A blogger neve: "ádáz próféta"

Pár hete volt szerencsém végre megnézni az Iron Sky című filmet. Pozitív kritikát nemigen lehet róla találni a neten (itt van egy), inkább csak lehúzást, dehát ennek nyilván inkább politikai oka volt, tekintettel a témaválasztásra.

Maga az alapötlet zseniális: A nácik '45 óta a Hold túloldalán kuksolnak és fejlesztik a "csodafegyvert", majd 2012-ben visszatérnek. S ugye a dolognak elvileg van valóságalapja is, hiszen a nácik a '40-es években tényleg feljutottak a Holdra, és ott pár évig eltengődtek, míg az amerikaiak utánuk nem mentek és ki nem irtották őket a Más Utakon Járókkal együtt. A film azonban erről nem vesz tudomást, marad az Armstrong volt az első amerikai űrhajós sztorinál, és a második holdexpedíció, amelyet ezúttal a másik, Földről nem látható oldalra indítanak, meglepő tanulsággal szolgál: ott vannak a nácik!

Ott vannak, és bányásszák a nem emlékszem, milyen nevű, drága és ritka nyersanyagot, amit kutatni az amerikaiak is odamentek. Mert természetesen ez a háború is nyersanyagkérdés körül forog, ahogy egyre inkább várható is lesz ez a jövőben, ahogy fogyunk ki az olajból, higanyból, édesvízből, stb.

Node nemcsak az amerikai űrhajósok szereznek tudomást a nácikról, hanem fordítva is. A nácik eddig nem láttak minket, fogalmuk sincs, mi folyik a Földön, hol tart a földi technológia, stb. Be is szarnak egyből, és egy űrhajóstól zsákmányolt okostelefonnal vezérelve végre sikerül beizzítani az anyahajót, vagy mit - tudom, egyből írnom kellett volna, amíg friss az emlék. Igen, megvan, mivel jellemezhető leginkább ez a sci-fi vígjáték: felejthető. A történet szét van esve, irracionális eseményekkel és karakterekkel, ami egy vígjátéknál alapvetően nem lenne gond, csak hát a poénok nem tudják elvinni az egészet. A szürreális helyzetekre helyzetkomikumot építeni nemigen lehet, inkább csak pillanatnyi humorszikrákkal próbálják összefogni az egészet - amelyből nyilván sokkal több volt, mint amennyit első megnézésre észrevettem vagy egyáltalán észrevehettem. Hiszen, ugye, ha olyan sci-fit parodizálnak épp, amit nem ismerek... Azt is bevallom, az Adler névről csak a film felénél jöttem rá, hogy az Adolf Hitler összevonása, tehát lehet, hogy még egyszer meg kéne néznem a filmet, csak nem tudom rávenni magam. Öt percenként röhög egy jót az ember, a többi négy és félben meg unatkozik, kb. ez volt számomra az élmény. A film végére pedig kapunk egy 2012-világvége sztereotípiát: miután a náciknak nem sikerült mindenkit kicsinálniuk, a nagyhatalmak örömükben egymást lövik széjjel nukleáris fegyverekkel.

Amit mindenképpen meg kell említeni méltányolandó tényezőként, hogy hatalmas kiállású és látványvilágú a film ahhoz képest, hogy mindössze másfélmillió euróból készült. Végül is ez nem meglepő tudván, hogy Vuorensola az amatőr filmes világból jön, tudja, mit lehet nulla költségvetésből kihozni, tehát az eddigi munkásságához képest ezúttal egy számára óriási összegből tudott dolgozni. James Cameron ennyi pénzből egy fehér festék reklámot se lenne képes kigazdálkodni.

Tegnap az utcán járva egy Unicef plakátot láttam. Most rákeresve, itt a lényeg, nem is kell beszámolnom róla:

http://unicef.hu/higgyunkanullaban

A plakáton ki volt emelve kék színnel "a nullában", és ott volt a szám is ("Hívja a 13 666-os számot, és segítse munkánkat 500 Ft-tal!"), de ilyen formában: 136 66.

Értjük.

Kíváncsi vagyok, az 500 Ft-ból hány jut az éhező gyerekeknek. Khm... higgyünk a nullában? (Eleve a pénz fele a szolgáltatóké lesz.)

Már a név is árulkodó, UNI-cef. (Ice-fun?) De a WWF is vicces ezzel a váv a héber ABC 6. betűje, az F meg az angolé játékkal. A máltai templomos lovagrendről ne is beszéljünk...

Jó üzlet a jótékonyság. Nem véletlenül jótékonykodnak annyit azok a hollywoodi sztárok is.

Az emberek általában irtóznak a rovaroktól.

És egyáltalán, az ízeltlábúaktól. Hogy ez miért van így, az érdekes kérdés, ha valakinek van akár materialista-evolucionista, akár magasabb szintű elmélete a dologgal kapcsolatban, halljuk. Most nem ez a téma, hanem a kivételek a szabály alól. Néhány rovarral az emberek szívesen, sőt, a dolgoktól ijedezni jobban hajlamos gyerekek különösen szívesen érintkeznek fizikailag. Gyermekkorunk két kedvence: a katica és a szöcske.

Mai gyerekek esetében formális, kézrázásos bemutatásra van szükség ennél a két rovarnál, ha esetleg egymásba botlanak, mármint a gyerek meg a rovar. A mi gyerekkorunkban akármerre jártunk a természetben, minden lépésünknél rajokban ugráltak fel előlünk a fűből a szöcskék, és ugyan ki ne mentett volna a Balatonból noé gumimatracán tucatjával katicákat?

Hova lett ez a két "kedves", és rendkívül hasznos rovarfaj? (Egyébként "káros" rovarfajok nem léteznek, a szúnyogok nélkül sem maradnánk életben sokáig.) A válasz, úgy tűnik az, hogy az Irányítók valamiért (dehát tulajdonképpen tudjuk is, miért) hadat üzentek a rovarvilágnak, és ez bizonyos rovarokat jobban érint, mint másokat. Elsősorban azokat, amelyek a növények, különösen a fák leveleivel gyakran érintkeznek.

