyelvtantanár kizárt, minden harmadik szóra „bejelez” majd, hogy az idegen.</p>
<p style="text-align: justify;">(*camp = tábor, camping = táborozás, campingez = táborozásoz, kempingezés = táborozásozás – érezzük már a problémát?)</p>
<p style="text-align: justify;">A <em>posztban italic fonttípussal highlightoltam</em> az idegen szavakat.</p>
<p style="text-align: justify;">És ha már a nyelvrégítésnél tartunk, ajánlom mindenki figyelmébe <a href="https://marioatreides.blog.hu/2016/06/27/bujdoso_332">Bujdosó</a> című írásomat (ami eddig elkészült belőle.) Mondja bárki is, hogy szegényesebb, színtelenebb, <em>primitívebb</em> nyelven írtam, mint amit ma használunk a mindennapokban! Pedig egy magyartanár végigöntené pirossal az egészet, az MT<em>A</em> bármelyik nyelvészéhez pedig <em>mentőhelikoptert</em> kellene hívni, ha meglátná...</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F07%2F08%2Fnyelvregites%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F07%2F08%2Fnyelvregites%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F07%2F08%2Fnyelvregites%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nyelvrégítés?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2019/07/08/nyelvregites#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/14931610" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://marioatreides.blog.hu/2019/04/13/orosz_katalin_a_sorsformalo_9_1_honap
Orosz Katalin: A sorsformáló 9+1 hónap
2019-04-13T17:48:22+02:00
2019-04-13T17:48:22+02:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p><span>Újabb előadás videó.</span></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/I30NHk59rh4?enablejsapi=1" allowfullscreen="true" width="100%" height="388" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Csak fejlődök azért. A tíz éve vásárolt, szalagos SD kamerát lecseréltem mozgó alkatrész nélküli, FullHD-t tudó eszközre (mobiltelefon). Azért csak 720p, mert egyrészt így is takony (valami zajszűrőt tesz rá az android, aztán próbálja visszaélesíteni?), másrészt marha nagy a bitráta (fölöslegesen), és a 7 gb belső memóriába nem fért volna két óra (végül nem lett annyi, az előadó csak a bevezetőt engedte felvenni). Eszembe jutott, hogy veszek egy 32GB MicroSD-t, végül is 2-3 ezer ft, de rájöttem, egyszerűbb letölteni egy appot, amiben lehet állítani a bitrátát (meg hajlandó felvenni a nyers képet, majd én szűröm temporal smootherrel, kösz).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Valaki tud ajánlani egy jó android kamera appot <strong>tapasztalatból</strong>? Amit tudnia kéne: állítható videó bitráta, FPS és felbontás; fényképező módban automata HDR és állítható felbontás; ingyenes*. Ami jó lenne: fehéregyensúly állítás, manuális HDR, RAW, histogram (de legalább egy kúrva zebra), panorama shot.<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>*Tudom, szégyen fejemre, hiszen én szoktam mondani, hogy "ami ingyen van az ritkán olcsó". A reklámcsíkokat viszont elviselem, beépített reklámszűrő van az agyamban, a tudatalattimat pedig militarizáltam a reklámok ellen, Inception style. :) Letöltöttem egy fizetős appból kalóz verziót, nem engedélyeztem neki a netre kapcsolódást, ennek ellenére simán kapcsolódott és megállapította, hogy nincs regisztrálva ez a példány, és fizessek. Ennyit az android permission rendszerről. (Olyan, mint a Windowsban az UAC: csak téged bosszant, a vírus azonnal megkerüli.)</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F04%2F13%2Forosz_katalin_a_sorsformalo_9_1_honap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F04%2F13%2Forosz_katalin_a_sorsformalo_9_1_honap%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2019%2F04%2F13%2Forosz_katalin_a_sorsformalo_9_1_honap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Orosz Katalin: A sorsformáló 9+1 hónap"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2019/04/13/orosz_katalin_a_sorsformalo_9_1_honap#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/14762464" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://i.ytimg.com/vi/I30NHk59rh4/hqdefault.jpg
https://marioatreides.blog.hu/2018/12/19/toth_ferenc_edenkerti_profetak_es_sivatagi_rablok_avagy_megmenthetik-e_a_tulfeszult_lenyeglatok_a_te
Tóth Ferenc - Édenkerti próféták és sivatagi rablók, avagy megmenthetik-e a túlfeszült lényeglátók a termő televényt a hamis realisták talajpusztító gyakorlatától?
2018-12-19T21:43:52+01:00
2018-12-19T21:43:52+01:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: justify;">Tóth Feri december 7-i előadása. Igazából a szabadságharcról esik a legtöbb szó, de a lényeg Tiszabábolnán, a kocsmában hangzott el (hol máshol...), és így derül ki, hogy mi a baj <strong>az ádáz prófétákkal</strong> - az olyanokkal, mint maga a blogger is...</p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/6zQlHhWKP24?enablejsapi=1" allowfullscreen="true" width="100%" height="388" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/oQZk5U46vzU?enablejsapi=1" allowfullscreen="true" width="100%" height="388" frameborder="0"></iframe></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F12%2F19%2Ftoth_ferenc_edenkerti_profetak_es_sivatagi_rablok_avagy_megmenthetik-e_a_tulfeszult_lenyeglatok_a_te%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F12%2F19%2Ftoth_ferenc_edenkerti_profetak_es_sivatagi_rablok_avagy_megmenthetik-e_a_tulfeszult_lenyeglatok_a_te%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F12%2F19%2Ftoth_ferenc_edenkerti_profetak_es_sivatagi_rablok_avagy_megmenthetik-e_a_tulfeszult_lenyeglatok_a_te%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tóth Ferenc - Édenkerti próféták és sivatagi rablók, avagy megmenthetik-e a túlfeszült lényeglátók a termő televényt a hamis realisták talajpusztító gyakorlatától?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2018/12/19/toth_ferenc_edenkerti_profetak_es_sivatagi_rablok_avagy_megmenthetik-e_a_tulfeszult_lenyeglatok_a_te#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/14502144" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://i.ytimg.com/vi/6zQlHhWKP24/hqdefault.jpg
https://marioatreides.blog.hu/2018/12/14/gonoszjaro_napok
Gonoszjáró napok
2018-12-14T11:30:56+01:00
2018-12-14T11:30:56+01:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: justify;">Ilyenkor mindenki ezerrel készül a karácsonyra, akármit is jelentsen ez manapság.</p>
<p style="text-align: justify;">De a hagyományaink szerint az advent nemcsak a karácsonyi várakozás és készület szent időszaka. Egyúttal ez az év legsötétebb hónapja. A Nyilas tulajdonságra jellemző kettősség ez: egyrészt az északi féltekén ilyenkor a legkevesebb a Napból érkező fény, másrészt viszont a Galaxis középpontja, a tejúterők hatalmas forrása, a tejútrendszer „Napja” a mi Naprendszerünkből nézve a Nyilas csillagkép mögött van. Ez utóbbi adja a Nyilas havának szent minőségét, ugyanakkor ott van a sötétség is, amely egyrészt érzékenyebbé tesz minket a finomabb, magasabb tejúterőkre, másrészt viszont veszélyes időszak. Érdekes lenne megnézni statisztikákat, valószínűleg látható lenne a csillagászati év utolsó napjaiban, hogy megnövekszik a balesetek száma. Persze a szakember magyarázata nyilvánvaló: mindenki siet, rohan, kapkod...</p>
<p style="text-align: justify;">És kísérti a sorsot. Szörnyű ilyenkor látni a várost. A tömeget, a zajt, a villogó fényeket, érezni a levegőben a szokásosnál is nagyobb szétszórtságot. A modern civilizációban ilyenkor egyértelműen megmutatkozik, hogy a gonoszjáró napokat éljük.</p>
<p style="text-align: justify;">A magyar néphagyományban a nevesített gonoszjáró napok Luca napjával, december 13-án kezdődtek. Luca szigorú dologtiltó nap volt, de az azt követő tizenegy napban is igyekeztek az emberek minél kevesebbet jönni-menni, intézkedni, másokkal érintkezni. A befelé fordulás, az összehúzódás, az elcsendesedés, a sötétség és a belső fény időszaka volt ez. Igen, összesen tizenkét nap, vagyis még Szenteste napja is gonoszjáró nap!</p>
<p style="text-align: justify;">Volt azonban néhány foglalatosság, aminek ilyenkor jött ideje: a karácsonyi terítő hímzése, a Lucabúza vetése (bent a házban, kis cserépben, csigavonalban – ez a karácsonyi asztalra került), és Luca székének készítése. Ez tizenkét napon át készült, minden alkatrésze másfajta fából. Egy népi játék kapcsolódott hozzá: ha karácsonykor az éjféli misére bevitték, ráállva meg lehetett látni a boszorkányokat. A templomból kilépve szaladni kellett hazafelé, és mákot szórni az úton, valamint otthon a küszöbön, hogy a boszorkányoknak azt fel kelljen szednie, és ne érjék utol az embert, de a küszöbön se léphessenek át karácsony reggelig. A Luca székét, ha felhasználták, ha nem, karácsony első napján tűzre kellett vetni, ezzel elégetve és magunk mögött hagyva a gonoszjáró napokat.</p>
<p style="text-align: justify;">Akit bővebben érdekel a karácsonyi ünneprendhez tartozó szokások borzasztó gazdag tárháza, megtalálja Molnár V Jóska bácsi ilyen témájú előadásait a YouTube-on. Ezek nagy része ma is, akár nagyvárosi környezetben is gyakorolható. Persze, hogy minek kell ilyen régi, babonás szokásokat csinálni, azt nem érti meg az ember, amíg ki nem próbálja...</p>
<p> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/iZJaHl1aX-Q?enablejsapi=1" allowfullscreen="true" width="100%" height="388" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: left;">Na meg egy kis önreklám, ezen az előadáson is beszéltem a mai "adventről", ahogy sok más mai visszásságról:</p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/4pbJ-L_vOng?enablejsapi=1" allowfullscreen="true" width="100%" height="388" frameborder="0"></iframe></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F12%2F14%2Fgonoszjaro_napok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F12%2F14%2Fgonoszjaro_napok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F12%2F14%2Fgonoszjaro_napok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gonoszjáró napok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2018/12/14/gonoszjaro_napok#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/14482432" border="0" /></a><br /></p>
karácsony
advent
Luca
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://i.ytimg.com/vi/iZJaHl1aX-Q/hqdefault.jpg
https://marioatreides.blog.hu/2018/07/21/munka_fotolaborban_az_ezredfordulon
Munka fotólaborban, az ezredfordulón
2018-07-21T20:31:09+02:00
2018-07-21T20:31:09+02:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: justify;">Akkor blogoljunk szubjektíven, nem közérdekűen, de talán minden fotósoknak valamelyest, változó mértékben, érdekesen.</p>
<p style="text-align: justify;">Tegnap tartottam egy élménybeszámolót egy fotós chatszobában, és ha már ennyit írtam, gondoltam, bejegyzést szerkesztek belőle.</p>
<p style="text-align: justify;">Élménybeszámoló, a hőskorból, mikor még a filmet elő kellett hívni.</p>
<p style="text-align: justify;">Abból korból, mikor az ember még nem nyomta meg csak úgy az exponálás gombot, mert minden kép pénzbe került. Ennek is megvolt az előnye: az emberek motiválva érezkedtek, hogy egy kicsit foglalkozzanak a fényképezés hogyanjával. Szar dolog látni, hogy japán turisták automata beállítással kattogtatják a fél-egy milliós DSLR gépeket. Megveszik, mert van rá pénzük. Én meg fényképezek a telefonommal.</p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ma/marioatreides/image/noritsu_qss1201v.jpg" alt="noritsu_qss1201v.jpg" class="imgnotext" width="220" height="230" /></p>
<p style="text-align: justify;">Első élményem a <em>S</em>... Központi Labor volt.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez marha komolyan hangzik, nemzetközi cég, Központhy Laboire, meg minden.</p>
<p style="text-align: justify;">Valójában a céget egy ’56-os emigráns, <em>J</em> alapította, egy kanadai pincében. A vállalat idővel kinőtte a pincét, és Kanadában meghatározó szereplővé vált a piacon, majd terjeszkedni kezdett máshol is, elsősorban nálunk, <em>J</em> magyar gyökerei végett.</p>
<p style="text-align: justify;">A nagy központi labor két öreg Noritsu gép volt. Na jó, adjunk az ezredfordulónak is: volt egy PC egy nagy és tényleg profi Xerox munkaállomás-„tankkal”, meg 4000 dpi körüli, de hihetetlen szar színhűségű SONY filmszkennerrel. Konkrétan, ha leprinteltünk egy képet, és a Xerox felső papírszkennerével vittük be, sokkal szebb lett, mint ha közvetlenül a negatívot dugtuk abba az egyébként akkoriban tényleg nem olcsó gépbe – de felteszem, azért az ezidőtájt Hollywoodban már erőteljesen hódító digitális intermediálást azért ennél jobb filmszkennerekkel csinálták...</p>
<p style="text-align: justify;">Az előhívás úgy kezdődött, hogy kihúztuk a filmet a kazettából, ha #kedvesvevő beletekerte rendszerető indíttatásból. Erre volt egy bicskaszerű eszköz, a filmhúzó, gumi „pengével”. Ha még be is gyűrődött a film (mondjuk harmincéves Zenit gép okán), akkor nem lehetett kihúzni. Irány tehát a sötétsátor, a filmmel, egy sörnyitóval meg egy üres mesterkazettával, átrakandó a filmet.</p>
<p style="text-align: justify;">A sötétsátor egy asztalon felállítható, dupla bőrönd nagyságú dolog volt, és két kabátujjszerűségen át kellett a kezet beledugni. Abban kellett a printer papírját cserélni is. Érdekes egyébként, hogy a dupla bőrönd nagyságú sötétsátor belsejében az ember vakon tapogatózik, de mivel a laborban ég a villany, valahogy mégis könnyebb a berakott dolgokat megtalálni, mint ha mondjuk egy teljesen sötét szobában, vagy bekötött szemmel kéne.</p>
<p style="text-align: justify;">És nem, a piros lámpás megoldás nem játszik, az még régebbi – a sima fekete-fehér nyersanyagoknál működött, mert azok csak cián (zöld+kék) érzékenyek voltak. A monokróm már a vörösre is érzékeny, és – ugye nem kell mondani – a színes is.</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval a kihúzott/átrakott filmet rá kellett ragasztani egy vezetőlapra. Sem a hívó gép, sem a printer nem használja a perforációkat a film szélén, a hívó a vezetőlapot továbbítja (aminek a közepén sokkal nagyobb, szögletes lyukak vannak), a printer meg gumigörgőt használ.</p>
<p style="text-align: justify;">A vezetőlapos megoldáshoz külön van egy kicsi munkapad, meg külön filmragasztó szalag – mindkét oldalán ráragasztjuk, mert néha még így is lejön. Egy lappal két filmet lehetett beküldeni.<br /> A gép belsejében az első tank CD (hívás), aztán BL (halványító), aztán FX (fixír), aztán STB (stabil/mosás), végül szárító. Ezt mind magától csinálta a gép - bár még nem teljesen: kézileg, mérőpohárral kellett bekeverni a vegyszereket. Később modernebb gépeken dolgoztam, azok már tablettásak voltak, csak be kellett tenni a tiszta vizes kannát, meg a tablettás kazettákat, és szólt, ha valami kifogyott. (Ez főleg a printernél volt izgalmas, mikor a tekercs közepén kijelentette, hogy neki most azonnal tabletta kell, és addig SEMMIT nem lehetett folytatni, amíg meg nem kapta.) A fotólaborok jellegzetes vegyszerszaga egyébként olyan, mint a gázszag: külön hozzáadott szaganyagtól van, jelen esetben, hogy nehogy véletlenül valaki megigya. A stabil nem hiszem, hogy annyira ártalmas lenne (2 dl vegyszer 10 l vízhez), de a fixben lévő vörösvéglúgsó nem lenne nagyon jó. (Bár az „asztali sókban” csomósodásgátlóként használt kálium-ferrocianid majdnem ugyanaz a vegyület, csak még rosszabb.)</p>
