A blogger neve: "ádáz próféta"

Amit nem tudsz irányítani, azt hozd létre. Ugyanis amit te hoztál létre, azt irányítani tudod. Ez az Irányítók egyik folyton vissza-vissza térő technikája, melyet én Nagy Macska Mágusnak neveztem el korábban. A technikának valószínű jópár neve van forgalomban a világon; Kent Hovind pl. szalmabábnak nevezi. Az általam adott név a Minden egér szereti a sajtot című mesejátékból származik, melyben egy varázsolni tudó egér macska alakjában jelenik meg - hogy távol tartsa a valódi macskákat a háztól. A technikát persze nem csak valaminek a megakadályozására lehet felhasználni, hanem valaminek az elérésére is, pl. privát chat- vagy akár telefonbeszélgetések is lehallgathatóak a segítségével, arra persze mindenki magától jöjjön rá, ha tud, hogy hogyan.

Admiral (micsoda meglepetés) csatlakozott a BombaHír stábjához. Mint ex-gárdista, az ő belülnézeti perspektívát is adó cikke is csak a Jobbik politikai érdekeként ismeri fel a Magyar Gárda létrehozását, aztán szétzüllesztését. Én a megalakulásától kezdve sejtettem a szervezetről, hogy egy Nagy Macska Mágus. Már csak azért is, mert egy nagymacska volt tagjainak hátán. Azért is, mert ezt anno már egy párszor eljátszották a könnyen lóvá tehető Nyilas néppel. Emlékszünk még az MNSZ-re? Hány saját tétovaságába, tehetetlenségébe belefulladt hazafias szervezet alapult már a rendszerváltás óta, tessék mondani? Amelyiket nem az Irányítók hozták létre, vagy, na jó, minimum a politikai elit vagy a Cionista Világszövetség, oda utólag beszivárogtak és belülről szétverték - lásd pl. a Jobbik esetét, avagy hogyan lesz idealista, alternatív-radikális gondolkodású fiatalok mozgalmából öltönyös, szükség esetén folyékonyan hazudni képes parlamenti párt? Létrehoz magának egy Magyar Gárdát. Ezzel egyszersmind az ellenzéki szerepbe is bebetonozza magát, kormányra soha nem kerülhet, az emberek finomkodó, "polkorrekt", azaz burkolatlan őszinteségtől felszisszenő kondicionálása mellett a többség túl szélsőségesnek fogja találni a pártot a masírozó gárdisták miatt. A cigánysújtotta vidékeken azonban elég töredékszavazat összejön jónéhány listás parlamenti helyhez.

Miért volt érdeke a status quo-nak, hogy a Magyar Gárda létezzen? Azért, mert a sok fórumforradalmár közül nehéz kiszűrni azokat, akik nem fognak az első könnygázgránáttól kiszaladni a világból, hanem akarnak és mernek tenni a hazáért, ha úgy adódik, akár fegyverrel a kézben is. Azonban egy olyan katonai jellegű, hazafias szervezet, mint a Magyar Gárda, csőstül fogja őket csábítani. Hány tagja volt fénykorában? 3-4000? Minthogy becslésem szerint Magyarországon kb. 6000 olyan ember van összesen, aki a kisujját hajlamos megmozdítani azért a szebb jövőért, legalább a felét sikerült becsábítani a regulába. Ahol katonai fegyelem és hierarchia van. Ahol parancsolni lehet nekik. Admiral panaszkodott egyszer, mikor még együtt rádióztunk, hogy megálljt parancsoltak nekik, mielőtt a rendőrökhöz odaértek volna az alakzatban vonuló gárdisták, így előzve meg egy esetleges összecsapást. Persze akkor még hitt a Gárdában meg a Jobbikban, így hiába is mondtam volna neki, hogy a Magyar Gárdába azért kellett belépned, hogy megálljt parancsolhassanak neked, és te is pontosan tudod, hogy személy szerint kitől jött az a parancs. Legfeljebb nem akarod tudni. Hogy nektek, mint gárdistáknak egy cionista ügynök is tud parancsolni, ha épp úgy adódik.