Olyan rovarirtó szereket hoztak forgalomba ugyanis a növények kártevői ellen, amelyeket vízben feloldva a talajra kell önteni, a növények felszívják azt, és a hatóanyag, egy idegméreg, belekerül a levelek szöveteibe. A növényeknek nincsenek idegsejtjeik, ezért rájuk ártalmatlan a szer, azonban ha egy rovar eszik a leveléből, elpusztul. Az más kérdés, hogy természetesen az egyéb növényevő élőlényeknek is árt a hatóanyag, így nekünk is, ám a nagyobb, jobban strukturált, bonyolultabb önvédelmi rendszerrel rendelkező lényekre nincs olyan vészes hatással a szer.

Csakhogy. Mindenki, aki valaha tartott szobanövényt, tudja, hogy a növények izzadnak, leveleiken apró vízcseppek jelennek meg. A rovarok egy része ezekkel a cseppekkel oltja szomját. Nem csak a növényen élősködő, szemmel nem látható apró lények, hanem a velük táplálkozó, a mi szempontunkból rendkívül hasznos lények is, pl. a katicabogár. Ha pedig a levél tartalmazza a hatóanyagot, akkor a belőle kiizzadt vízcsepp is.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy egy, a katicáknál is sokkal "fontosabb" (számunkra) faj érintve van: a méhek. Ha egy ország, vagy egész kontinens méhállománya kipusztul, azt az országot/kontinenst bizony éhínség fenyegeti. Én pedig már jó tíz évvel ezelőtt számoltam azzal, hogy valószínűleg a tízes évek közepén az éhínség a "harmadik világ" problémájából globális problémává fog növekedni. Eszméletlen élelmiszerárakra lehet számítani néhány éven belül, és nem biztos, hogy a saját föld vásárlása és élelmiszer-önellátás kialakítása válasz lehet a problémára. Ha nincs, aki beporozza a növényeket, ugye... Ha termelni kezdünk, érdemes a megtermelt élelmiszermennyiség legalább felét, de inkább 2/3-át olyan növényekre alapozni, amelyek nem igényelnek beporzást a terméshez.

És akkor a földigiliszták pusztulásáról még nem is beszéltünk...

Ahogy már négy éve leírtam, és szomorúan mondom, hogy naugye, az Irányítók úgy haza akarják vágni ezt a bolygót, mielőtt távoznak az emberiség őket támogató felével, hogy fizikai módszerekkel valószínűleg nem fogjuk tudni megtisztítani, csak "mágiával". Ahogy a Tiszával is tettük annak idején, mikor a románok megmérgezték (szerintem szándékosan). Kiálltak a szakik a kamera elé, és 30-50 évről beszéltek, a legoptimistábbak húszról, ennyi idő kell, míg a Tiszában újra élet nyomai megtalálhatóak lesznek. Aztán mentek a nagy együtt imádkozások, együtt meditálások, és amikor újra megjelent az élet a folyóban, érdekes módon senkit nem szólaltattak meg a tévében, hogy ugyan magyarázza már meg. Lapítottak. Ennyi. Rendbe kell hozni a dolgokat, tenni kell, nem panaszkodni, ahogy a tavalyelőtti előadásom végefelé mondtam. És akkor nem tudnak mást tenni, mint lapítani.

Kötelező olvasmány a témában: Frank Herbert: A zöld agy (The Green Brain, 1963)

Kötelező film a témában, más irányból: Mike Judge: Idiokrácia (aka. "A hülyék paradicsoma" - Idiocracy, 2006)

Valakinél nincs meg a Bombagyár teljes archívuma? Vagy legalábbis annak a cikknek a teljes szövege, amelyik miatt most Tomcatet elítélték. Szóljon már, ha, aki.

szerk: Ha valakinek van még élő regisztrációja a Hunhíren, az is szóljon. Én elfelejtettem a jelszavam, és már nem lehet újonnan regisztrálni.

Most egy kicsit 2012 Blogos cikk következik. Olvasom a zsidely cikkjét a 4K őrületről, és egyszer csak eszembe jut: lehet, hogy a válaszidő fejlesztésének van hátsó célja is? Egyébként általában nem szoktam őket olvasni, de a mozgóképpel kapcsolatos technikai fejlesztések érdekelnek.

Szóval: mi egyáltalán a válaszidő? A válaszidő legkönnyebben a villanykörténél figyelhető meg. A kapcsoló segítségével belevezetjük az áramot az izzóba, amitől az felizzik, no nem azonnal, hanem szemmel láthatóan kell egy pillanat neki, amíg eléri a teljes üzemi fényerejét (valójában 10 perc kell neki, míg a végső színképe kialakul, de ez most mindegy), vagyis válaszideje van. A folyadékkristályos (LCD) képernyőknek is van válaszideje, vagyis amikor elektronikusan jelezzük egy képpontnak, hogy légyszi válts át most már tök feketéből tök fehérbe, akkor idő kell neki, amíg az áram hatására kémiailag átalakul, és megváltozik a fényvezető tulajdonsága. Öreg motorosoknak ezt nem is kell mondani: a Gameboyon annak idején rendesen kenődött a kép a Super Mario Land közben, mert az STN technológiának megvoltak a határai, a válaszideje túl nagy volt, és egy határnál nem tudták tovább csökkenteni.

Aztán jött a filmtranzisztoros képernyő (TFT), és elbúcsúztunk a kenődéstől, 12 ezredmásodperc válaszidő már élvezhető videómegjelenítést ad, legyen szó filmről vagy játékprogramról, 8 ms-tól kezdve pedig gyakorlatilag teljesen érzékelhetetlenné válik a néző számára, hogy egyáltalán létezik olyan, hogy válaszidő. Akkor miért csökkentik tovább?