<p style="text-align: justify;">A hívóra visszatérve, végül szerencsés esetben 15 perc után kijött a lap a két filmmel. Ha az egyik hiányzott, akkor villany le, és félhomályban, az üzlet front ablakain bejövő fénynél indult a turkálás, hogy melyik tankba szakadt bele. Para nincs, mert a vevőnek adott szelvényen rajta volt, hogy műszaki hiba esetén a nyersanyag értékéig vállalunk felelősséget. Aztán kézi áztatás nagyjából a többibe, aztán lett belőle valami. Ha a hívóba szakadt bele, akkor megpusholódott, vagyis úgy túlhívódott, mintha túlexponálták volna (kézi hívásnál profi fotósok ezt csinálták is direkt, ha alulexponált volt az egész tekercs, mondjuk templomi vagy egyéb lehetetlen fényviszonyok miatt). Ilyenkor lehetett próbálni túlhalványítani is, elég szar végeredménnyel. De ha a halványítóba szakadt bele, akkor meg eleve túl lett halványítva, tehát úgy nézett ki, mintha alul lenne exponálva. Ezeket aztán printeren próbáltuk gyógyítani valamennyire, de kevés sikerrel. Ha a fixbe szakadt bele, attól nem lett baja belátható időn belül.</p>
<p style="text-align: justify;">De általában a hívóba szakadt bele, főleg a bal oldali, mert mikor a filmet teljesen kihúzta a gép a kazettából, elvágta, mert ugye ott rögzítve van. Csakhogy a bal oldali vágó nem működött rendesen, megjavíttatásról meg szó sem lehetett. Így néha nem vágott, ilyenkor a gép erőlködött egy másodpercig, aztán elszakadt a leggyengébb láncszem, ami általában a filmragasztó volt (gagyibb negatívoknál a kazettában a rögzítés).</p>
<p style="text-align: justify;">Érdekes egyébként, hogy a hívásdíj mellé még a #kedvesvevő ezüstjét is „ellopják”: az ugye beleoldódik a fixbe, és az ártalmatlanító üzemben kinyerik belőle. Volt egy kis ezüst cégemblémánk a szekrényben, amit a „mi” ezüstünkből csináltak.</p>
<p style="text-align: justify;">Akkor tovább a printerre.</p>
<p style="text-align: justify;">Kezdődik ott a kaland, hogy nem működött a hátlapfeliratozása, mert kifogyott a festék a szalagból, és <em>J</em> nem engedett újat venni, mert 2-3000 ft volt (akkori pénzben). Pedig nem árt, ha látja az ember a szortszámot, hogy melyik pakli kép melyik #kedvesvevőé...</p>
<p style="text-align: justify;">Ez egy ősrégi Noritsu QSS1201V volt (a fenti képen látható). Most rákerestem, de a gyártási évek kezdetét-végét sem sikerült kiderítenem. Még nem volt benne szkenner sem; egy kis ablakon át kellett nézni az alulról megvilágított negatívot, és az alapján megadni az LATD-korrekciót.</p>
<p style="text-align: justify;">Az LATD a japánok által kitalált módszer volt. Lényege, hogy egy súlyozott átlagot mért a gép, hogy mennyire világos a kép, és az alapján adta meg a papírra átexponálás idejét. A súlyozást úgy csinálták - ilyet is csak a #japánok - találnak ki, hogy másfélmillió amatőr képen körberajzolták, hogy mi a tárgy és mi a háttér. (Ezt nyilván nem japánok csinálták végig, hanem mondjuk vietnamiak.) Így derült ki, hogy általában hol milyen eséllyel szokott lenni érdekes dolog.</p>
<p style="text-align: justify;">De ez sem mindig olyan egyértelmű, mert mondjuk van egy templom rommá exponálva, előtte áll egy emberalak, 3 denzitással sötétebb (3 denzitás = 10 stop, ha valakinek úgy többet mond), és akkor most a templomot akarta fényképezni, és az alak csak random járókelő, lehet árnyalakot csinálni belőle – vagy az alak a lényeg, és ússzon a templom tejben. Én lelkiismeretből leprinteltem volna két változatban, nem a plusz egy kép ára a lényeg, de nem szerettem mutogatni a #kedvesvevőknek a tényt, hogy ilyen mértékben befolyásolni tudjuk a végeredményt. Mert akkor mindjárt mindenbe beleköt, hogy ez miért nem világosabb, ez miért nem kékebb, ez „miért nem élesebb”... (Második laborban így is volt egy reklamáló, akkor ellenszenvesnek tűnő, hippiforma, szandálos-homlokpántos vevő, aki kifogásolta, hogy miért olyan sötétek a verőfényben készült természetfotók. Mert túl volt exponálva a negatív, én meg próbáltam egy kis kontrasztot kihozni belőle... Azt nem gondoltam volna, hogy az elégedetlen vevővel tíz évvel később még baráti viszonyba keveredünk: ő volt Bolyapó.)</p>
<p style="text-align: justify;">Az ilyen „1 ft/kép” hívás-nagyításnál (pl Rossmann és DM versenyeztek ezen, ha jól emlékszem) nem volt emberi közreműködés, tök automata gép sima LATD normálban nyomott ki mindent, aztán lett, amilyen lett. Mi a <em>S</em>-nél nyomtunk rá korrekciót, aminek nem tudnám elmondani, mi volt az elmélete, de gyakorlatban ráérzett az ember, miután megtanulta szépen negatívban látni a világot. Volt, hogy a #kedvesvevőt felismertem negatív alapján, mikor bejött a képekért. És volt olyan is, hogy negatívban álmodtam. Kb. egy hét, amíg kényszeresen átfordítgat magában az ember mindent pozitívra, aztán elkezd ráállni az agya a negatívra.</p>
<p style="text-align: justify;">A felismert #kedvesvevőről eszembe jutva, az is külön érdekesség, hogy milyen képeket behoztak, valahogy nem tudomásul véve az emberi közreműködést. Pornó ezerrel. Főleg az egyik #kedvesvevő. Aztán a képeken szereplő egyik csajt negatívlátó szemeimmel felismertem a közeli kifőzdében, ott dolgozott... (A legdurvább esemény mégis az volt, amikor egy lányról készült sorozatot leprinteltem magamnak is, és hazavittem. Nem pornó, még csak nem is meztelenkedés, csak tetszett.)</p>
<p style="text-align: justify;">A másik laborban már megérkeztünk a 90-es évekbe. Ott már volt scanner a gépben, tehát egy monitoron láttam nagyjából, hogy mi lesz a papíron. A különbséget persze meg kellett tanulni - meg a monitort beállítani a lehető legszínhelyesebbre, mert azt rajtam kívül nem tette volna meg senki. Persze ez még CRT monitor volt... Itt már színcsatornánként csináltuk a korrekciót. A <em>S</em>-nél is volt rá lehetőség, de nem szórakoztunk vele... ér telme se lett volna, mert eleve a mesterszürke minden volt, csak nem szürke, inkább valami agyagsárga-szerűség.Lényeg, hogy aminek látszania kellett, az látszott, na...</p>
<p style="text-align: justify;">A második már komolyabb hely volt, elég jó Konica gépekkel, ide bejártak fotósok is. Igaziak. Mert a <em>S</em>-nél pl. jött olyan „fotósunk”, aki osztályképben utazott. Felállította a kölyköket, szépen rásuvasztotta őket a negatívra faltól-falig, aztán sírt, hogy miért nincs rajta mindegyik a papíron... annyit nem tudott a „szaki”, hogy a papírképnek 13/9 az oldalaránya, a negatívnak meg 14/9. Persze lehet rákicsinyíteni a teljes negatívot a papírra, csak akkor alul-felül exponálatlan fehér csík marad, és az sem tetszett neki.</p>
<p style="text-align: justify;">(A második laborban a printer már nagyítani is tudott, részletet a képről – vertikálisan csak középről, horizontálisan bárhonnan, hiszen lehetett apránként görgetni a filmet.)</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval jöttek fotósok, akik beültek mellénk, és együtt csináltuk a képeket. És igen, jó dolog megkomponált fényképeket is printelni, a sok amatőr kattogtatás között. És, hogy egy kis egófényeződésre fusson ki a bejegyzés, voltak annyira profik, hogy ha különbözött a véleményünk, akkor azt mondták, úgy nyomjuk, ahogy én mondom – tudván, hogy én ezt csinálom egész nap, minden nap. 70-80 százalékban lett igazam.</p>
<p style="text-align: justify;">(Évekkel később az American Cinematographeren olvastam egy cikket, ahol a szerző pontosan ezt tanácsolta a kezdő DP-knek - hogy hallgassanak a printeresre.)</p>
<p style="text-align: justify;">Itt az is jó volt, hogy gyakorlatilag alig láttunk főnököt. Egyedül vittük a labort, váltott műszakban. És nem kellett megszakadni általában. A <em>S</em>-nél sem, de voltak külső cégek, trafikok, ilyesmi, amik felvevő pontok voltak. Bejött Pestre a tulaj mondjuk 80 km-ről, hozott 50 tekercset, aztán közölte, hogy ő csak ezért jött pestre, és megvárná...</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval a másiknál két román főnök volt, egy kisfőnök, erdélyi fényképész, vele egy csomót dumáltunk angolul, nagy fej volt - meg egy nagyfőnök néni, aki alig tudott angolul, magyarul meg semmit, így alig tudott velünk beszélni. Havonta két-háromszor bejött egy kicsit, ennyi. Ennél a cégnél maradtam volna hosszabb ideig is, de sajnos 2001 év végével megszűnt, és utána sem sikerült másik laborban elhelyezkednem. A <em>S</em>-től az akkori minimálbért alig meghaladó fizetés miatt jöttem el. Dehát ott mit is várhattam volna: kezdő voltam, nem tudtam semmit, a főnöknek kellett betanítania. Ígérgetés volt, hogy ha letelik a három hónap próbaidő, majd ennyit meg annyit fogok keresni – aztán, mikor megneszeltem, hogy az ilyen bezengetett jövőbeli fizetéseket nem annyira érdemes komolyan venni (kezdő voltam még, na, nem csak a fotós „szakmában”, hanem egyáltalán, a munkaerőpiacon is, húsz évesen), akkor leléptem...</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F07%2F21%2Fmunka_fotolaborban_az_ezredfordulon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F07%2F21%2Fmunka_fotolaborban_az_ezredfordulon%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F07%2F21%2Fmunka_fotolaborban_az_ezredfordulon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Munka fotólaborban, az ezredfordulón"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2018/07/21/munka_fotolaborban_az_ezredfordulon#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/14127377" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://m.blog.hu/ma/marioatreides/image/noritsu_qss1201v.jpg
https://marioatreides.blog.hu/2018/04/25/bujdoso_8_baranta
Bujdosó 8 - Baranta
2018-04-25T16:39:18+02:00
2018-04-25T16:39:18+02:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">GYULA úr végre csak előtért az erdő mélyéről, egymagában, ember nélkül, disznók nélkül. Meglett ember, erőst kopaszodó. Rég járhatott erre, mert nagy kedvvel üdvözölték, Marika meg egyenest a nyakába ugrott, ott csimpaszkodott egy sort, s felette örvendtek egymásnak. Felálltam hát a tűz romjaitól, hogy ne csak tegyenek-vegyenek engem folyton, mint a bábot, odamentem hívatlanul, s szóltam:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- János vagyok, a bátya fogadott szolgálatba. – Oszt semmi hajlongatás, csak megszorította a markom. – Azt mondják, tőled kapok pozió... mifenét, feladatot.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- <em>Pozíciót</em>, te – szólt az egyik kanász nevetve, de a többi is derült.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Adok én neked, most reptében – így Gyula úr, komolykásan –, ha tudod a disznó csínját-bínját. Batyud hol van?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Az nincs, csak ez az egy ruhám. A disznót meg mifelénk ólban tartják, nem csürhézik, sem kondázzák.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Nagyon szaladozott már felfele a szemöldöke minderre a főkanásznak. Soroltam rendületlen:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- De a bátya azt mondta, mégis disznóhoz oszt be, hisz...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Nagy Isten a mennyben – tárta szét karját Gyula úr, kínban derülve.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Már mind körülöttünk nevetett, a Bandi is engedett egy fél mosolyt, és az ifjabbik kanász közbeszólt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Mindig szervezik az életet, e!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Hol az öreg, kicsi lelkem? – fordult a főkanász a Marikához.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Elröpült az, táti. – S most tűnt csak a szemembe arcuk hasonlósága.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Már megint hova? Palesztinába vagy a Ruhr-vidékre?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Csak ide, Szolnokra.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Furcsálltam a számonkérő nagy hangot, azután észbevettem: Gyula úrnak biza egyes a csillaga. No, Bujdosó, ezt kifogtad – ha őneki szolgálsz, nem vagy előrébb, mint jóapáddal...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Napok óta itt volt, csak épp most kellett, hogy... – kezdtem rá, mintegy védelmezve az öreg számadót.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">De a főkanász nagyot intett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- No gyere. Megoldom én. Ti meg menjetek vissza váltásba – szólt oda a többi kanásznak, indultában. - Ha az öreg nincs itt...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">„...akkor úgy rendelkezek, ahogy akarok” – fejeztem be magamba a mondatot, oszt követtem is kezesen az erdei ösvény iránt; vissza sem néztünk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Mikor már látó- s hallótávolon kívül jártunk, lelassított, hogy beérjem. Oszt sorolni is kezdte, rám se nézve:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- <em>Zefírum</em> tapasztalattal nem kapsz csürhét egymagad, de ne is bánd. Leszen belőled nagybojtár, amíg elválik, hogyan tovább. Odaraklak az öreg Mátyás mellé, az jámbor, falusi is, mint te, megfértek majd.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Letértünk az útról, egy ágakkal meg aljával igen benőtt mellékösvényre. Gyula úr előhúzta fokosát a köpenye alól, azzal kezdte törni az utat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Ott akad ennivaló is rendesen – folytatta – s ha nem, hát majd fokossal lecsaptok egy malacot. – Nagyot vágott egy kiálló ágra. – Sztá ha a Boldizsárnak nem tetszik, akkor majd megmondja, minek hagy oda mindig <em>kuplerájt</em>.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Boldizsár?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- A számadó bátya, akinek szolgálsz. - Mintha ő nem neki szolgálna! - Nevét sem tudod?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Nem mondta senki, mindenki csak bátyának hívja...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Törtettünk egy darabig csendben, csak a sűrűség recsegése szólt a lábunk, meg a Gyula úr fokosa alatt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- A Marika hát a te lányod?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Reányílott a szemed, mi? Te legény. Nem vagy véle egyedül. De vigyázz – fordult felém, s megfenyegetett kicsit a fokos nyelével -, ne incselkedj véle pocsékba, könnyen sérül a lelke...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Az ő leánya, óvja hát, persze.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- ...megcsalták, odahagyták rútul. – fejezte be aztán mégis. S mit felelhettem volna?