A Gárda tehát szépen megakadályozta, hogy forradalom legyen. Helyette a Fidesz csinálta meg a maga narancsforradalmát, ami mint tudjuk, úgy néz ki, hogy a forradalmárok továbbra is börtönben rohadnak, az elnyomók, az állami terror legfőbb felelősei pedig továbbra is milliós fizetéseket és félmilliós nyugdíjakat kapnak. A Fidesznek ezért volt érdeke, hogy legyen gárda. Az MSZP-nek két okból is kapóra jött: egyrészt a saját hatalmát és a vele járó tisztességtelen úton szerzett anyagi előnyöket biztosította még 2010-ig, másrészt jópár szavazatot is biztosított balliberális oldalról a folyamatos nácizás és műrettegés. Ugyanezen okból az LMP-nek is kapóra jött; a "régi pártokban" csalódott, azonban a Jobbikot túl szélsőségesnek találó emberek rájuk szavaztak. Teljes négypárti konszenzus! Most pedig mindannyiuknak az az érdekük, hogy a Gárda legyen is meg ne is. És mit ad Sátán, pont ez az állapot következett be... Tudják, hogy a 2012-es év benne van a köztudatban, és mindenki kivárásra játszik, mondván, a "történelem sodrára" ráfeküdve sokkal könnyebb szabadságot kivívni. Azt a történelem sodrát azonban az Irányítók fogják szervezni, és az így kivívott szabadság megint csak a kontroll egy újabb formája lesz. Ahogy bárhány Nagy Macska Mágust eljátszanak nekünk, és mindig bedőlünk, mert az emberbe gyárilag bele van építve ez a hiba, ugyanígy bárhány rendszerváltást végigjátszhatnak még nekünk. Bárhány forradalmat. 1848, 1956 - mindkettő az elnyomó hatalommal való megalkuvással végződött. S nem értik az emberek, hogy mindkettőt maga az elnyomó hatalom robbantotta ki, hogy aztán megalkudjunk vele. Node sebaj, "majd jön Kína és ad jól a zsidóknak, és akkor minden oké lesz", mint tudjuk... Szűk az Irányítók eszköztára. Ugyanazt a néhány trükköt ismételgetik évezredek óta...

Bassza meg, tönkrement az óra a gépemben. Össze-vissza ugrál az időben, volt már olyan is, hogy percre pontos volt, de egy nappal korábbi dátummal. Nincs pénzem új alaplapra, nyomkodhatom a szinkronizáló gombot rogyásig. Ha lenne ISA slot egy P4-esen, kerítenék egy órakártyát. :)

Tegnap kukáztam egy 486DX4/100S-t. (Ez az "S" valójában DLC akar lenni álnéven. Vagyis nem volt benne koprocesszor.) Az utcán találtam kirakva. Még működött is. 16 mega RAM, sajnos 70 nanós, pedig pont azért hoztam el, mert reménykedtem, hogy EDO van benne, ami kincset ér; két darab 540-es winyó, SB16vibra, CD-rom. Furcsa, de alaplapra integrált IDE vezérlő sem volt rajta (az ugye egy 486-osnál már illenék), hanem egy szar ISA-s I/O kártya volt benne - szó szerint szar, ugyanis nem tudta kezelni a winyókat. Valószínűleg ezért dobták ki, bár mikor először bekapcsoltam, képet se adott, el kellett kezdeni a szokásos hibakeresési folyamatot, aztán egyszer csak feléledt. Mindegy, a két winyót, a tápot, a ramot meg az SB-t kitermeltem belőle, akinek kell a maradék, szóljon. :)

Ma délben pedig láttam egy reptiliánt. Legalábbis valószínűleg az volt.

Egy alacsony nő jött szembe az utcán, akinek nem volt szeme. Nem ürességet vagy feketeséget vagy bármi mást láttam a helyén, hanem semmit sem. Vakfolt. Aztán pislantott egyet, és megjelent a szeme, de az sem egészen normális emberi szem volt, hanem valahogy "halványabb". Érezni is véltem, hogy érzékeli a rá irányuló figyelmemet és arra reagál, feltehetően az álcázás módosításával. Sajnos éppen több ember is arra haladt mellettünk, úgyhogy nem tudtam jól fogni a kisugárzását. Gondoltam rá, hogy utánamegyek, de minek. Még lelő egy sugárpisztollyal. :)

Ma este Posta Imre. Jöjjön mindenki. Könyörgőkórus sorakozzon fel mögöttem, hogy jöjjön is el a rádióba, ne csak ígérgessen.

(*Furcsa, hogy ilyenkor is napi 30-50 látogatás van itt. RSS olvasót még nem találták fel?)