Nos, először is, mi az a tachytoscope? Az egy nagyon egyszerű készülék, amit tudat alatti programozásra találtak ki. Aki látta a Harcosok Klubját, ott Tyler Durdan mozigépészként dolgozott, és egyetlen képkocka erejéig egy férfi nemzőszervet csempészett a gyerekek rajzfilmjébe. “Nem tudják, hogy látták, de látták.” Ami ugye kiszivárogtatás a gyerekfilmek rejtett tartalmaival kapcsolatban, noha a valóságban nem a gépészek a bűnösök, hanem maga a gyártó, és nem képkockákat csempésznek be, hanem más módszereket alkalmaznak.

A valóságban ugyanis, a közhiedelemmel ellentétben, ez a módszer nem így működik. A mozi 24 képkocka/másodperc megjelenítési idejénél az emberi agynak bőven van ideje, hogy tudatosan észlelje a bevágott képkockát. A Fight Clubban 4 képkockát módosítottak úgy, hogy Tyler Durdan felvillanjon rajta, észre is vettem mind a négyet, igaz, nem azonnal. Akkor mit mondjuk egy nem retusált, hanem teljesen eltérő tartalmú képkockáról? Bárki kipróbálhatja a legegyszerűbb videószerkesztő szoftverrel, akár a Windows Movie Maker is elég. Saját kísérleteim szerint még 40 fps-nél is határozottan észlelhető a felvillanó alak.

Erre a problémára kínál megoldást a Tachytoscope, ami gyakorlatilag egy diavetítő egy gyors zárszerkezettel. Ahogy egy fényképezőgép is képes 1/1000-es expozícióra, ugyanúgy a Tachytoscope segítségével könnyedén felvillanthatunk a vásznon 1 ezredmásodpercre egy képet. Ez már túl rövid ahhoz, hogy az ember tudatosan észlelje – viszont a tudatalatti felveszi a képet. Amikor a ’70-es években feltalálták ezt a készüléket, mozik közönségén tesztelték a tudtuk és beleegyezésük nélkül, a büfében is kapható termékeket reklámozva a felvillanó képekkel, jelentős, egyértelműen kimutatható növekedést okozva az adott termék forgalmában.

És itt találkozik a két téma egymással, ugyanis egy 1 ms válaszidejű képernyő már képes arra, hogy tachytoszkópos üzenetet villantson fel nekünk. Az üzenet lehet beprogramozva magába a készülékbe, de lehet akár valamilyen, nagyon magas frekvenciájú kódolt adás is. Lehet, hogy ezért fektettek olyan nagy hangsúlyt a képernyők válaszidejének javítására 8 ezredmásodpercen túl is?

Apropó: azt, hogy homokórázódás van folyamatban, miért egy kaszás mókus jelzi az indexen?

szerk: ja igen, a 4K-ról is akartam írni pár szót. Nem újdonság, csak a tévé terén az. A DCI szabvány már sok évvel ezelőtt bevezette a 4K formátumot, csak ott 4096x2160 a felbontás. Pont olyan lényeges az eltérés, mint a 2K (2048) meg a FullHD (1920) között, csak hogy véletlenül se legyen kompatibilis a mozi meg a tévé... A 4K formátumot Hollywoodban már jó egy évtizede használják digitális intermediálásra, illetve digitális mastering esetében. Vagyis a filmek mind 4K formátumban vannak, tehát ha ez a technológia elterjed, azonnal minden újabb film ki tud majd jönni 4K formátumban. (Nyilván a régebbieket szkennelni kell – de lehet, hogy már kifejlesztették vagy időközben kifejlesztik a 4K telecinét is.)

Tegnap jártam a Margit-hídon, a szigeti bejárónál. Erőst esett a hó, nem láttam tisztán, de nekem úgy tűnt, leverték a láncokat a "Szent Koronáról", vagyishát arról a valamiről, ami kicsit úgy néz ki, mint. Ha valaki arra jár, ellenőrizze, sőt, csinálhatna fényképet is.

Szerk: megerősítést nyert, tényleg le van verve. ...Vagy magától "lepattogzott"??... Szent Korona hatalma? :) De tényleg, ha nem lenne hó meg fagy, felmásznék és megvizsgálnám. Ha bármilyen szerszámmal távolították is el - véső, flex, kalapács -, annak ott van a nyoma.

Jeleztem, hogy fogok írni egy pár sort az Autokrácia utómunkája kapcsán, hát most van rá időm, megteszem. Ha valaki, aki videószerkesztéssel foglalkozik, megtalálja a Google segítségével ezt a bejegyzést, hasznos infókhoz juthat, hogy egy „profi” igényszint és terhelés mellett hogyan muzsikáltak az eszközök.