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Nem tudtam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Nem hirdeti Nyitrától Brassóig, lássad. – Csapott egy keserű nagyot egy ágra. – Vólt egy legény. Nem innét. A Tisza felé, Cserkeszőlőről. Sztá nagyon a Holdnak szaladtak! El is jegyezkedtek, meg mi... – harapta el, de értettem tán. – Olyan rendes, derekas legénynek tűnt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Lassan kiértünk a sűrűjéből.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Aztán nyoma veszett. Beszélték, törvény elől búvik. Vagy csak olyanféle volt. Csavargó. Nem is amott született, valahol Csepel felé, búbánat megette. Meg a lányomat is, két évig. Addig várta emezt. Egyszer jöjjön még a szemem elé, többet nem fog! – rázta meg a fokost. – Szóval azért mondom – vetett felém egy szigorú pillantást –, csak úgy bolondítsátok ti falusi legények, a Jóska, meg az a másik...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Hát mit? Én csak annyit kérdeztem, a te leányod-e...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Na jól van hát. Majd az öreg Mátyással jól szót értetek. Az öreg falusival majd tudjátok körülbeszélni egymást...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Baktattunk csendben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Nincs nagy becsülete itt a faluról gyüttnek... Láthassa bárki.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">A főkanász hallgatott. Ismertem az egyes csillagot annyira, tudtam, lenyelt egy választ, s nem jó jel az.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Talán több, mint a városinak – próbálkoztam mégis.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Városi, városi! – szinte felnevetett. – Városi ember akkor járt itt utoljára, mikor a Zsuzska szüléit agyonvágták! Az is Békeőr volt, nem pedig.... Na idehallgass, becsülete itt annak van, aki megszolgálja! Mink itt nem...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Hirtelen felkapta a fejét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Mi az? – kérdeztem, körülpillantva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Gyula úr leintett. Fülelt még egy darabig, aztán elindult visszafelé, sietve. De már hallottam én is:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Fát kongatnak, ugye?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Vissza, a bázison. Az anyjuk keservét, hogy mindig megvan a balhé!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Milyen balhé?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Csendben loholt egy pillanatra, mint aki gondolkodik.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Nagy. Tudsz ostorral bánni?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Felkapom véle a csuprot! – túloztam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- No! Leszen még belőled csikós is – kacsintott felém, de már futottunk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Út közben többször hallottuk a kongatást, mind közelebbről, mind szaporábban. Ahogy a táborhely iránt értünk, a Gyula úr bebújt a sűrűségbe. Én utána. Nem törte-vágta ezúttal az ágakat, úgy bujkált át közöttük, alig győztem követni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Ismét megverték a fatörzset. A tábor tőlünk jobbra esett, a kongatás viszont bal felől jött, egész közelről. Arra kanyarodtunk, s röviddel megláttuk a Sarit, kezében vastag ággal, egy kiszáradt, csonka fatörzs mellett. Ő kongatott hát. S már minket nézett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Mi van? – Súgott felé a Gyula úr vagy húsz lépésről, de az megértette s megindulván mifelénk, ráfelelt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- A mezőszállásiak megint. Ezúttal sokan.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Az anyátok sírját! – így a főkanász. Meglepett, hisz ezt a szófordulatot eddig csak az Elhárítás veteránjaitól hallottam. De már törtetett is kifele a sűrűből, felhagyva az óvatoskodást.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Kik ezek? – kérdeztem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Ezeket az erdőket mind a Király úr növesztette, babonával, hisz előtte csak öntözőcsatornák vóltak itt mindenfelé. Mezőszállásnak meg félnapi szekérjáráson belül ez az egyetlen szálalható erdő, csak tőlünk tudnak fát hordani. A bátya meg is engedte nekik, de mindig <em>kuplerájt</em> hagytak, szólt a bírónak többször, de hiába. Hát kitiltotta őket; azóta járnak a nyakunkra nagy szorultságukban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Végre kibukkantunk az erdőből, talán épp ott, ahol a banya előző nap. A főkanász meghőkölt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Itt a fél falu!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Negyven-ötven parasztruhás férfival nézett farkasszemet tíznél kevesebb pásztorunk. De már úgy álltak egymásnak, hogy közöttük őszes hajú, köpcös cigányember tartott kerítést egymaga, s löködte vissza a parasztokat egyre. Ingujja hímzéséből ítélve ő lehetett a falusi bíró, oszt az ő válla fölött kiáltozott oda-vissza mind:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Külön szalagoztuk föl nektek a fákat, sztá döntöttetek minden mást es! – így az egyik kanász.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">A bíró hátrafordult:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Na, amennyit ti szalagoztatok, attól megfagytunk volna a télen!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">A falusiak zúgolódtak. A bíró tuszkolta őket egyre. Amennyire láttam, fegyver egyiknél se vólt, legfeljebb az erdőben felkapott ágak. A mieinknél viszont mind fokos meg ostor.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Közben még három pásztor sietett felénk az egyik ösvényen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Szólni kéne a bátyának valahogyan – mondtam Gyula úrnak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Tudja az... – intett nyugtatólag.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Kidöntöttetek még olyat es – folytatta a pert egy másik kanász, akit eddig nem láttam – amin madárkeltető volt!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Nem igaz, nem igaz! Mutasd meg, hol!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Csapdáztatok tavaly es, hiába tiltotta a bátya!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Há a csapdázó legényeket én magam büntettem meg! – felelt a bíró.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Ahol ember van, hiba is van - így egy paraszt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Há azé szenvedjen az egész falu? - rá egy másik, cigányos képű.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Újabb két pásztor közeledett. De a falusiak még mindig félelmes túlerőben álltak, és egyre inkább hangoskodtak. Az egyik így kiáltott:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Oszt amikor egymagam jöttem, talyigával, és előre kértem a főerdészeteket, hogy csak annyit vihetnék... Ott is van, e! – mutatott a Gyula úrra.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Akkor a főkanász közelebb lépett:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Nem vagyok én főerdész, nem rendelkezek itt egy gallyal se! - No hiszen, gondoltam magamban. – A bátya megtiltotta, azokért, amiket csináltatok. Nem engedhettem!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Vele akarunk beszélni! – szólt a bíró nyugtatólag. – Csak azért jöttünk...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- ...százhúszan?! – így Gyula úr.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Nincs fogadónap! – süvöltött a Bandi. - Takarodjatok a mezőgondozási hivatalhoz panaszra, ha...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Nőttön-nőtt a kiabálás. Gyula úr is folytatta a magáét:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Még a ba... nénét is ránk dühítettétek! Kamerázgattátok a lányait!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Pillanat csend, aztán a parasztok tiltakoztak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Hát hogy kerültek ki azok a felvételek a nyulakról, mi? – szólt egy zöld köpenyes pásztor.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Nyulakról? Csodálkoztam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Mert a jankójával gondolkodik mind a legénye! – kiabálta a Bandi, előrébb nyomakodva. – Megmondtuk, hogy a Csobogósnak a közelébe se...!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Mire aztán a bírót fellökte egy másik cigány, s nekiugrott a Bandinak. Arra kitört a nagy dulakodás. A Bandi úgy lecsapta azt az embert, hogy elterülve is maradt, s mindjárt ketten-hárman odatérdeltek, magához téríteni – de aztán nekem is vitézkednem kellett, jöttek reám, pedig parasztruhában voltam magam is. Gyula úr csak a fokával suhogtatott, de széles félkört nyitott véle elébünk. Láttam, a pásztorok mindinkább egy csomóba tömörülnek, egymásnak hátat vetve, hogy a túlerő ne férjen hozzájuk. Fokossal hadakoztak, ostornak nem volt hely.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Csak ezt hallja meg a bátya, a környékről is kitiltattok! – kiabálta felül a hangzavart egy pásztor. – De még az unokáitok is!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Gyula úr aztán mellettem magasra emelte fokosát egy nagydarab paraszt ellen, hogy jókorát sújtson feléje, de a paraszt egy vaskos ággal rácsapott a fokos fejére – hogy az pont engem talált homlokon, élivel. Reccsenést hallottam. Azt még láttam, hogy Gyula úr nekem tántorult az ütés erejétől, aztán elsetétült minden.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">ÉLES, szúró fájdalomra jöttem magamhoz. Torkomból rövid üvöltés tört elő, mintha másvalaki hangja lett volna.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Pálinka – hallottam a Marika hangját. – Nem csak fertőtlenít, de össze is húz. Mindjárt megrongyolom, hogy az szorítsa...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Ráocsúdtam végre, hogy a Marika ölében nyugszik a fejem, s az eget bámulom. Odébb még mindig kiabálás, dulakodás hangjai, de már hanyatlóan.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Lüktetve hasogatott a fejem. Az arcomon csurgó vér melege. Hányinger gyötört s forgott a világ, mint ha nem is sebemre, de torkomon töltötték volna le azt a pálinkát. Felemelkedtem kissé, hogy lássam, mi történik, de az agyamban mintha Gyula úr fokosát forgatták volna a mozgatástól. Egy pillantást vetettem a csatatérre, mielőtt Marika kezei visszanyomtak fektembe: Bandi és még páran összeszorulva, a falusiak nagyobb része a földön ült vagy ide-oda sántikált s már csak kiabálva biztatta, aki még harcképes maradt. Több pásztort húztak-vontak az erdő sűrűje fele. Mi az ördögöt akarnak, foglyokat ejteni? Minek?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Úgy éreztem, megint csak ködön át, álomszerűen látom a világot. Tán nem fogom fel, amit látok? Marika arcára tekintettem, ahogy fejemet kötözte. Dünnyögni kezdtem:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Hallom, jól elbántak veled...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Velem? – csudálkozott nevetve. – Ujjal nem nyúltak hozzám, mégiscsak leány vagyok. Nem haramiák ezek, csak dühös parasztok. Neked viszont ömlik a véred, át fogja ütni a kötést hamar...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Süketítő durranás hangzott a tisztás felett. Marika egész teste összerezzent, és síri csend lett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Vissza, kutyák, vissza! Hanyan jöttök még hármunkra! Vissza, te!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Csak felemeltem újra a fejem. Marika nem húzott vissza, dermedten ült.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Bandi kezében lőfegyver.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Egyik paraszt arcából a másikba rántotta, azok lassan hátráltak, kezeikkel hárítkoztak óvakodva. Mindenki más mozdulatlan, a pásztorok is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">A bíró sántikált csak a Bandi felé, meredten nézve a tenyérbe lapuló halált.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- A szervezett társadalmon kívül éltek. A saját törvényetek szerint. Há azt hiszitek, hogy nektek mindent szabad, he?! Há erről hallani fog a Békeőrség...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">De el is hallgatott, és már a tisztás széle felé bámult meredten, s azonmód mindenki más is. Engem már az ájulás környékezett, fejem nem emeltem fölebb. A bíró isment kiáltott:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Te tudtál erről?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Csend.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Tudtad, hogy <em>pisztoly</em> van az egyik emberednél?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">És már láttam is a Táltost, ahogy utat nyitottak neki az emberek, egyenest a Bandi felé.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Most csak hallgatsz, mi, vén medve?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">A bátya megállt a Bandi előtt, kinyújtotta elé tenyerét. A harcos pásztor szeme ide-oda járt a falusiak, a bíró és a Táltos között.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Add ide már! – dörrent egyet az öreg, s éreztem, a Marika is megrezzent alattam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Aztán a bátya összekarolta magát, úgy tüntette el a fegyvert a hóna alatt, nyomtalanul.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Nem fog hallani semmit a Békeőrség, se más. Ami itt ma történt, elfeleditek ti is... és akkor én is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">A bíró lehajtotta a fejét:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Én próbáltam békét tartani...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Na és a Bujdosóval mi lesz? – szólt élesen a Bandi.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">A bátya akkor megnézett engem alaposan, onnan messziről.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Megmarad tán – szólt végül. – S ha mégsem, a munkarabság vissza nem hozza.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Fejem nem tarthattam tovább, lerogyasztottam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Ami pedig a fát illeti: mostantól önszántatokból be nem jöhettek az erdőbe. Nem csak fáért, egyébért se. Felügyelőt adok mellétek, kenyérért, amikor fát akartok vágni. Vagy vágunk nektek mi, le is deckázzuk, és megfizettek érte vasban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Rövid csend, majd az egyik paraszt, indulat nélkül, rákezdett:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Vagy így, vagy úgy, de amit az Isten adott, végül csak...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Ez a két lehetőség van, harmadik nincs. Azazhogy annyi, ha bíróság elé visszük az egészet. De abból csak a baja lesz mindnek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Választ sem várt, körbekurjantott:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- No, vissza a maga csürhéjéhez mind!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">Hallottam, a mezőszállásiak lassan, morgolódva indulnak hazafelé.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">A bátya belépett látóterembe: megállt felettem, engem nézett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- A szíve ver, mint a veszedelem. – így Marika. – Átvérezte a kötést egyből. S ha nem csak az... – elharapta. – Belevágtak a koponyájába, no. Te jobban tudod, mit kell, mit lehet ilyenkor...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">De a Táltos csak állt, nézett merengve. Majd azt mondta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">- Na, te árva ember, az Isten nem akarja, hogy pásztor legyen belőled...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;"><strong> VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;"><em>(folytatása következik...)</em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F04%2F25%2Fbujdoso_8_baranta%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F04%2F25%2Fbujdoso_8_baranta%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F04%2F25%2Fbujdoso_8_baranta%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bujdosó 8 - Baranta"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2018/04/25/bujdoso_8_baranta#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/13869930" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://marioatreides.blog.hu/2018/02/06/toth_ferenc_gyavak_megfontoltak_batrak_es_vakmerok_a_termeszetben_es_a_mindennapokban