Mióta Fierce lett a BétaHullám főszerkesztője, nem éreztem fenyegetésnek az oldalt saját munkámra nézve, drukkoltam is, hogy legyen belőlük valami. Azonban Admiral nem tudta betartani azt az egyszerű szabályt, hogy békénhagyjuk egymást, úgyhogy most gondolkodni fogok egy sort hangosan. Lehet, hogy Admiral megint meglátogat utána, csak úgy hirtelen, merhogy mér írkálok én ilyeneket a senki által nem olvasott személyes blogomra; de egyrészt ez semmin nem fog változtatni, a ßH sorsán főleg nem, másrészt meg get a life, mondják Amerikában.

Kent Hovind mondja egyik legjobb előadásán, hogy vannak 'first gear' emberek, akik el tudnak indítani valamit, de aztán jobb, ha odébbállnak, mert stabilizálni nem fogják tudni - és vannak 'fifth gear' emberek, akik maguktól soha nem tudnának semmit elkezdeni, de ha már működik, egyben tudják tartani, működtetni tudják évtizedekig.

Nehéz feladat egy közösséget létrehozni. Pont ugyanilyen nehéz egybentartani is. Tomcat saját szubjektív meglátásom szerint az első 4 sebességre tökéletesen hitelesítve volt. Admiral pedig úgy gondolta, hogy ő lesz az 5. sebesség; aki a stagnáló Bombagyárat tovább tudja vinni a végtelenségig. Erre a szerepre különböző mellékkörülményeket leszámítva gyakorlatilag az predesztinálta, hogy ő akarta ezt az egészet a legjobban. Ő vágyott a leginkább arra a bizonyos rivaldafényre, amiről ír: 'A szerkesztőgárda alapvetően olyan emberekből állt össze, akiknek közös jellemzője volt, hogy vágytak a "rivaldafényre"'. (Én ugyan nem magamnak akartam a rivaldafényt, hanem a mondanivalómnak, de a különbséget tapasztalatom szerint kevesen érzékelik ebben az egoista világban.) A szándék és a lelkesedés dicséretes volt, a mód, ahogy ő a ßH főszerkesztőjévé "változott", már kevésbé, de erről már írtam. A baj az volt, hogy a főszerkesztőt összetévesztette a cenzorral. Amíg a ßH cikkírója voltam, semmilyen főszerkesztői kezdeményezés vagy akár utasítás nem volt, Admiral ült és várt, hogy majd remekelünk (meg persze hozzátette a magáét), aztán mikor remekeltünk, megírta Skype-on, hogy ki mit mennyire nem jól csinál. Hogy hogyan kéne inkábbis, azt sem főszerkesztői iránymutatásból, sem példamutatásból nem tudtuk meg. De ez lerágott csont, Admiral maga is rájött az alkalmatlanságára (ami meglepett), hiszen lemondott a posztjáról. A szerkesztőség lassan lecserélődött, a régi, lelkes, ám mondanivaló nélküli szerzők szétszéledtek (amit meg is jósoltam Admiralnak a legelején, mire ő azzal reagált, hogy "bomlasztok"), helyükre kevésbé lelkes, ám szintén mondanivaló nélküli szerzők kerültek - vagy ha volt is mondanivalójuk, azt saját blogjuknak tartogatták, a BétaHullámmal nem tudtak mit kezdeni. Ez a főszerkesztő feladata lett volna, Fierce azonban láthatóan ugyanúgy a sült galambra várt. Talán ha lett volna egy olyan főszerkesztője az oldalnak, aki tudja, milyen a nulláról felépíteni egy stabil olvasóközönséget, akkor sikerült volna megnyerni a meglevő, fanyalgó társaságot.

Ehelyett a BétaHullám fél éve nyitott kuplunggal pörgött abban az ötödik sebességben. Erről nem én tehetek, és nem is Tomcat. Az, hogy Tomcat elmondott minket mindennek, azután pedig bocsánatot kért (amit soha élő ember nem hallott tőle, különösen nem nyilvánosan!), a lehető legjobb pozícióból indította az oldalt, hiszen mind a Tomcat-pártiak, mind a Tomcat-ellenesek körében (ha már ilyen örök kurucos-labancos országban élünk) adott nekünk némi hitelességet, vegyítve némi kétkedéssel. Na akkor kellett volna rakéta sebességgel kilőni és megmutatni, hogy mi vagyunk a fasza gyerekek. Ehelyett az egyetlen olyan cikkírót, aki elég súlyos mondanivalókkal érkezett, főszerk úr kipenderítette*, mert meglátásai voltak bomlasztott.