A felvételek egy Canon digitális géppel készültek (pontos típust majd akkor írok, ha a Canon szponzorál minket... :), 1080p25 formátumban, egylencsés objektívekkel. A kép filmszerűségét az adja, hogy ezekben az új Canon fényképezőgépekben a CCD (a képszenzor) mérete nagyjából hasonlít egy Super35-ös képkockához, szemben a régi gépekkel, amikben profi gép esetében 1/3 inch a képátló, amatőr gép esetében csak 1/6. A Super35 azt jelenti, hogy silent gate 3perf pulldown – ugye most már értitek? :)) A 35 arra vonatkozik, hogy 35 mm-es filmre fényképezünk, a silent gate azt jelenti, hogy nincs hely hagyva a hangsávnak, ami 24 mm széles képkockát ad (a mozgókép esetében vertikális lehúzás van, tehát nem egymás mellé, hanem egymás alá kerülnek a képkockák), ez persze nem kompatibilis a vetítőgépekkel, úgyhogy nem lehet kontaktmásolni a felvételt, hanem Hazeltine-on kell csinálni a fénymegadást, de ennyire nem akarok szakmai részletekbe belemenni. Ma már amúgy is digitálisan intermediálják a filmeket, tehát filmszkennerrel DCI 4K formátumban beszkennelik, és általában vissza sem írják interpozitívra, hiszen a mozikban is már mindenhol digitális gépek vannak. (Bár Magyarországon tudtommal még sok helyen csak 2K-s 3DMD-s vetítőgépek vannak, tehát alig jobb a „film” felbontása, mint egy fullhd.) A 3 perorációs lehúzás azt jelenti, hogy 3 perforációt foglal el vertikálisan egy képkocka. A perforációk egészen Edison óta 4.5 milliméterenként helyezkednek el, csak az alakjuk változott azóta, tehát a silent gate 3 perf pulldown 24x13.5 mm képkockát jelent. Ha kiszámoljuk ennek az oldalarányát, csodák csodája, pont 16:9-et fogunk kapni, a szélesvásznú formátum tehát innen származik, és téves a legenda, hogy a képcső fizikai korlátjából eredt annak idején. Egyébként a régi TV formátum (4:3) az úgynevezett „Silent Edison” folyománya, ami 24x18 mm-es képkockát jelent (4 perforációs lehúzás). Az a vicces, hogy a mai napig kötelezően rá van írva a filmekre a hangsáv, és foglalja a helyet vetítésnél, pedig már réges régen a digitális hangot használják: a DTS esetében a kép és a hang közötti függőleges csíkok szolgálnak szinkronjelként, a hang pedig egy külön DVD-re van kiírva, így akár egyik országból a másikba is lehet turnéztatni a kópiákat (ezért álltak vissza a mozikban a szinkronizálásra, miután a plate-es rendszer és a DTS elterjedt). A Dolby Digital a perforációk közé van besúvasztva, az SDDS pedig a film legszélén, ahol a 135-ös kazettás negatívokon a DX kódot találjuk. A kópiákon általában mindegyik rajta van.

Ennyi magyarázat után, a lényegre visszatérve, a gép bár digitális, de a képalkotás optikai része nagyjából ugyanúgy történt, mint egy 35mm-es gép esetében, ezt még megfejeltük azzal, hogy sem varioobjektívet (ami zoomolni tud), sem adaptert/konvertert nem használtunk, a minőség tehát adva volt. (Nyilván minél több lencsén megy át a fény, annál több a diffrakció és az egyéb hiba.) Szóba sem került, hogy lerontanám a felvételeket akárcsak 720p-re.

Újabb kis kitértő, laikusok kedvéért: Mi az a 720p? A 720 azt jelenti, hogy 720 pixelsorból áll a kép, ez 16:9-es formátum esetén 1280x720 felbontást jelent, a p betű pedig azt jelenti, hogy „progresszív” kép, vagyis 25 egész képkockát fényképezünk, nem 50 felet. A régi videókamerákon egymás után exponálódtak a páros és páratlan sorok, nem egyszerre. Ezt i betűvel jelölik, úgy mint interlaced (magyarul váltottsorosnak szokták nevezni). A régi képcsövek működtek váltottsorosan, hogy kevésbé villogjanak. Ez mára értelmét vesztette, gyakorlatilag mindenki progresszív módban vesz fel, aki teheti. A DVD szabvány is már rég támogatja a progresszív mpeg2 adatfolyamokat, a DVD-re így is került rá maga a film. (Az extrák nem, mert a werk kamera interlaces felvételt tudott csak sajnos.) A p után szereplő szám értelemszerűen a másodpercenkénti képkockaszámot jelenti. Sokan arra élveznek, hogy p24-ben vesznek fel, mondván, hogy „filmszerűbb”, szerintem viszont nem, úgyhogy maradtunk a 25fps-nél, bár a gép tudott volna 24-et is. (Az új HFR őrületről csak annyit, hogy már régóta tudnak a gépek 50 fps-t. A filmes gépek is, ezt overcrankingnak hívják, így csinálják a lassított felvételeket. Vicces, hogy a Mátrix 2 végén ott van, hogy Panavison kamerákkal készült, közben meg van benne olyan lassított felvétel, amit Panavision géppel nem lehet megoldani, mert azok között nincs olyan – legalábbis akkor még nem volt –, aminek menet közben lehetne állítani a nyitásszögét. Ehhez bizony Arriflex kell, babám, írhattok a film végére, amit akartok.)

A 24 fps-sel amúgy is gond lett volna, amikor a DVD verzió készül. Apropó: ki az, aki tudja, hogy PAL DVD illetve PAL TV-adás esetén hogyan konvertálják a 24 fps-t 25-re? Sehogy, egyszerűen 25 fps-en vetítik le a filmet, így mondjuk egy 120 percet 115 perc alatt játszanak le, a hang magassága pedig majdnem egy félhanggal megemelkedik! (Bár nem tudom, lehet, hogy most már fourier transzformációval csinálják a hang gyorsítását, nem szoktam TV-t nézni.)

Szóval a film 1920x1080 felbontásban készült 25 fps-sel, ami bizony közel 52 millió pixelt jelent másodpercenként, mindezt lossless (veszteség nélküli) h264-ben, ami 30-40 megabitet jelent. (Durva belegondolni, hogy a Canon gép ezt valós időben nyomja be, bár nyilván egy cél-DSP van benne.) Hogy megint érthetőbb legyen, amit írok, a h264 egy mpeg4-es tömörítési formátum, „fejlettebb”, mint az xvid, a rég elavult, csúnya színeket produkáló divx-ről nem is beszélve. Amikor azt halljuk, hogy x264, az gyakorlatilag pontosan ugyanaz, mint a h264, csak a freeware verziója a codecnek. (A codec az a coder-decoder, tehát ami ki-betömöríti a videót.)