Tóth Ferenc - Gyávák, megfontoltak, bátrak és vakmerők a természetben és a mindennapokban
2018-02-06T11:16:33+01:00
2018-02-06T11:16:33+01:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: center;"> <iframe src="https://www.youtube.com/embed/aD1MrPxs-UI" allowfullscreen="" width="480" height="388" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/RBVPXDiMOec" allowfullscreen="" width="480" height="388" frameborder="0"></iframe></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F02%2F06%2Ftoth_ferenc_gyavak_megfontoltak_batrak_es_vakmerok_a_termeszetben_es_a_mindennapokban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F02%2F06%2Ftoth_ferenc_gyavak_megfontoltak_batrak_es_vakmerok_a_termeszetben_es_a_mindennapokban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2018%2F02%2F06%2Ftoth_ferenc_gyavak_megfontoltak_batrak_es_vakmerok_a_termeszetben_es_a_mindennapokban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tóth Ferenc - Gyávák, megfontoltak, bátrak és vakmerők a természetben és a mindennapokban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2018/02/06/toth_ferenc_gyavak_megfontoltak_batrak_es_vakmerok_a_termeszetben_es_a_mindennapokban#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/13639002" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://i.ytimg.com/vi/aD1MrPxs-UI/hqdefault.jpg
https://marioatreides.blog.hu/2017/08/01/_tulelesi_tanacsok_forro_napokra
„Túlélési” tanácsok „forró” napokra
2017-08-01T20:49:29+02:00
2017-08-01T20:49:29+02:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: justify;">„Rendkívüli” bejegyzés az időjárásra való tekintettel. Osztani ér, sőt, javasolt, de nem az én kedvemért – én bírom a meleget...</p>
<p style="text-align: justify;">Azért a sok idézőjel fentebb, mert mi a rendkívüli és a túlélnivaló abban, hogy nyáron meleg van? A harminc-valahány fokot és napsütést a ’80-as években még úgy hívták, hogy <strong>JÓ IDŐ</strong>! A forró pedig azért idézőjelben, mert aki már járt Afrikában, vagy legalább az Égei-tenger környékén, az tudja, mi a forróság. <strong>NEM EZ</strong>, ami most van.</p>
<p style="text-align: justify;">Mit lehet tenni, hogy könnyebben elviseld?</p>
<p style="text-align: justify;">A tanácsok egy része talán megvalósíthatatlannak fog tűnni. Mielőtt ezen az alapon továbblépsz, gondold végig, vajon tényleg az-e. Más részére pedig talán azt mondod, hülyeség. Erre mást nem tudok mondani, mint hogy jó, akkor szenvedj...</p>
<p style="text-align: justify;">- Mellőzd a hideg dolgok fogyasztását, pl. jégkrém, jéghideg dinnye vagy sör, valamint a hideg zuhanyt. Tudom, hogy jól esik, de bekapcsolja a termosztátodat, középtávon csak még jobban fogsz szenvedni tőle.</p>
<p style="text-align: justify;">- Mellőzd a disznózsír fogyasztását! Erősen <strong>FŰT</strong>, disznózsírt télen kell enni! Ilyenkor libazsír, kacsazsír, vaj, vagy valami növényi zsír a nyerő. Disznóhúsból is csak a sovány jöhet szóba, de legjobb, ha egyáltalán nem eszed, amíg a hőség tart.</p>
<p style="text-align: justify;">- Ne igyál alkoholt! Pár napig bírd ki valahogy... Az alkohol is fűt, régen az alpesi hegyi mentők 80 fokos stroh rumot hordtak magukkal (ma már vannak hatékonyabb szerek), és ha valakit átfagyva megtaláltak, egyből letöltötték a torkán, hogy ne haljon meg, és szerencsésebb esetben végtagot se veszített. Az alkohol nagy energiájú, robbanásszerűen égő tüzelőanyag, az egész testet erősen fűti! (Hideg sör kizárásának második oka.)</p>
<p style="text-align: justify;">- Semmi egyéb olyat ne egyél, igyál, ami fűt, pl. árpa (hideg sör kizárásának harmadik oka!) vagy hajdina, teljes kiőrlésű dolgok, helyette:</p>
<p style="text-align: justify;">- Egyél olyat, ami <strong>HŰT</strong>! Ne télen edd a narancsot, basszus (nem tűnt még fel, hogy az ujjaid milyen hidegek lesznek tőle?), hanem ilyenkor! Citrom, füge, datolya, banán, minden, ami forró égövön terem, az hűt, ideértve a borsot is! Egy jó savanyú, mustáros-tejfölös, borsos, fokhagymás KÖLESKÁSA csodát tud tenni ilyenkor! (Már emiatt megérte megírni a bejegyzést, próbáld ki!)</p>
<p style="text-align: justify;">- Ne törölgesd magadról az izzadtságot! Ha már csorog rólad, és a kézfejeddel letörlöd, az rendben van, de ne itatgasd zsebkendővel, főleg ne a homlokodról! Ahogy a kutya az egész testét egy kis felületen, a nyelvén át hűti, hasonlóan az ember hűtésének jelentős eleme a homloka. És ha már az agy védelménél tartunk:</p>
<p style="text-align: justify;">- Vegyél karimás kalapot! A karima célja nem elsősorban az, hogy árnyékba vonja a szemet (bár az is szempont), hanem hogy takarja a <strong>TARKÓD</strong>! A nyaki csigolya kisízületek mögötti alagútban fut a két fő artéria, ami az agyat vérrel látja el.</p>
<p style="text-align: justify;">- Ne használj dezodort! Ezt ugye nem kell magyarázni... Ne félj, ilyen melegben úgyis mindenkinek izzadtságszaga van. Ha viszont büdöset izzadsz, akkor nem az a megoldás, hogy széllyelfújkálod magad alumíniumporral, hanem csinálj egy tisztítókúrát! És hölgyek: a hónaljszőr sem dísznek vagy bosszantásnak nő ám... Aberrált amerikai divatok követésénél fontosabb az egészség. Amit most művelsz a szíveddel, öregkorodban bosszulja majd meg magát.</p>
<p style="text-align: justify;">- Kerüld a légkondit! Tudom, hogy ez sok munkahelyen megoldhatatlan, pedig fontos elem lenne. Azt is tudom, hogy megintcsak nagyon kellemes dolog mondjuk egy jó hűvös a kocsiban, de ha 25 és 35 fok között ingázol, a szervezeted soha nem fog tudni akklimatizálódni! Csak az egyenletes meleg az, amihez hozzá tud szokni.</p>
<p style="text-align: justify;">- Mielőtt becsuksz egy ablakot, hogy kint tartsd a meleget, győződj meg róla, hogy nem teszel-e igazából még rosszabbat vele a légmozgás akadályozása és a csukott ablak mögött képződő üvegházhatás miatt.</p>
<p style="text-align: justify;">- Ha vidéken laksz, és szépen gondozott gyeped van, magadra vess! Ezúttal nem sokra mész vele, de legközelebbre: minél dúsabb növényzet van valahol, az annál jobban hűt, mert annál nagyobb felületen párologtat. Nem véletlen, hogy régen a „buta” parasztok fát ültettek a ház elé, ami árnyékot is vetett, télen viszont a csupasz ágak között akadálytalanul átsütött a nap. Tujával ezt nem tudod megcsinálni... (Arról nem is beszélek, hogy a ház vályogból volt, ami szintén egész nyáron párologtat és hűt, mert azt most mégsem mondhatom senkinek, hogy ezért dózerolja el a csilivili légkondis betonszart, és építsen emberi élhetésre alkalmas dolgot a helyére.) De ha legalább kialakítasz egy szőlőlugast, az borozgatások utánozhatatlan hangulatú helyszíne lesz, a szőlőnek pedig nagy és sűrű levelei vannak: koncentrált a hűtőhatása.</p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/pU-dITAX2Iw" allowfullscreen="" width="400" height="240" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;">És végül: a legtöbb ember vagy a meleget bírja jól, és a hidegtől szenved, vagy fordítva. De ha te már 28 fok felett nyavalyogni kezdesz, 10 fok alatt pedig már hideg a kezed, akkor rossz a vérkeringésed. Erre megint csak tisztítókúra a megoldás: sok fokhagyma, sok ecetes, savanyú dolog együtt nagyon jó értisztító. Valamint tedd le a cigit, és rendszeresen végezz olyan testmozgást, amiben kifulladsz! A kifulladás nem azt jelenti, hogy felgyorsult a légzésed, hanem hogy szó szerint fulladsz, légszomjad van. A „kocogás” önbecsapás. Persze nem 38 fokban kell nekiállni ilyen módon értisztítani, de a savanyú kortyolgatást már most elkezdheted... Rövid távon nem olyan felüdítő, mint a jéghideg belga sör, de középtávon már jobban hat – meleg ellen IS.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2017%2F08%2F01%2F_tulelesi_tanacsok_forro_napokra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2017%2F08%2F01%2F_tulelesi_tanacsok_forro_napokra%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2017%2F08%2F01%2F_tulelesi_tanacsok_forro_napokra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=„Túlélési” tanácsok „forró” napokra"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2017/08/01/_tulelesi_tanacsok_forro_napokra#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/12709282" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://i.ytimg.com/vi/pU-dITAX2Iw/hqdefault.jpg
https://marioatreides.blog.hu/2016/12/04/toth_ferenc_az_avar-tisztelet
Tóth Ferenc - Az avar-tisztelet
2016-12-04T20:21:42+01:00
2016-12-04T20:21:42+01:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p>Blogolás. Előadáson jártam pénteken.</p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/gJfKnAQv4xk" allowfullscreen="" width="640" height="360" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: left;">A Bujdosó nincs elfelejtve.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F12%2F04%2Ftoth_ferenc_az_avar-tisztelet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F12%2F04%2Ftoth_ferenc_az_avar-tisztelet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F12%2F04%2Ftoth_ferenc_az_avar-tisztelet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tóth Ferenc - Az avar-tisztelet"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2016/12/04/toth_ferenc_az_avar-tisztelet#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/12023107" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://i.ytimg.com/vi/gJfKnAQv4xk/hqdefault.jpg
https://marioatreides.blog.hu/2016/10/06/bujdoso_7_zsuzsika
Bujdosó 7 - Zsuzsika
2016-10-06T12:11:03+02:00
2016-10-06T12:11:03+02:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- LÁSSAD, hogy elhordtam a Csobogósról egy kupac embert, most meg amott nem bírnak a Banyával – dörmögte a vénséges vén Táltos.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- De hát ki ez? Hogy mer így viselkedni veled?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ő is a Királynak szolgál. A városok népét mind ő látja el a gyógyszerkönyvi minőségű gyógynövényekkel. Nekünk es ők szállítják a majorannát, fokhagymát, babonával növesztett borsot, mifenét...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Tétováztam kissé, majd kiböktem:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Azt mondta, hogy havi félmillió koronát keresel... a számadással. – Azt mégse mondhattam, hogy „rajtunk”. – Igaz ez?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A bátya medvehangon kuncogott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Sztá mire keresnék annyit <em>rajtatok - </em>nyomatékosította, hogy én beleborzongtam bizonyságába: a gondolatban is olvas. - Megvenném a Hóldat? – Körülmutatott szélesen. – A világ már itt van nekem így es.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- No, de...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Idehallgass – folytatta tovább nagy hangon. – Ha én szólnék a Máninak, hogy adjon <em>tízmilliót</em> az eddigi szolgálatomért, vita nélkül elém számoltatná a Királyi Főpénztárból, elhiszed? Úgyis elrepülök ma Szolnokra, felhívhatnám távbeszélőn es, holnapra itt vólna a pénz, lássad.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Hittem is, meg nem is, amit mondott. Sze a Királynak nem oly nagy pénz tíztenger vaskorona. A Fehérlófia, amiről nemrég hír járta a kocsmákba, hogy odaveszett, százszor ennyiből is épülhetett, s az csak egyetlen űrhajó vólt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Az öreg halkabbra vette, úgy sorolta még:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hanem a banyának... annak van elég kiadása a lányaival, a páváskodásukkal, a költséges szórakozásaikkal.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Lányai?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Legyintett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Majd meglátod. De jobb, ha csak távolról... Úgy gyönyörű mind, de ördög lakik bennük, egytől-egyig. – Elmerengett. – <em>Borderline</em>... régen úgy hítta a <em>szakember</em>.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Pipára gyújtott, tűzszerszám nélkül, varázslattal. S folytatta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Sztá a növénnyel nem lehet úgy darabra elszámolni, mint a jószággal, megfoghatják egy kicsit a mérleget, mikor a drágább fűszerszámokat róják a számadókönyvbe... Láttunk mi már a környéki boltokban ezt-azt a koronás-hologramos címke nélkül... A mi kolbászunkból olyat nem látsz. Az mind megy be a városokba a sok sápatag képernyőhuszár hasát ereszteni – fejezte be, mintegy rosszallóan.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Észre kellett vennem: az ellenségesség és a rosszindulat kölcsönös a két babonás öreg között.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nemsoká jön a Gyula úr, a főkanász, sztá az elvisz magával, mélyebbre az eredőbe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Miért disznóhoz osztasz be, bátya? Mondtam, hogy csak a birkához értek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- A birkához már küldtem mást, mert te nagybeteg voltál... El kell kezdeni valahol. Meg kell tanúlni ezt es. Minél több állathoz értel jól, annál elébb támad belőled rendes pásztor.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Ebben oszt meg kelletett nyugodnom, mert igazat szólt. Ha disznó, hát disznó. Még mindig jobb, mint a nyoszolya a tiknak... egy nyamvadt tiknak... – mert elkápráztatott azért a rengeteg vagyon: jószág, erdő, legelő, amivel itt gazdálkodhattunk a Király és a Szent Korona képiben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Ebédnek a maradék pásztorlaska került. Fekete köpenyes, acélos kanászlegények csatlakoztak az ebédhez ketten, biztatott az ifjabbik:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ha most elvisz a Gyula úr a sűrűségbe, ki tudja, meddig nem jutsz főtt ételhez, te! Egyél csak!