És itt jön be az első probléma, ugyanis a gépem 8 éves múlt, igaz, 8 évvel ezelőtt csúcs erőgépnek számított, de már jócskán eljárt felette az idő. Szó sincs róla, hogy akárcsak kitömöríteni tudna egy 40 megabites h264-et valós időben, a betömörítéskor meg kb. 1.6 képkockával birkózott meg másodpercenként, tehát órákig tartott, úgy, hogy közben nem lehetett tudni, hogy az alaplaphibás gép melyik pillanatban fog kikapcsolni vagy kékhalált produkálni. Gondolhatjátok, mekkora öröm volt ezen a gépen renderelni, tömöríteni... De nem kell találgatnotok, leírom, melyik programmal milyen tapasztalataim voltak.

Adobe Premiere ”””Pro””” CS3: sajnálom, ennek a programnak a nevében csak három időzőjellel tudom leírni a pro szócskát, ami arra utal, hogy professzionális szoftverrel van dolgunk. Senki ne higgyen nekik, tapasztalatom szerint a profi kategóriából maximum egy esküvői videó a legkomplexebb projekt, ahol hibátlanul működik ez a program, ha ennek a komplexitását meghaladjuk, igencsak meg fog gyűlni vele a bajunk. Már a Tabula Rasa klip vágásakor, amit még a régi Premiere ””Pro”” 7.0-n csináltam (egye fene, az csak két idézőjelet kap, jóval kevesebb bug volt benne), meghaladtam a program kapacitását, és különféle hibajelenségeket produkált a vágás közben, a rederelésről aztán ne is beszéljünk: szó szerint képkockánként kellett kiimádkozni belőle a klipet, 5-6 összeomlással, végül VirtualDubbal fűztem össze a majdnem 6000 bmp-t.

A 7.0 még ki se írta, hogy mi a baja, csak annyit írt ki, hogy „Error compiling movie. Unknown error.” Erről csak annyit, hogy engem úgy hajítottak volna ki a programozás érettségiről, ha egy ilyen felhasználónak szóló hibaüzenetet beleírok a vizsgaprogramba, hogy kapásból mehettem volna segédmunkásnak, nem kellett volna 8 évet várnom, hogy ez a csodálatos változás a karrieremben bekövetkezzen...

A CS3 legalább méltóztat kiírni, hogy a programnak túl kevés a memória, és az a baj. Fórumokon is mindenhol azt írják, hogy ehhez bizony 8 giga ram kell, komám... Nem hibáztatom az Adobe céget azért, hogy a gépem elavult, nem várok csodákat, ha 8 giga a ram-igény, hát 8 giga, mindössze azt furcsállom, hogy a 2.5 giga ramnak a felét sem használja a program a Task Manager szerint, mikor ilyenkor összeomlik. Hogy a meglevő file-ba folytassa a renderelést a következő újraindításkor, az álmunkban sem jusson az eszünkbe!

Dióhéjban azok a további hibák, amiket már a 7.0-n is tapasztaltam (és persze mind ott vannak a CS3-ban is): lefagynak szűrök vágás közben, illetve nem csinálnak semmit, egy az egyben a bemenetüket adják vissza. Ez a ki és bekapcsolásuktól általában elmúlik, súlyosabb esetben (ha már több megás a project file) elég a projectet bezárni és újra megnyitni. Súlyosabb baj, hogy bizonyos szűrők egymáshoz illesztésétől a kép elcsúszik jobbra-felfele 20 pixelt, és ez bizony a renderelt videóban is így van. (De 7.0-n legalább a preview és a renderelt végső videó mindig egyezett!) Van olyan, hogy nem hibaüzenettel leáll a renderelésnél, hanem csak simán összeomlik, vagy ritkábban lefagy a program, ezeket egyébként vágás közben is produkálja néha, nem csak rendereléskor. Ha a renderelésnél a képkockaszámláló megáll, mindenképpen várjunk legalább 30 másodpercet, még akkor is, ha a program a Windows szerint „nem válaszol”, sokszor megindul egy idő után!

Ezekhez a hibákhoz jött a CS3 esetében egy újabb rémálom: a hibás renderelés. Mikor látszólag végigmegy a renderelés, azonban az elkészített file hibás: „lassított felvétellé” változnak képek, vagy egy képkocka ismétlődik másodperceken át, vagy főleg állóképek, címek nem jelennek meg, feketeség látszik helyettük. Úgy tapasztaltam, ennek kisebb az esélye, ha renderelés előtt újraindítjuk a programot, sőt, a kevés memória miatti elszállás is nehezebben fordul elő. (Ha aktív szerkesztés után megnézzük a használt memóriát, értelemszerűen sokkal több, mint egy frissen betöltött project esetében, a program bűne csak annyi, hogy „ül a ramon”, tehát a vágáskor lefoglalt memória rendereléskor nem szabadul fel. Renderelés közben is folyamatosan hízik a használt memória mérete, ez okozza az összeomlást.)

A dolgot tovább súlyosbította (ez már nem a program hibája), hogy a gépem természetesen az 1.4. gigabites fullhd-s dibet (tömörítetlen avi) nem tudta lejátszani, tehát 1-2 óra tömörítés után derült ki, hogy lehet a renderelt jelenetet kukába dobni, és elölről kezdeni! Azért is tömörítetlenül szedtem ki a programból mindent, mert a beépített codecjei gagyik, az ffdshow szebb h264-et, a tmpegenc pedig sokkal szebb mpeg2-t csinált. (Az mpeg2 az a tömörítési forma, amivel a DVD-re kell írni a képet.) A külső kodekekkel pedig egyszerűen fagy a program, el sem kezdődik a renderelés.

Az életemet tovább bonyolította, hogy mivel a fullhd-s nyersanyaggal a gépem nem tudott megbirkózni, lekonvertáltam 480x270-es felbontásra, és így IS betöltöttem a Premierbe, két egymás alatti sávon egyszerre csinálva minden műveletet a hd-s és a „preview” példánnyal, miközben csak a preview volt bekapcsolva, majd rendereléskor váltottam: kikapcsoltam a previewet és bekapcsoltam a fullhd-t. Legalább annyira intelligens van ez a program szerencsére, hogy a kikapcsolt videósávokban található file-okat nem piszkálja preview közben. (Vágási műveleteknél sajnos igen.)

Hogy végezetül még valami pozitívat is írjak a programról: teljesen szabadon állítható, hogy milyen felbontású legyen a project, nincsenek megkötések, így pl. egy egyszerűbb képszerkesztő programként is lehet használni. A DVD borító is Premiere-rel készült.

VirtualDub: ez a program szó szerint életmentő minden videószerkesztéssel foglalkozó ember számára. Korábban hibátlannak bizonyult, de most, hogy heavy duty terhelésnek vetettem alá, bizony találkoztam pár buggal. A legidegesítőbb szokása, hogy ha teljesen egyforma adatformátumú videókat akarunk összefűzni, akkor teljesen önkényes, hogy erre hajlandó-e vagy sem – még akkor is, ha a saját kimenetéről van szó! A premiereből kijövő dibeket viszont következetesen nem volt hajlandó össszefűzni (opaque codec data hibaüzenettel), ezért aztán az első jelenetet is pl. bmp szekvenciaként kellett 3 menetben exportálnom. Az idióta Premiere természetesen a képkockákat a vágófelületen 0-tól számolja, a bmp-k számai viszont csak 1-gyel tudnak kezdődni, függetlenül attól, hogy a szekvencián belül honnan indítjuk a renderelést – szerencsére a Total Commander multi rename toolja megmentett. Amikor h264 avi fileokat akartam VirtualDubbal összefűzni, látszólag megtörtént, de a végeredmény egy elkenődött kép lett, olyan, mintha a keyframe hiányozna. A program összes verzióját végigpróbálgattam (beleértve a virtualdubmodot és a nandubot is), mind ugyanazt csinálta. A Virtualdubmodnak egyébként két nagyon jó képessége van: az egyik, hogy mpeg2-es fileokat hajlandó beolvasni (bár kiírni nem), a másik, hogy több hangsávot lehet egy videó alá tenni.

Megjegyezném érdekes egyébként, hogy mindenki azt állítja, hogy a h264 adatfolyam „nem kompatibilis” az avi containerrel, és mkv-ba vagy quicktime mov-ba szokták tenni. Ennek ellenére a VirtualDub simán produkálja a h264 avit, és az összes lejátszóprogram, de még az asztali lejátszók közül az, amelyik tud h264-et, és az egyébként elég finnyás YouTube is simán megeszi. Soha a neten egyetlen egy h264 avit ennek ellenére nem látok, ezeket kizárólag én produkálom a Földön, úgy látszik. :) Az Autokrácia is h264 aviban ment fel a YouTube-ra.

A VirtualDubnak van egyébként a legszebb átméretezőszűrője, amit valaha láttam. A 2012 Blog gombjai is azzal lettek beméretezve.

Kezdőknek vigyázat: a VirtualDubnak nincsenek beépített codecjei, úgyhogy azokat külön fel kell rakni a gépre. Codec Pakkok szinte mindig „túlcodecelik” a gépet és különböző hibajelenségeket okoznak, helyettük inkább az FFDShow-t ajánlom, ez egy univerzális codec, ami mindenféle formátumot ki- és betömörít. Figyelem: az, hogy egy xvid-et le tudsz játszani, nem jelenti azt feltétlenül, hogy a VirtualDub is meg tudja nyitni! A lejátszók úgynevezett directshow filtereket használnak, ezeket szokás pongyolán codecnek nevezni, de nem azok! Ezek nem tömörítik ki a képet teljesen RGB-ig, hanem egy ún. YUV colorspace-t adnak át a videókártyának, a videószerkesztő programok nem tudnak mit kezdeni velük!

TMpegEnc: ezzel sok tapasztalatom nincs, úgyhogy nem tudok a bugosságáról nyilatkozni. Gyönyörű mpeg2-t csinál, alig lehet a 720p-től megkülönböztetni, pedig ugye a DVD verzió formátuma 576p volt (ami 720x576 anamorf képet jelent). Annyit észleltem, hogy az általa készített mpeg2-t a lejátszóprogramok fele olyan hosszúnak hiszik, mint amilyen, ez orvosolható, ha visszatöltjük bele az mpg vagy m2v filet, és újratömörítés nélkül kiíratjuk vele. Összefoglalva, a TmpegEnc az mpeg2-re, ami a VirtualDub mpeg4-re (pl. xvid, 264), illetve mpeg1-re (DVSD avi, ez jön ki a kisebb SD kamerákból, amik szalagosak vagy DVD-sek).

SONY DVD Architect Pro: Találós kérdés: mi a legnehezebb része a DVD Masteringnek?

Megtalálni rá az alkalmas programot.

Mint a tüzérek, akik először fölé, majd alá céloznak próbából, a Xilisoft otthoni használatra készült amatőr játékszerétől indultam el, majd belőttem a skála másik végét is a Scenarist nevű ipari program próbaverziójával, amivel a Hollywoodi filmek több millió példányban eladott lemezei készülnek. Aztán utánaolvastam egy kicsit a neten, és kiderült, hogy a Scenarist ugyan mindent tud, de a kezelését alapfokon megtanulni 3 hónap. A scenarist technician egy külön szakma Hollywoodban. Engem pedig szorított az idő, úgyhogy nem álltam neki kiképezni magam scenarist techniciannak is kb. 6. szakmaként. (Programozó, író, kereskedő, fotólabor technikus, szobafestő, filmrendező... Nem is hatodik, hetedik lett volna már.) A Premiere-hez tartozó, azzal összeintegrálható Encore fel sem ment a gépemre, az installálás elején egy idióta, értelmetlen hibaüzenettel leállt. Ennyit erről. Amit a DVD Masteringgel foglalkozó emberek leginkább dicsőítettek a neten, a DVD Maestro, ami egy rohadt régi, múlt évezredbeli (ennél fogva mai gépeken szerény erőforrásigényű) program, de a mai napig használják, annyira bevált. A Premiere által kiírt mpeg2-t viszont nem ette meg, úgyhogy sutba lett dobva. (Akkor még a TmpegEnc-et nem fedeztem fel, mire arra sor került, addigra már megtaláltam a nyerőt az Architect személyében.)