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">De én annak a nézését se állhattam egyelőre, hát inkább gyümölcsön, szalonnán, hagymán rágódtam. S ugyancsak meglepődtem, mikor a Táltost is enni láttam egy pár falatot. Csudáló pillantásomra felelt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Kell most az erő az úthoz. Kell a <em>kalória</em> – kacsintott a Sarira. Mire az:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ma repülsz Szolnokra?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Most ebéd után, rögvest, amíg tart az a kis éter a gyomromban. Holnap, holnapután jövök. Ha a banya vagy bárki bajkeverő kérdezné...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nem tudjuk, merre vagy, itt teremhetsz akármikor – szakította félbe az unokája.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Úgy van – bólyintott az öreg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Ebéd után meglepő fürgeséggel felszökött, beállt a tisztás közepibe, a botját leszúrta, a szemét lehúnyta, s valamit mormogott magában, mint valami ősi, egyhangú dalt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Figyeltem tisztes távolból, mi következik. Láttam a többieken, érdektelenséget színelnek, de azért lopva oda-odapillantanak. Én csak egyetlen másodpercre néztem félre, hogy lopjak én is egy pillantást a leányok felé, de a varázslat pont akkor történt meg. Pont, amikor senki sem nézett oda, s a Táltosnak már hűlt helye vólt a tisztás közepin, csak a botja maradt hátra. Helyette kerecsensólyom szárnyalt felfelé, s azután neki a láthatárnak, Szolnok felé... A falunk felé.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">EBÉD után kissé henyéltünk, oszt mindenik elkezdte tenni-venni a maga dólgát, én meg csak gubbasztottam. Ötödik keréknek érezkedtem a szekéren, hát felálltam, bementem a férfiak közé, s megkérdeztem, tudok-e valamit segíteni, tébkezelni. De a kanászok meg a Bandi csak néztek egymásra, vállukat vonogatták.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Majd előtámad a Gyula úr a sűriségből, az majd ad <em>pozíciót</em> meg feladatot – felelt végül az idősebb kanász. – Nem rossz dolog a csürhézés, nem kell ganajozni, fejni meg egyéb bolondságokat sem, sztá még furilyálni is úgy megtanúlsz az öregektől, patakká olvad szerte tőle a leány mind.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Odaténferegtem hát a Táltos botjához. Éreztem belőle áradni a varázst. Épp csak megfogtam volna – kihúzni nem merném, ördög se tudja, tán lepottyan tőle röptéből a bátya – de a kisleány hangja a tűzhely felől reámkiáltott:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hozzá ne nyúlj! Megbabonáz... Sztá elrejtezel tőle öt napra.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- No, rejtezni már rejteztem eleget a napokban – így én.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hogy micsoda? – kérdezett vissza. Nem kiáltoztam hát neki tovább, odamentem, leültem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Most, a <em>jártában</em> – szándékkal átvettem a szóhasználatot – két napig azt se tudtam, élek vagy álmodok.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Sokan a faluból nehezen szokják meg a sort.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A pásztorok felé sandítottam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Meg nehezen is fogadnak be minket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Azt meg hogy mondod?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Oly foghegyről beszélnek velünk, vagy legalábbis tartózkodva. Lásd, most is odamentem, nem azért, hogy valami nyűggel nyomjam meg őket, hanem adnának valami munkát, oszt nem adtak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nincsenek szokva az idegenhez – nevetett. – Nem lenézés az ám. Férfinak munka meg kevés van itt most, időnként ideterelik a disznyót a <em>bázisra</em>, sztá akkor bőven van idejük rendbe vágni mindent.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ez a sok idegen szó – csóváltam a fejemet -, oszt felit nem is értem. Első nap azt hittem, csak a bátya hordozza még ezeket, emlékül a régi világból, de azóta hallom, járják rendesen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A leányka pintyeritett, nem felelt. Eszembe vettem, talán ő nem is tudja, melyik szó az idegen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Utóvégre, ha a bátya itt már több nemzedéknek ősatyja, akkor még bőven a régi világban lehetett, mikor összecsomolyodtak ezek itt – méláztam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Oszt eszembe jutott, hát rosszul fogalmaztam, a kislyány is „ezek” közibe tartozik. Valahogy nem volt egészt ide illő... Úgy is kérdeztem tovább:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Oszt neked merre vannak most a szüleid?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A leány lassan feltekintett az égre, mint aki esőt vagy más égi áldást vagy átkot vár vagy fél, azután csak ült maga elé nézve. Megértettem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Én is elárvultam, anyai oldalról, még sok éve. Jóapámmal meg csak a szikrásság forgott köztünk. El is gyüttem hát... ...S veletek, hogy történt? – kérdeztem hirtelen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Rablók – felelt színtelen hangon. - Haramiák. Birkát őriztünk, ránk jöttek fokossal, szeges ostorral. Édesapa a birkát védte, a többi pásztorral, anyuska meg csak engem, a testével, mégis lesútották. - Hátrapillantott a pásztorok felé. – A Bandi is ott volt. Le is ölt vagy hármat. Azóta ilyen mogorva, régen többet tréfált.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Lefeküdt mellettem, két rönk közt mintegy kifeszítve felsőtestét. Nem látszott túl kényelmesnek, de nyugodtan, ernyedt karokkal feküdt, s nem szólt többet, az eget nézte. Hát én kérdeztem:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- A Táltos bátya nem tudott segíteni?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Rönkre hajtott fejét megrázta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Éppen Oroszországban volt, vagy a kutya tudja, merre. Talán azt szimatolták ki valahogy... <em>azok</em>. A Királynak távszólt aztán valaki, vagy én nem is tudom már, hogy történt akkor, de láttad volna, mi kerekedett itt!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Mi?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hát mi? A Nagyúr úgy feldühödött: az emberélet, a jószág... Vagy kétszáz békeőr hajtotta fel a környéket, meg a rendőrök, csendőrök mindenütt, helikopterok is kerengtek, de hiába. Amíg haza nem jött a bátya. Akkor meglett a jószág, meg <em>azok</em>.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Munkarabság?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Mindhalálig – felelte, öröm vagy indulat nélkül.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Megéreztem, mennyivel érettebben beszél a koránál, de hát ugyancsak az árvasága miatt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hány éves voltál, mikor ez esett?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- És most mennyi vagy?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Tíz.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Többnek tűnsz...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Bágyatagon mosolygott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- A falusiak mindig többnek néznek minket a korunknál. De nem is élünk addig, mint ők. Hatvan-hetven felett csak az, aki nagy kalandor, s még élni akar hosszan, sok mindent...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Isment volt egy perc csend, s megint én szóltam:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hogy hívnak?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Zsuzsika – itt most rám pillantott, gyermeki pajkossággal, de fektéből felnézve reám.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- De azért van, aki gondodat viselje, Zsuzsika?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Megint derűset, de felnőtteset pillantott az ég felé:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Az Ég adott ötven-száz pótszülőt a kettő helyett. Meg mégannyi testvért is. Mindenki tudja, mi esett rajtam, de nem sírok-rívok, hát fogadnak szívvel akárhol.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Azzal csak feküdt nyugton, mint akinek szál gondja a világon se.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">S úgy megsajnáltam ezt a bátor kislyányt, hogy egyszerre kitört belőlem az Oroszlánság, így szóltam hát:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Oszt ha kell valami, szólj csak nekem is. Ha nem bánod... Lennék százegyedik.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Nem felelt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Csak lehúnyt szemmel feküdt azután sokáig.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Köszönöm – suttogta végül, olyan csendesen, mintha csak a szellő érintette volna a fa lombját.</span></p>
<p style="text-align: right;"><em><a href="http://marioatreides.blog.hu/2018/04/25/bujdoso_8_baranta" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="font-family: book\ antiqua, palatino, serif;">>> FOLYTATÁS ITT >></span></a></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F10%2F06%2Fbujdoso_7_zsuzsika%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F10%2F06%2Fbujdoso_7_zsuzsika%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F10%2F06%2Fbujdoso_7_zsuzsika%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bujdosó 7 - Zsuzsika"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2016/10/06/bujdoso_7_zsuzsika#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/11774691" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://marioatreides.blog.hu/2016/08/10/bujdoso_6_a_banya
Bujdosó 6 - A banya
2016-08-10T11:58:23+02:00
2016-08-10T11:58:23+02:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><strong>Bujdosó<br /> 6. A banya</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">LASSAN ért utól a bizonyosság, hogy mostan már tényleg a valóságra ébredtem. Főleg mikor beszéltem a Bandival.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- A bátya?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- A bátya, a bátya, nem leszel ám mindig a szoknyáján! Legtöbben hetekig se látjuk. Tegnap hajnalban elment a Csobogósra, ideküldeni a hasonmásodat helyedbe, meg még pár embert...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hasonmásomat?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Egy másik János nevűt, no.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Tegnap hajnalban?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Úgy van. Átaludtad a láztól az egész napot. Most már fellábadtál kicsit?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Igen, köszönöm.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Odaténferegtem a konyhához is, üdvözölni a Marikát. Csókokról persze szó sem volt; ez itt már tényleg a valóság; épp csak rámmosolygott halványan, s a Napot reámköszöntve. S így szólt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Kimostam a ruhádat, ott van felcsíptetve, megszárad délre.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Köszönöm szépen! Megcsináltam volna én...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Pintyeritett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Azért vagyunk itt, hogy az asszonymunkát elvégezzük. Így mégse mászkálhatsz örökké... – bökött rám.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Arra a Sari is reámnevetett. Én meg meghajoltam, pásztor módra, hisz a valóságban most találkoztunk legelészer. Mókás látvány lehettem a nagy, bő ingben, de azért meghajolt ő is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ő a Sari, a bátya egyik unokája – mutatta be a Marika. – Ő itatott meg tegnap délután.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nem tudom, magadnál voltál-e – így ő – nagyon tüzelt a homlokod.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Kezdett összeállani, hogy a valóság milyen elemei szűrődtek a lázálomba. A leány keze homlokomon. A bátyát hallhattam rendelkezni, onnan tudtam, hova ment, s kit küldött ide. A leány nevét is bizonnyal hallottam, tán még ő volt az előző esti kacagás... De az arcát mégis honnan ismertem, mikor nem láttam soha?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A kisleány, aki reggel a jurtában megbámult, sikongatva szaladt elő az erdő sűrűjéből, bevetette magát a konyhába, be a Marika szoknyája közé, s azt nyüszítette:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- A banya... a banya...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A három leány erre se szó, se beszéd, bebújt az asztal alá.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Én előóvakodtam, s látom ám, hogy már a Bandi sziklaként áll a tábor közepén, összefont karral. Egyik kezéből feltekert ostora lógott, a hóna alá dugva. Andriska mellette, de félig a dereka mögé bújva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Azután öregasszony károgó rikácsolása hallatszott az erdőből:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Na hol vagytok, disznószagúak, van itt annyi arra, hogy a jó kenyeret pusztítsa, de megtalálni sose lehet, a rosseb megeszi!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">S előlépett nem az ösvényről, de az erdő sűrűjéből egy fekete ruhás, kendős, töpörödött, taszítón rút öregasszony. Kezében göcsörtös, rövid bot.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Mi járatban itt, néne? – kérdezte nagy, síri nyugalommal a Bandi.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Méghogy én mi járatban? Mi van, baj, hogy itt vagyok? – rikácsolta. - Mi? Hanem a ti disznólábaitok mi járatban az én tündérkertemben, he? – Arra rám nézett. – Mi van veled, buggyant agyú, hálóingbe mászkálsz? Micsoda egy banda! Na hol a <em>nagyfőnök</em> folyton?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;"><em>Nagyfőnök?</em> Azután felderengett, a régi világban hívták <em>főnöknek</em> azokat, akiknek mások szolgáltak, vagy valamiképpen másokat irányítottak, igazgattak. Volt belőlük sok, s élet-halál urai voltak. A banya folytatta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Mi? Hol van? Hogy a fene szakadjon a májába annak is!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A Bandi akkor cserdített egyet feléje az ostorral.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hogy szitkozódol te a Táltos bátyáról? Kiverem a fogadat!