A SONY-val kapcsolatban előítéleteim voltak, videós körökben sok rosszat hallottam a Vegasról, viszont, egye fene, kipróbáltam a hozzá tartozó Mastering programot. Óriási kellemes csalódás volt, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a programot, kezdő amatőrtől a profi filmesig. Pont ez az erénye: egy codecekhez, zöld, narancs és kék könyvekhez mit sem értő 8 éves gyerek az egérrel simán behúzgálja a DVD elemeit, megkattingatja magának a menüt, és kész. Ugyanakkor nincsenek benne olyan limitek, mint a Xilisoftban, ha megvan a megfelelő hozzáértés, gyakorlatilag bármit meg lehet csinálni benne, nem próbálja a technikai részleteket elrejteni a felhasználó elől, hogy a behúzgált elemekből hogyan csinálja meg a DVD-t, tehát egészen finoman optimalizálni lehet a dolgokat. 2 lehetőség van ugye: vagy másik programmal készítjük el számára a DVD szabványnak megfelelő mpeg2-es videót, vagy vele készíttetjük el. Ha belehúzunk egy videót, ha az megfelel a szabványnak, kiírja, hogy recompression: no. Természetesen ezt át lehet állítani yes-re és erőltetni az újratömörítését, de nyilván tök értelmetlen, kivéve a hang esetében: ha tömörítetlen 48 KHz „PCM” hangot húzunk bele, az az eredeti DVD szabványnak megfelel, tehát ki fogja írni, hogy recompression: no. Nyilván ennek ellenére érdemes AC3-ra tömöríttetni vele, hogy kevesebb helyet foglaljon a lemezen. Az a képnyszerképzet, hogy egy DVD-re 120 perc fér rá, még a „PCM” hangos lemezek idejéből származik, ahol aránytalanul sok helyet foglalt a hang a tömörített kép mellett. AC3 192kbit hanggal akár 4 óra is ráfér egy lemezre, persze ez az mpeg2 képtömörítés bitrátáján is múlik. (6 megabitnél nagyobbat nem érdemes beállítani, bármennyi hely is van a lemezen, mert a gagyibb lejátszók nem fogják rendesen vinni.)

Az Architectre visszatérve, ha nem kompatibilis a videó a DVD szabvánnyal, érthetően elmagyarázza a program, hogy miért nem. Vigyázat: kétféle DVD formátum is létezik, nem csak 720, hanem 704 pixel széles is lehet a videó! Ha a nyersanyagunk 704-es, akkor 704-es projektet kell létrehozni, ha 720-as, akkor 720-ast, különben mindig recompress: yes lesz! Azt, hogy az Architectnek milyen az mpeg2 codecje, illetve az átméretező szűrője, nem tudom megmondani, mert nem használtam. A menü, a film, a DVD extra, minden TmpegEnc által lett betömörítve. Hogy szép legyen a menü a gagyi lejátszókon is, két dologra érdemes odafigyelni: egyrészt ezeken a loop pontot elérve gyakran megakad egy pillanatra a kép és a hang, másrészt ha maszkot teszünk egy gombra, az némelyik gépen elcsúszik pár pixellel, úgyhogy ne apelláljunk arra, hogy feltétlenül pontosan fogja fedni a maszk a képet! Ezért lett a DVD menüben végül nagy üres mező megadva maszkként, és nem a betűk sárgulnak be! Legjobban nagy üres mezővel járunk, illetve olyan maszk grafikával, amelyik lazán körülveszi a feliratot, így észre se lehet venni, ha egy kicsit elcsúszik. A DVD menüt egyébként nem az Architecttel szerkesztettem össze, az ilyen irányú képességei nyilván korlátozottabbak, mint egy videószerkesztő programnak, tehát a menü Premiere-ben készült, majd TmpegEnc-cel lett betömörítve, mint már említettem. Vigyázat: ha akármit is módosítunk a behúzott videót, akárcsak ráteszünk egy gombot (grafikailag értve, nem script szintjén), értelemszerűen újra kell tömörítenie a programnak az egészet!

Egyetlen nagyon hasznos funkció hiányzik a programból, amit talán túlzás is lenne kérni – nem is találok a neten olyan programot, ami ilyet tudna. Ez pedig a reverse engineering, vagyis a fordítottja annak, amit az Architect csinál: egy ilyen programba betöltve egy iso filet, szétbontja azt, és megjelennek a DVD elemei, mpeg2 szekvenciák, hangsávok, gomb objektumok tulajdonságai, scriptek, stb. Tud valaki ilyen programról?

Stomper: ez egy marha régi dob- és hangeffektus szintetizátor, nekem bevált. Elsősorban olyan embernek érdemes hozzányúlni, aki a hangszintézis matematikai alapjaival nagyjából tisztában van. Kicsit nehézkes a kezelése, a különböző oszcillátorok és szűrők mindenáron külön füleken vannak, nem tudja az ember az összes paramétert kiteríteni egy nagy képernyőn, hanem egy rohadt kis dobozban kell molyolni. Mindazonáltal el fogom küldeni az angol verzió linkjét a program készítőjének.