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A banya ekkor botját kezdte rázni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hogy reszkető térdekre ne hulljatok már mind az előtt a román hajléktalan előtt! Pupákok! A vén disznó hülyének néz titeket, de jól is tudja! Havi félmillió vaskoronát markol rajtatok! A keze eltörne bele! Van itt pénz, málészájúak, csak nektek nem jut belőle! Oszt még te akarsz megcsípetni engem az ostorral? Majd megcsípetlek én mindjárt! – visította, a botját magasra emelve.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A következő pillanatban a tisztást elárasztották a darazsak. Dongtak körülöttünk, nem győztük hajtani őket, Andriska futni kezdett a jurta felé.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Háháháhá! – röhögött a banya. – Adok én nektek, pusztuljatok, semmirekellők!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Nekem eszembe jutottak a konyhában bujdosó leányok, azzal inkább a banya felé kezdtem futni, hogy lecsapjam. A Bandi utánam, de nem tudtam, azért-e, hogy segítsen, vagy hogy megállítson. Mégis, kiféle ez az öregasszony, hogy így mer viselkedni egy Táltos hatalmának árnyékában?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">S hogy ezt így elgondoltam, valóban olyan fekete árnyék vetődött ránk, hogy egy pillanatig azt hittem, megvakultam. A ragyogó napsütés, melyet még a tenger darázs is alig sötétített el, semmivé lett, megfeketedett az ég, s már láttam is a Táltost az ösvényen felénk sietni, az ég felé emelt bottal; aztán lesújtott, s borzalmas felhőszakadás esett a nyakunkba. A darazsak eltakarodtak. Épp bőrig áztam a lenge ingben, mire az eső is elállt, a felhők pedig perc alatt elenyésztek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">De akkor már a két vénség egymással szemben állott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Adjisten – így a Táltos.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Adjon az Isten, bátyám – felelt rá a banya egész kezesen. Kendőjéből ütemmel csöpögött a víz.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Szóval így állunk, ilyenféle vagy, szemtől szembe már nem mersz neki szitkozódni?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Azért jöttem, hogy szóljak, szedd ráncba az embereidet! – s a botjával fenyegetett felénk. – A gyógynövényeim! Letapostak a disznóitok egy egész holdnyit!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Kettő ár, ha van az a „hold” – dörmögte derűsen a bátya, de mégis láttam az arcán valamiféle fürkészést... egyfajta harckészültséget. – S azért kell ránk küldeni a darazsakat?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ez itt megcsapott, megsújtott ostorral, a rohadás vigye széllyel!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A bátya ránk nézett. Hatalmas subája már teljesen száraz volt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nem sújtottalak, akkor már nem élnél! – így a Bandi, keményen. – Csak rád szóltam, hogy vigyázz a szádra!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- No, elég nagy tán a Kárpát-haza, hogy megférjünk benne – szólt békítőleg a Táltos.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hogy a Kárpát-haza, a hollók tépnék széllyel... újra! Mondd ezt a kanászaidnak, a te disznóid akárhova mehetnek dombérozni, az én kertemben meg nincs lába semminek!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Meg fogom mondani nekik – így, nyugtatólag, a Táltos.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Azért mondom – rázta meg a botját a banya, rútan fenyegető pofával, ezúttal egyenest a Táltos arcába!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Annak szeme se rebbent, s a szörnyű öregasszony térült, fordult:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Adjisten – morogta a foga között, s azzal eltűnt a sűrűben, épp amerről jött.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Én egyből a konyhába térültem, hogy a hős védelmező szerepében megvigyem a hírt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Elment, no. Semmi, csak néhány darázs.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Azzal a leányok előbujdostak, a bátya pedig derűsen szólt mögöttem:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- No látod, hát ez a banya...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Hogy reánéztem meglepve, a szeme egyetlen, szinte észrevehetetlen villanással vallott, hogy elárulta magát. A banyáról csak az álomban beszéltünk! Térült is egyből az egyik jurtába, de én meg utána, nem hagytam magam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- A tegnapi lázálmomban akkor te voltál? Tényleg veled beszélgettem, itt a tűzhelynél?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Bent feküdtél a jártában, nagy lázban – dünnyögte.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Elébe térültem:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Az álomban! Veled beszélgettem?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nem velem, a kivetülésemmel... Én akkor már úton voltam a Csobogóshoz. – Vállamra tette a kezét. – Tudod: álom, babona, vágytól szőtt káprázat az egész valóság es.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Megkutatta arcomat, majd így zárta a beszélgetést:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Holnap disznyókat őrizel...</span></p>
<p style="text-align: right;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;"><strong><a target="_blank" href="http://marioatreides.blog.hu/2016/10/06/bujdoso_7_zsuzsika"><em>FOLYTATÁS ITT >></em></a></strong><br /></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F08%2F10%2Fbujdoso_6_a_banya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F08%2F10%2Fbujdoso_6_a_banya%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F08%2F10%2Fbujdoso_6_a_banya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bujdosó 6 - A banya"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2016/08/10/bujdoso_6_a_banya#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/10116086" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://marioatreides.blog.hu/2016/08/07/bujdoso_5_a_hurok
Bujdosó 5 - A hurok
2016-08-07T12:01:27+02:00
2016-08-07T12:01:27+02:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><strong>Bujdosó<br />5 - A hurok</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A FALUBÓL azután a Táltos nem a barlanghoz vezetett vissza, hanem egy másik szállásra, egy erdei tisztáson. Itt már több nyoma látszott az emberi élhetésnek: négy nagy, kerek jurta, meg egy kisebb sátor, mellette hosszú asztal, padokkal, fölötte tetővel, s még utána konyha, tűzhelyekkel, búboskemencével. Fent, két összehajló fa törzsén támaszkodva egy nagy vizestartályt is észrevettem ott. Odább, de nem sokkal, egy rénfa. Mi az, itt is vágnak disznyót, nem csak falura hurcolják? S szerte, a tisztás szélein néhány féltető, a legjobban félreesve pedig még egy budi is, meg egy agyonrozsdállt lakókocsi, tán még az Armageddon előttről. Ember: sehol, de még kutya sem őrizte a holmit. Igaz ugyan, hogy az ilyenfajta erdei szállásra nemigen bukkan rá, aki a járást nem ismeri.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A bátya menten rám parancsolt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- No, hasigass fát, ott van hozzá rönk, aztán rakjál es tüzet középre. – Pedig jócskán világos volt még.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Én meg azután a tűz füstjében pácolódva azon kezdtem tanakodni, hogyan fogom kimosni több napja viseltes ruhámat, főleg a kapcát, alsógatyát, minthogy váltóruhám nem volt még. Megkérdeztem volna az öreget, hogy egy olyan zőld köpeny juthatna-e nekem is, dehát a Jóska, a másik faluróljött se olyant hordott. Tán majd megkérdem tőle, egy-két napig még elfér rajtam ez a rend.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Hogy a lángok végre takarosan fellobogtak, a bátya csak reábökött a tűzhely melletti bográcsállásra pipaszárával, odarakatta vélem azt is. Nem szerette használni a kezét, ha szolga volt körülötte, azt már észre kellett venni. Az ennivalót is előhozatta a konyhából, de a tűzre még nem rakatta rá, bizonnyal várunk még valakiket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Hej, Bujdosó, itt jobb, ha megszokod a rendszertelen evést, alvást! Hiszen minden állatnak más a napi üteme, ráadásul éjszakázást is rád bízhatnak...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Aztán hova fogsz beosztani, bátyám, milyen barom mellé? – kérdeztem egyszerűen, hogy a kondért letettem a tűz mellé, melynek fodrozódó lángjai közé úgy bámult az öreg, mintha a moziban látna valami izgalmas történetet. – A birkához értek, a lóhoz, marhához valamennyire, a többihez még úgy se, sze láthattad.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Szítt a pipából, közben bólogatott maga elé.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Majd holnap reggel megkapod a <em>pozíciódat</em> – füstölögte az arcomba gyöngyfehér fogkerítésin át, mit csak most vettem észbe. Hogy lehet valakinek, aki dohányzik, ilyen fehér fogsora? Biztosan bűbáj ez is, s rosszalló érzés kerített tőle hatalmába. Csalásnak, istenkísértésnek éreztem, hogy egy Táltos a varázserejét, amit az Isten szolgálatára kapott, ilyen csalafintaságokra is használja. Őriztetni a disznyót a bottal, s úgy, hogy közben még nála is maradjon? Hát miért nem szúrkod le belőle erdőn-mezőn százat, s akkor nem lenne szüksége „a Népre” se, ahogy hívta szolgái s azoknak szolgái seregét!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">De hogy a felszín alatt a lényeg mindig lassan mutatkozik fel, hát nem kérdezősködtem és nem alkudoztam sokat, pedig száz kérdésem lett volna. De a bátyát mindig egy láthatatlan erőtér vette körül, melyen az ember óvakodott átnyúlni, vagy csak átszólni is... Tán vagy csak én képzelném, én illetődtem meg úgy, hogy varázserejű Táltos mellett szolgálok?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Szükségem volna lassan egy váltás ruhára is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A bátya isment bólogatott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Majd megoldjuk azt is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hogyan?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nem tudom! – morrant rám úgy, hogy menten megszűkült tőle a gyomrom. – Majd megoldjuk...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Ott van az az erőtér, nem csak te képzeled, Bujdosó! Kilences a csillaga néki, nem szereti, ha sokat háborgatják...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Emberek érkeztek végül, négyen is, három zöld s egy fekete köpenyes, de nevüket se vettem, épp csak adjistent szóltak s utána levegőnek néztek ezek is, maguk közt tréfálkoztak. De legalább a kései ebédnek való rákerült a tűzre. Jellegzetes pásztoreledel: szalonna, hagyma, paprika, tészta. Az evéshez megcsendesűltek a pásztorok, s utána is kevés beszédűek maradtak, pedig a végére pályinka is került, de nem az az úrias, amit korábban kóstoltam, hanem erős, karcos ital. A Táltos a tűzbe meredt, nem szólt, nem evett s ezúttal nem is ivott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Nékem meg épp csak harmadszor nyújtották oda a pásztorok a butykost, s azzal hatalmas rosszullét gyűrt le: letettem az italt s szaladtam a budiba, hogy nem is tudtam még, merről felől fog jönni az áldás. Végül aztán a hányás nem vett rajtam erőt, de igen nagyon émelyegtem, a víz kivert s szédültem is kissé.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Ahogy előkerültem, a bátya szeme már rajtam is volt, s békésen szólt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nem vagy szokva a mi kosztunkhoz, te legény, de az italunkhoz, sőt a vizünkhöz se!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A pásztorok is engem néztek, az egyik oda is szólt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Megmaradsz-e valahogy azért, ugye?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nehéz neki a pásztortészta – dörmögték aztán egymás között, de nem gúnnyal, inkább közönnyel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A bátya felállt, odacammogott hozzám, homlokomra tette a kezét, amitől menten úgy éreztem, minden bajom elmúlt. Sajnos ez csak egy percig tartott, utána kezdett megint erőt venni rajtam a szenvedés. Az öreg azt mondta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- No, menj hátra a konyha mögé fürdeni, aztán viszek neked valami tiszta ruhát, s bent a hátsó jártában lefekhetsz.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Úgy is lett. A tiszta ruha ugyan csak egy bő, hosszú ing volt, amilyent leginkább az asszonyok szoktak otthonra viselni némely vidéken. Amit eddig hordtam, az öreg lehúzta a kötélről, ahova terítettem, s bedobta egy lefedett, nagy dézsába, melyben már egész halom szennyes ruha ázott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Majd kimosod, ha jobban leszel – szólt, azzal bevezetett a legszélső jurtába. Fekhellyel kínált, egy nem épp tisztának látszó takaróval, oszt mint a barlangban előző nap, hüvelykjét tette harmadik szememre, s azt mondta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Aludj...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">De még sokáig hallottam odakintről az emberek beszélgetését, ha a szavak értelmét a láztól nem is foghattam fel, inkább csak félálomban, de így is éreztem a bátya pipafüstjét, melyet a jurta légteribe hagyott, egyszer csendülő, ifjú női hangot is hallottam, amitől megmozdult bennem az érdeklődés, de aztán visszaadtam magam a láznak. Ezt ki kell feküdni, mihamarabb, nem akarok mostmán mindig kásapusztító maradni, hadd álljak be végre egy nyáj mellé...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">VERÍTÉKEZVE ébredtem. A láz még tartott, de sokkal jobban éreztem magamat, csak olyan kótyagosan, mintha ködös és álomszerű volna a világ. A fülem zúgott. Nem tudtam, hogy még vagy már van világos. Odakint csend honolt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Kiléptem az ajtón. Csípős hideg fogadott odakünn. A bátya egymagában ücsörgött a tűzhely füstölő romjainál. Hogy megérzett vagy megpillantott lelki szemével, félig hátrafordulván odaintett magához. Ahogy a hidegtől és láztól remegő térddel lerogytam a szomszédos rönkre, reámnézett s szólt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- No, máma te már nem kapsz <em>pozíciót</em>, nem tudlak kipróbálni. Látod, mindig az utolsó pillanatban alakul az élet, sztá az emberek kárhoztatnak, hogy miért nem tudhassák előre, ki mikor, merre fog szolgálni? A nagyobbik Jánost ugrasztottam hajnallal a nyájhoz, melyhez rendelni akartalak. Az meg nem tudta, hogy kerülök az erdő túlfelire, dehát csak a kivetülésemet küldtem oda, így tudtam megoldani, hogy szólhassak neki, utolsó <em>másodpercben</em>... – Aztán látta zavaromat, és legyintett: - Van odaát a Csobogósnál most annyi ember, fele csak henyél tán...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Szokatlanul beszédesnek találtam ma reggel, hát felbátorodtam:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Mennyien szolgálnak itt, bátya?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Vállat vont.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nehéz azt megmondani. Százhúsz ember biztosan van. De azt én mind nem tudom kezemben tartani, van több <em>koordinátorom</em>. És nem mindenki él itt, van, aki faluról jön beugrónak napszámba, sztá különben az asszonyokat, sihedereket, kisbojtárokat hova számoljam? Meg odalent a banya népségét, akik a gyógyfüvet termesztik, katyvasztják? A Hivatal szerint egy <em>cég</em> vagyunk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Banya?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Majd meglátod... – legyintett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Mire jó ez a nagy jövekedés-menekedés-szervezkedés, miért nincs állandóan két-két ember minden nyáj mellett?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Voltál te már egy emberrel összezárva egyedül, hetekig? – nézett rám merőn. – Egymásnak mennének azok, előbb ököllel, aztán ostorral, végül fokossal, nyakamra hoznák a Békeőrséget, fönn Budán meg ráncolódna a sok szemöldök, akiknek mi csak számok vagyunk egy képernyőn.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Sze miért ilyen vadembereket gyűjtesz magad köré?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Lássad – dörmögte egész mélyen és halkan és lassan – azután ilyen szelíd legényekkel, mint te, hogyan védem meg ezt a roppant értéket, ha jön egy rakás haramia? Nemcsak a pénzbeni érték, pótolhatatlan ez a vérállomány, amit itt kitenyésztettem, s fél évszázad munkám van benne. Nomeg a másik, bármilyen vadak ezek az emberek, azért szeretnek néha ágyban aludni, társaságban lenni, asszonnyal hálni...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Azt lehet a mezőn is – feleltem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- De nem ám úgy hálni – szólt nevetve – mint ahogy te azt egyből elérted tizenhat éves fejjel! Hanem úgy... Majd meglássad, ha lesz asszonyod. Anyátlan vagy te, az a bajod, azért esz a fene a nők után...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">S mintegy újabb varázslatra, a Marika kilépett az egyik ösvényről, egyenest felénk tartott a tisztáson, szokásos, tartózkodó mosolygásával. Hogy odaért hozzánk, meghajolt a bátya előtt, de engem már úgy köszöntött, hogy csókot nyomott az orcámra s én az övére...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- No hé, mi ez a búgatás? – szólalt meg mögöttem a Jóska...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">VERÍTÉKEZVE ébredtem. A láz még tartott. Körülöttem a világ ködös és álomszerű. A fülem élesen csengett. Álmodtam csak az előbbi beszélgetést a bátyával? Éppolyan valóságosnak tűnt, mint a jurta most körülöttem...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Kibotorkáltam, a bátya a tüzet piszkálta botja végével. Kizsarolt még belőle néhány apró lángocskát. Csípett a hűvös. Szólítás nélkül mentem oda, s egyből kérdeztem:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Kint voltam az előbb, vagy csak álmodtam, ugye?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Egy órája ültél itt s beszélgettünk. Azután egészen megsápadtál s visszatámolyogtál a vackodra, a láztól már félig öntudatlan.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Itt volt a Marika meg a Jóska is?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Senki se volt itt, az esti váltásig nem is jönnek. Képzelegsz a láztól, jobb lenne, ha nem koslatnál... – S leültetett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Tétován, láztól kábán nézelődtem, tekintetem a rénfára esett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Szoktatok itt is vágni?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Szoktak néha az emberek, de én nem nagyon szeretem azt. Mindég körülöttünk marad napokig a disznyó lelke; nem azért, hogy kísértgessen, hanem mert annyira szeretett itt élni velünk, hát nehezen megy el, sztá néha első adandó alkalomra jön es vissza szopós malac képibe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Ohó. Ha már ide forgott a szó... Kiböktem:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Igaz az, bátya, amit a faluban mondtál, hogy te nyolcszáz évesnél több vagy?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Te es több vagy nyolcszáznál, nyolc <em>milliónál</em> es.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Sze mindenki tudja azt, de úgy értem, egy testben élsz azóta?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Igen, és nem. Ezt te nem értheted. Te es testet cserélsz hét évente.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Két ifjú asszony jött ugyanazon az ösvényen, ahova korábban a Marikát képzelegtem, ugyanolyan sötétkék ruhában.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Álom ez, vagy valóság? – kérdeztem hirtelen az öreget. – Vagy valami babonát tettél rám tegnap este?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Álom, babona, vágytól szőtt káprázat az egész valóság es – felelt rejtélyesen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Az egyik ifjú szépség a konyhába térült, ott tett-vett, a másik odajött hozzánk, telt idomú, kerekarcú, mosolygós, s a bátya igen megörült neki. Csókot váltott vele, átkarolta a derekát s úgy mutatta be:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ő itt a Sari, az egyik kisunokám. No, már nem olyan kicsi – hunyorított – a legszebb korban van...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ugyan, apó – nevetgélt az. – Úgyse te fogsz férjhez adni, ahhoz megyek, akihez óhajtok...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Mondtam én valamit? – tárta szét kezeit nevetve hárítkozván az öreg. – Csak annyit, hogy ez itt a János, most állt közibénk, csak még <em>akklimatizálódik</em>, sztá gyengélkedik szegény.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Fene ezt a sok idegen szót!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Most felállni is alíg bírok a láztól, nemhogy hajlongani, ha megbocsátasz – így én a lyánynak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hát miért nem fekszel le? – kérdezte az. S következő pillanatban már a jurtában voltunk. Álom ez még mindig, gondoltam, lázas álom. A leány ágyra fektetett, de nem arra, amelyikre előző este a Táltos, hanem a bejárat felől esőre, aztán kedvesen simogatta homlokomat, míg álomba nem merültem tényleg...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">VERÍTÉKEZVE ébredtem...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Mi történik itt? Hányszor fog ez még ismétlődni?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Azon az ágyon feküdtem, ahova az álom-lány fektetett. Akkor az is valóság volt, miben erősen kételkedtem, vagy ez még mindig az álom...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Nem törődtem gyengeségemmel, kótyagos fejemmel, a csípős hideggel, kirohantam egyenest a tisztásra. A bátya és a Sarolta a tűzhelynél ültek, a másik leány vagy asszony a konyha körül tett-vett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Mi történik itt? – kiáltottam a Bátya felé. - Hányszor fog ez még ismétlődni?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ha nem kelnél elő állandóan, hanem kialudnád a lázat, magadhoz térnél, oszt nem es <em>hallucinálnál</em> többet se. Elébb es a Sari támogatott vissza a jártába. Menj és aludd ki magad.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">De tudtam, nem mond igazat. És borzadozva úgy éreztem, az egyetlen szalmaszálat, melyet a Jóisten vetett nekem nagy, Bujdosó nyomorúságomban, most gonosz hatalom rántotta ki a kezemből, ha a bátyában sem bízhatok. Nem lehet Fekete Táltos, ha egyszer a Megváltó Királynak szolgál, nem lehet... Vagy hazugság az is? Nem lehet...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A fülcsengés bántó, éles hangtalan zúgássá változott, fejemben nyomás, kavargás. Az öreg odajött hozzám, egészen kemény, szigorú tekintettel, vállon ragadott, cipelt-húzott a jurta felé s egészen halkan súgdosva szólt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Sztá ne hidd, hogy mindent értek én, amit csinálok, az összes varázslást. A Legbelülvaló műveli azt, rajtam át...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Ájultan estem a bátya lábai mellé.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">VERÍTÉKEZVE ébredtem. Egy pillanatig nem tudtam, hol vagyok. Aztán eszembe jutott a tegnap este, s lassan felderengett a lázálom is. Tudtam, vagy tán csak reméltem, hogy ez már a valóság.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A jurta ajtajában leányka állt, tíz-tizenkét éves forma, s meredt szemekkel, mintegy riadtan nézett rám, hogy felébredtem. Bizonyosan nem vagyok szívélyes látvány ennyi sok láz után:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ne félj, nem eszek kislyányokat – szóltam rá, s erre megperdült, kacagva kiszaladt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A szabadba léptem. A csípős levegőnek nyoma sem volt, kellemesen langyos, napsütéses reggel fogadott. A fülcsengés elmúlt. A bátya sehol. A tűzhelynél, hova a kisleány szaladt, a Bandi ült, Andriskával. A konyhában a Sari forgolódott – meg a Marika...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A térdemen ütődés nyoma, az álombeli ájulástól...</span></p>
<p style="text-align: right;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;"><em><strong><a target="_blank" href="http://marioatreides.blog.hu/2016/08/10/bujdoso_6_a_banya">>> FOLYTATÁS ITT >></a></strong></em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F08%2F07%2Fbujdoso_5_a_hurok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F08%2F07%2Fbujdoso_5_a_hurok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F08%2F07%2Fbujdoso_5_a_hurok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bujdosó 5 - A hurok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2016/08/07/bujdoso_5_a_hurok#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/9169130" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://marioatreides.blog.hu/2016/07/23/rosszkor_rossz_helyen_212
Rosszkor, rossz helyen
2016-07-23T18:31:39+02:00
2016-07-23T18:31:39+02:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p>Avagy ez történik, ha az ember filmforgatáson nem áll ki időben a kocsijával a kordonnal lezárt parkolóhelyről...</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ma/marioatreides/image/btf2.jpg" alt="btf2.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><em>Vissza a jövőbe 2!</em></strong></p>
<p>...bocs, hogy késik a Bujdosó folytatása, nagyon nem akar jönni, de fel nem adtam! Maradjatok a gép előtt...</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F07%2F23%2Frosszkor_rossz_helyen_212%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F07%2F23%2Frosszkor_rossz_helyen_212%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F07%2F23%2Frosszkor_rossz_helyen_212%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Rosszkor, rossz helyen"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2016/07/23/rosszkor_rossz_helyen_212#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/8909770" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu
https://m.blog.hu/ma/marioatreides/image/btf2.jpg
https://marioatreides.blog.hu/2016/07/04/bujdoso_4_marika
Bujdosó 4 - Marika
2016-07-04T10:11:16+02:00
2016-07-04T10:11:16+02:00
dangbird
https://blog.hu/user/807872
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><strong>Bujdosó<br /> 4. Marika</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">VÁRTUK, hogy gyüjjön a kanász, s véle az a Marika, reggelit kerekíteni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Jó csipős hideg vólt, hajnalon esett az eső. A Jóska újrarakta a tüzet. A bátya csak bejelentette, hogy a csürhéből három disznyót én fogok lehajtani a falura véle, s aztán hallgatott egész reggel. Nem úgy a Jóska, jártatta a száját, fecsegett a népről, mintha tudnám, kikről van szó; ő árulta el, hogy a kanászt, aki gyün, Péternek híják s hírből sem ismeri a tréfát. A Marika meg így, a Marika úgy, mondogatta egyre – talán az ő galambja, gondoltam...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">S végre meghallottuk az erdőből a csürhe hangjait, s hogy a szél arról fújt, szaguk is megelőzte őket; végre aztán feltűntek az első mangalica kanok, sebesen szedve lábukat az ismerős pihenőhelyet megpillantva, s hátuk megől jött a duruzsoló füttyögés, mély hangú ember türelmetlen pattogása:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Cö, cö... Hö, hö! Ne te, ne... Ne, az anyád teremtésit... Hozzád súttok, ha nem megyel, bitang...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">S disznyósivítás, betartotta a szavát bizonnyal, s bottal odahúzott valamelyikre.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Csengő női kacaj, s aztán mán ott is voltak, sötétzöld Hún köpenyes, alacsony, köpcös ember, kopaszon, hátul rövid varkoccsal, s kis kocsit húzva maga megett. Mellette vidám leány, vagy talán ifiasszony, bolond világ volt ez, meg nem mondtam ruhájáról senkinek, hogy házas-e. Kendő ugyan nem volt a fejin, de szoknyája, inge asszonyosan sötét színű s kevés cicomájú.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">S hogy a Jóskával meglátták egymást, igen megörültek, a legény már kurjantotta is:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Aztán lesz-e reggeli még ma, vagy éhen veszünk?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Lesz, lesz, hoztam még pityókát is, adj isten! – De ez mán nem csak neki szólt de nékem s a bátyának is, aki bozontos szemöldöke alól, meredten figyelte az ifjak bolondozását, mintegy gondterhelten.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Amint odaértek hozzánk, a kanász, a Péter kezet rázott a Jóskával, a Marika meg még csókot is váltott véle, csak úgy orcára.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">No, Bujdosó, ettől nem lettél okosabb! Dehát mit esz a fene, amint meglátsz egy fehérnépet! Ráadásul idősebb is nálad, vagy hat-hét évvel. Legyen eszed s türelmed, gyün majd neked való... Nem volt az a Marika szép se, csak kedves és takaros, ártatlan teremtés, sudár, vékony csontú, szöghajú, leányos alkat: az ilyenről megmondhassa bárki ránézésre, hogy gyermeket még nem szűlt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A bátya felé aztán mindketten hajlongtak, a Péter meg odagyütt hozzám bemutatkozni, szúrós pillantása volt annak is, s vasmarokkal ugyancsak megszorongatta a kezem, pedig paraszt vónék, kapanyél gyúrta férfivá a markom, az a szerszámom nékem s nem billentyűzet meg érintő képernyő!