Media Player Classic: Mindenkinek ajánlom ezt a programot, nem csak videószerkesztéshez monitornak, de hétköznapi filmlejátszásainkhoz is. Kinézetre pont olyan, mint a Windows 98 médialejátszója volt, ugyanakkor viszont rengeteg plusz hasznos funkció van benne (és semmi fölösleges csicsa meg reklám, amikkel az új media playerek tele vannak). A Space a start-stop gomb, nem pedig CTRL+P vagy egyéb idiótaság, az egér görgője a hangerőt szabályozza, a B a „főnök” gomb (leállítja a lejátszást és minimalizálja az ablakot, életmentő volt, mikor a laptopboltban pont bejött a szervizelésre ott hagyott gép tulajdonosa, épp akkor, amikor az ő gépét „csontoztuk”...), Esc-re is leáll és kilép teljes képernyőről, CTRL+1/2/3/4: 50% ablakméret, 100% ablakméret, 200% ablakméret, optimális ablakméret, a videó a keypaddal nyújtható, ctrl-t is hozzányomva mozgatható, stb, stb. Ha egy néma avi mellett talál egy ugyanolyan nevű wav-ot, automatikusan beteszi hangsávnak, videókamera capture funkciója is van (az egyetlen program, amelyik valós időben a hangkártya által felvett hangot összerakja a kamerából kijövő képpel, és ha akarjuk, anélkül írja ki file-ba, hogy kitömörítené – enélkül nem is tudom, hogy tartottam volna meg a Mátrixos előadásomat...)

Nero Wave Editor: egy tök kezdetleges egysávos hangszerkesztő program, ami a Nero része, gyakorlatilag a DVD írók felének a vásárlása esetén megdobják vele az embert. Ennek ellenére visszhangból is, kompresszorból is szebb, természetesebb hatású van benne, mint a Premiere-ben. A Stereo Processor szűrője pedig teljesen hiányzik a Premiere-ből, részben ezzel álsztereósítottam az 5. jelenet beszélgetését a két szereplő közt. (Másrészt pedig manuálisan, 10-15-20% balace-okat tettem rájuk Premiere-ben, hogy úgy tűnjön, mintha arról szólna a hang, amerre a hang forrása van a kamerához képest, mindezt gyakran keyframe-ek közti interpolációkkal kicsalva, mert hiszen a kép vált, miközben egy szereplő beszél.)

Összességében iszonyat erőfeszítés volt az egészet összehozni, aminek jelentős részét a Premiere hibáinak köszönhetem. Nem kellene nekem nagyobb tudású program, csak olyan, amelyik működik. A Premiere-ben lévő szűrők nagyrésze úgyis kuka, mert olyan effekteket produkálnak, mint amilyeneket a ’90-es évek helyi kábeltévé szolgáltatóinak a saját műsoraiban láthattunk. Legközelebb lesz annyi eszem, hogy kiszervezem valakinek a vágást. Nem véletlen, hogy Hollywoodban kizárólag Avid Express Pro-val dolgoznak, nem nyúlnak semmi máshoz a vágók. Ez viszont egy több millió forintos ipari szoftver, a mi számunkra elérhetetlen. (Még illegálisan letölteni sincs értelme, mert a hardverkulcsként is funkcionáló kezelőpultja nélkül nem használható.)

Jó régen írtam már, úgyhogy most bedobok egy kis szösszenetet TV-sorozat témában. Idén ért véget a Foxon a House, M.D – még nem láttam a végét, úgyhogy senki ne spoilerezzen – tehát egy kicsit elkéstem vele.

Hollywood és az asztrológia, már megint. Természetesen a House fő karaktereinek is van asztrológiai vonatkozása.

House, amint a sorozat nézésének kezdetén már megfejtettem, a Nyilas-Ikrek tengely egy nagyon sötét megjelenési formája. Elsősorban az Ikrek érezhető benne – de hiszen a Nyilas tulajdonság sérült benne, ezért van a sérülés a combján, és ezért nem tud megfelelően funkcionálni. Ez persze az amerikai társadalom sérültségét, meghasonlottságát is szimbolizálja, és egyúttal megmagyarázza, miért olyan népszerű a sorozat nálunk is.

A sorozat egy fő témája asztrológiai szimbólumok szempontjából a Nyilas-Ikrek és a Rák-Bak tengelyek egymáshoz való viszonya. a Nyilas és a Bak sajátos kapcsolata a Fehérlófiában is megjelenik, mint ahogy a House-ban is, House és Cuddy kapcsolatában. Cuddy ugyanis a Bak tulajdonság, ezzel szemben Wilson a rák. (Miért is onkológus főorvos, ugye? Rák a fő területe...)

Amire csak később jöttem rá, érdekes módon, hogy a House névbe is be van kódolva ez az információ - valami mással együtt.

HOUSE

MOUSE

Az egér pedig ugye az Ikrek tulajdonság ősi állatövi megjelenítése. (Egér-Iker, ha valaki nem nézte meg az előadást. Rossz a hangminőség, tudom...)

Változtassuk vissza a szót HOUSE-ra, de tegyük félre azt az M betűt! (Külön érdekesség, hogy H=8 M=13 angol numerológiai átírás szerint – nyílt utalás lehet a Vénuszra... Sátánista irányból? Nem lenne meglepő, minthogy az egyik szereplő neve 13...)

Egy másik betűcserével pedig... na mit kapunk?

HOUSE

HORSE

Meglepetés! A ló a Nyilas tulajdonság állatövi képe.

Ha pedig nem törődünk a néma E betű jelenlétével, illetve hollétével, még érdekesebb lesz a kép, mivel csak egy R-L hangkategórián belüli váltás kell, és:

HORS

HOLS

Ezek után már csak azt a félretett M betűt kell a megfelelő helyre beilleszteni, és lesz belőle

HOLMS, illetve a néma E-t az értelemszerű helyre visszatéve

HOLMES

És mint tudjuk, House karakterét részben Sherlock Holmes-ról másolták. Ezért lakik 221B-ben, ópiátfüggő, lenézi a nőket, és a Dr.Wilson-Dr.Watson áthallás sem véletlen...