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A Marikának csak felém rebbent a tekintete, de egész zavartan, s ment is vólna dólgára, de a bátya odaintette, s egyik karját felé nyújtotta, a másikat felém:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ez itt a János. Ez meg itt Marika. – De úgy, mintha ippeg összeadni készülne minket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Marika ugy hajolt meg, könnyedén, ahogy előttenap a Banditól láttam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Én nem tudom, hogy járja – néztem zavartan a bátyára. – Hogy mikor kell így hajlongani...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Így, a – felelt rá nevetve a Jóska. – Ahogy a Marika csinálta.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">S azzal én is megpróbáltam legelőször a pusztai emberek ősi idvezlését, s a Marika is csinálta vélem isment, zavart mosollyal. Aztán ment is a dólgára, hámozni a hajmát s a pityókát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Már jól fenn volt a Nap, mire reggeli került, s közbe a Marika meg a Jóska fecsegtek egyre, leginkább a népről. Csudáltam a Jóska képességit, hogy mindenből tréfát tudott kerekíteni. S közben, dacára annak, amit a bátya szólt tegnap, ott tébkezelt egyre, besegített a főzésbe. Közbe meg megtanúltam, hogyan a járás a közeli forráshoz, ahonnan vizet vettünk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Az öreg nem evett vélünk most se: hát négyen űltük körül a tüzet, s nem volt se ima, se áldás, csak ettünk, mint a vadak. A Jóska a száraz kenyérből is aprított a paprikás-gombás pityókába, hát követtem a példáját, így mégis könnyebben csúszik, ha megszíjja magát a szalonna zsírjával.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Hogy ettünk, a bátya magához intette a Jóskát és a Pétert, s elparancsolta őket másfele.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- A Csobogóshoz lementek, ott van az öreg Virág, az megmondja, hol leszen a helyetek pár napig.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Elköszönés most sem volt, csak dólgukra indultak, s a Jóska még komiszan reánevetett a Marikára, amitől engem tört a frász, de miért? Hogy ez a kettő ilyen jól megérti egymást? Kutya bánja! Ilyen szörnyű az ember, hogy tudja irigyelni a más boldogságát, ha magának nem jut!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Hogy a Jóska elment, forrt csak bennem a vér, hogy közelegjek valahogy én ehhez a Marikához, bár mivégre? Tépelődni nem volt időm, az öreg rámutatott három disznóra, azok engedelmesen félreügettek a csürhétől, a botját leszúrta az erdő közepén, reátette kalapját (aminek eddig hírit se láttam):</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Őrizd a csürhét! – intette meg a furcsa bálványt, amit rögtönzött, s azzal elindultunk. A disznyó mind odahúzódott a bot köré, ott turkáltak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Oszt nekem kellett hajtani azt a hármat, mit a faluban a mészárszékre szántunk, s ugyancsak kergetett a frász, mert nálunk erdők híján az ólas tartás járta, oszt disznyót még sose hajtottam, de restelltem bevallani azt, hisz akartam, hogy megtalálják bennem a számítást. Az öreg néha besegített, füttyigtetett két szólamban, s egyszer mondta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Majd megtanulod.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Amire igazán nem vélhettem, hogy a füttyre gondol, vagy a disznóhajtásra, hisz nem kellett ahhoz Táltosnak se lenni, hogy akárki meglássa: nincs benne készségem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Én meg odafele úton azon kaptam magam rendre, hogy egyre a Marika jár a fejemben. Mit akarsz te, Bujdosó? Öreg is hozzád, nem is szép, nem is mézes, olyan kis félszeg, tartózkodó, nem néked való! Tán férjnél is van, vagy a szíve már a Jóskáé... vagy másé!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Még félúton sem hajtott a Nap a delelőre, megérkeztünk a faluba, melyet a dombtetőről láttam előző este. Új építésű volt, látszódott, sehol nyoma a régi világnak, se beton, se villanyosság, s az emberek mindenfelé ízesen-parasztosan beszéltek, miközbe boccangattak, emelgették kalapjukat a bátyának, akit látásból ismertek bizonnyal.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Megálltunk egy görbe kerítésnél, s a bátya megzörgette a kiskaput botjával.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Botjával?! Dejszen azt odahagyta az erdőbe!...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Kutya rontott elő, bőszen vakkangatott. A bátya csak mordult egyet, mire szűkölt s elhallgatott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Erőst kopaszodó, kövérkés ember gyütt a tornácra, az a fajta, akiről valahogy izibe lerí, hogy hentes és mészáros. Amolyan városias, ujjatlan szürke, piszkos ing volt rajta, s kezit törűgette egy zsíros-véres-mocskos, valaha fehér rongyba, miközben kaput nyitott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Adjisten! – S kezed adott nekünk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nem disznóláb! – szólt nagy hangon a bátya, majd intett, s én befelé tereltem a három jószágot esetlenkedve. Az egyik mindenáron homlokegyenest haza kívánt szaladni, a bátya fittyentett utána, amire kezesen beügetett vesztőhelyire.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ennek a háromnak vólna itt fekvőbeteg-kezelés – szólt az öreg. – Mikorra vólna jó?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Holnapon hajnallal nekiállhatok, estére kész, ha áthívok pár embert, ugye nem bánod?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Má mire bánnám?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hát hogy meg kell vendégleni őket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Három ekkora mangalicából csak jut... Különben ne siess, eltelik két-három nap, mire szekeret tudok küldeni... Sajnos visszafele már nem jőnek saját lábon...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Amire nevettünk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hallod-e! – szólt hátra a mészáros asszonyának, aki előjött a hátsó kertből. – Holnap a Fenséges Király vendégei vagyunk disznyótorra!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Összeütöm úgy, megnyalod a lábad ujját is! – nevetgélt. – Ezeknek a disznyóknak olyan ízük van, bátyám... Miféle bűbájt űztök vélük...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Kint vesznek egész nap az erdőn! – feleltem rá. - Eszik, amire kedvük támad, dagonyáznak, vígan vannak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Te vagy az egyik kanász? – kérdezte a mészáros. – Még nem láttalak...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nem vagyok én még senki se! – feleltem rá. – Tegnap óta szolgálok a bátyának...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Na öcsém, megfogtad az Isten lábát! – így az, s megfürkészte arcomat, de nem tudtam mindebből eldönteni, hogy gúnyosan mondja-e avagy elismerően.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Az öreg meg közben odalépett a disznyókhoz s azt mormogta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Köszönjük, hogy éltetek s hogy halálra adjátok magatokat értünk! Véreteket, csürhéteket tisztességgel gondozzuk, tovább éltetjük – s visszavárunk benneteket es!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Egy pillanat csendben álltunk, s az egyik disznyó visított egy furcsát, nem panaszosat vagy éheset, hanem olyan hangnembe, mit még sose hallottam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">S hogy azután nem időztünk sokat, elbúcsúztunk s eltakarodtunk, ki a faluszélen elénk szaladt egy fekete fejkendős öregasszony, s már messziről rikongatott a bátyának:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Jaj, bátyám, úgy örülök, hogy ide tértél, nagyon kéne, hogy megsegítsél! Hála a jó Istennek, a magasságosnak, hogy itt látlak, a faluba... Már arra gondoltam, megkutatlak valahogy, téged vagy a nénét, az erdőben vagy azon túl...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- No – csitította a bátya, ahogy odaértünk. – Hát mi a gond?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">De láttam már az öregen, tudja, vagy legalább sejti, hogy mit akar az asszonyság.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Az tartózkodóan rám pillantott, majd fojtott hangon elkezdett halancsázni:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- <em>You see, my cattle has been mesmerised! Her milk is tainted with...</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Mondhatod magyarul, ez a legény tudhat mindent es!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Megbabonázták a tehenemet, hogy a férgekre adná az ég az ördöngöst! Macskával jöhetett át a rontás, de egyiknek se babonás a szeme a szomszédságba! – magyarázta fontoskodva. – Véres a teje a lelkemnek, már tizedik napja, nem merjük főzni se, nehogy minket is megrontson... Locsoljuk ki pocsékba! Tudnál-e valamit tenni, hogy elmúljon az átok? Megnéznéd a tehént?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nem érdekel engem a tehén – így a Táltos. – Hanem hozz nekem abból a tejből! Gyümölcséről a fa.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Az öregasszony térült-fordult, s hamarost egy egész nagy kannányi tejet cipelt által az udvaron.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Nem kell annyi, elég egy csepp! – szólt az öreg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Azért a kanna csak megérkezett, s a bátya belemártotta kezét, majd megszaglászta a rózsaszín tejet, bele is nyalt, aztán hatalmasat köpött, s köpködött fél percen át az út közepire.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Esztá takarosan megbabonázta valaki! Phej!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Kicsoda?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Majd mindjárt meglássuk...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Azzal újra a tejbe nyúlt, a sok köpet közé fröcskölt a porba, majd a botját erősen marokra fogta, s rettentő erővel püfölni kezdte a mocskot. Lassan, komótos ütemben, de írtózatosakat odasózva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Kisvártatván pedig az utca túloldalán nagy zörgés támadt, egy ember jajveszékelt, s azután fel is tépte a kiskaput, előrontott az utcára. A bátya egyik ütésére lekushadt a Földre, de már tápázkodott is fel, s meglátván minket, halálra váltan osont felénk kétrét görnyedve:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Jaj, hát te csinálod ezt! Miért versz engem, öreg, miért varázsolsz ilyet? Te ördöngös, te feketetáltos, te!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Az öreg odasújtott még kettőt a tejnek. Az ember arca eltorzúlt a fájdalomtól, inge porzott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ne csináld, hagyd abba!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">S lefogta volna a Táltos karját, de hiába. Újra lesújtott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Az ember zokogva a földre vetette magát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hagyd abba, hagyd! – Majd felvetette fejét. – Soha többet nem csinálok ilyet, esküszöm! Megesküszöm!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A bátya akkor levetette botját a porba. Az ember még egyszer összerándult, majd remegve kezdett feltápászkodni. Az öreg karjánál fogva segítette fel, azazhogy inkább fölrántotta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hát minek csináltad, mi?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Te voltál, hogy a holló kaparja ki a szemed! – támadt neki az öregasszony. - Hogy az öregapád kikeljen a sírból, s addig gyötörjön...</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">De a bátya szigorú pillantása megcsendesítette.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Az is fekete bűbáj, amit most te csinálsz, semmivel se jobb. „Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak...”</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">A bátya nyakon ragadta az embert hátulról.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hát te meg minek csináltad ezt?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Minek? Minek?! Mit ártottam én tenéked! – így az asszonyság.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hát nem tudod? – nézett rá a szembeszomszéd, őszinte meglepetéssel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Tudja a kánya, honnan tudnám!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Hát akkor majd este átjössz egy békítő pályinkára, oszt elmondom.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Békítő, békítő, az öreganyád, hát a tehént mi leli? Meggyógyul most mán? – nézett agghodva a Táltosra. – Elmúlik a rontás?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Elmúlik az majd akkor, ha megbocsátasz ennek – intett busa fejével az átkos szomszéd felé.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- No jó, még ez estve szót váltunk, de csak békében – enyhült meg az asszony, de éreztem, inkább csak a bátya felé játssza magát egyelőre. Aztán sarkon fordult, s fürgén beügetett a házba.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Az öreg csak fejével intett a szomszéd felé, s az menten elkotródott, nagy szégyenben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">Az öregasszony meg előjött egy nagy-nagy füzér gyöngy fehér fokhagymával, csupa szép, kövér fej. S a Táltos felé nyújtotta, aki fejét lehajtotta, s úgy akasztódott nyakába az ékesség. A mozdulat közben még az illat is megcsapott, jó szeszes, erős, de ízes fokhagyma!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Ha bármivel szolgálhatok még, csak egy szavadba kerül, bátyám – hálálkodott az asszony. – Van a háznál minden, ami derekas parasztudvarnál kerül!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;">- Megvan mindenünk, köszönjük – dörmögte a bátya. Azután egészen ünnepélyessé lett s úgy szólott: – Táltoskirály Negyedik Béla óta tiprom a Kárpáthaza Szentföldjét, Mátyás király es nagy becsben tartott, udvari püspököt mívelt belőlem, de ilyen szépen még nem koszorúzott meg senki!</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: right;"><em><strong><span style="font-family: book antiqua,palatino,serif;"><a target="_blank" href="http://marioatreides.blog.hu/2016/08/07/bujdoso_5_a_hurok">>> FOLYTATÁS ITT >></a><br /></span></strong></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F07%2F04%2Fbujdoso_4_marika%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F07%2F04%2Fbujdoso_4_marika%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmarioatreides.blog.hu%2F2016%2F07%2F04%2Fbujdoso_4_marika%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bujdosó 4 - Marika"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://marioatreides.blog.hu/2016/07/04/bujdoso_4_marika#comments"><img class="item_ctp" src="https://marioatreides.blog.hu/rss/image/post/id/8865152" border="0" /></a><br /></p>
0
A blogger neve: "ádáz próféta"
https://marioatreides.blog.hu