*Persze az igazság az, hogy én léptem ki - ismét -, de ha nem tettem volna, max. egy hetem maradt volna a csapatban. Az olvasók egyébként is jelezték, hogy nem vagyok oda való - ahogy a JSZP-n is. A jövőben valószínűleg hallgatni fogok az ilyen hangokra - ha még egyáltalán részese leszek bármiféle ilyen jellegű kezdeményezésnek.

Nem túl üdítő dolog halálmadárnak lenni; azt látni, hogy minden közösségi blog a kirúgásom közös megegyezéssel való távozásom után rövidesen restartol - sikertelenül, majd sorvadni kezd és végül meghal. Nem tudom, mi lehet a törvényszerűség emögött? Én biztosan nem tehetek róla, hiszen mindkét blogot békénhagytam a távozásom után (leszámítva a mostanihoz hasonló eseteket, mikor engem nem hagytak békén).

Milyen konkúziót lehetne levonni a BétaHullám megszüntetése kapcsán? Fölösleges okoskodnom, Admiral már megtette: "nincs az oldalnak célja". Ezzel elmondott mindent. Ugyanaz a szindróma, mint a JSZP esetében. Itt egy fasza kis oldal, mihez kezdjünk vele? Mit tudnánk nyújtani az embereknek? Mit tudunk mi, amit a többi ember nem? Hát ez a nagy kérdés, aminek a válaszával kegyetlenül szembesül az ember, ha szemfelnyitó-népnevelő-igehirdető blogot kezd írni. Remélem, mindenki, aki a ßH (és persze a JSZP) szerkesztőségében megfordult, tanult a végkifejletből. Az nem úgy van, hogy írok egy fasza kis cikket, aztán szorongatni kezdik a kezemet. Bele kell fektetni rengeteg munkát, mielőtt bármi látszatja lesz. Aki erre nincs felkészülve, az ne kezdje el. Mondom ezt én, aki úgy kezdem írni a 2012 Blogot, hogy semmire sem voltam felkészülve, csak ki kellett nyitnom a gőzszelepet, mert már nem bírtam elviselni, hogy mindenki egy mesevilágban él körülöttem. "Leírom az igazságot, aztán azt kezdtek vele, amit akartok." És végül ebből az lesz, hogy Tomcat pl. napokat ült a Széchényi-könyvtárban egy-egy cikk megírása előtt. Az lesz, hogy el kell olvasni egy 700 oldalas könyvet, angolul, hogy meg tudjak írni egy darab cikket a Monarch-programozásról, és meg kell nézni 134 epizód Voyagert, csak hogy felkészülten tartsam az október 26-i előadást. Persze sokkal menőbb lenne séróból osztani az okosságot. Csak az eddig még nem ment senkinek.

Mi lenne a legfrappánsabb és elgondolkodtatóbb befejezés? Ha nem megy, még mindig fordulhatunk a zsidókhoz, mert ők okosak. :) Jelen esetben John Schwartzwelder munkájával zárnám soraimat, ha megtaláltam volna valamelyik videómegosztón. Így keresse meg magának mindenki a Simpsons 12x06 epizódját: The Computer Wore Menace Shoes. Minden világmegváltó bloggernek kötelező.

Most már van hazafias e-mail cím is...

Az egész történet azzal kezdődik, hogy felújítás van nálam.

Ezért is mondtam a rádióban, hogy nincs időm vágni két pakolás, egy kaparás és egy hatharmincasozás* között. De azért elég jó lett az adás. A konyhát kövezik, a fürdőszobát még csempézik is, ezért az egész lakás beköltözött a szobába. Hűtő a mosógépen, konyhaszekrények egymáson, mosogató az asztalon, csempe az ágy mellett, zuhanytálca a hifin. (Nincs kedvem bekúszni a tűzhely és a mosógép között a gépem hátuljához, hogy az adatkábelt rádugjam, így fényképet nem mellékelek. De el lehet képzelni.) Szerencsére a gépem működik, elvileg holnap írok bejegyzést is a 2012 Blogba.

(*6-30-as Rigips felhordása azokon a helyeken, ahol vakolatig, esetleg tégláig lejött a fal kaparásnál, mély lyukaknál, szóval sok anyagot igénylő helyeken, hogy legyen ideje száradni, amíg a kőművesmunka tart. Igen, a festést én csinálom.)

Kitaláltam, hogy dehogy fogok én egy hétig hideg kaján élni. Szépen bekötöm a tűzhelyet a gázkonvektor helyére! Ki is sakkoztam, hogyan lehet úgy berendezni a szobát, hogy a tűzhely háta pont a gázcsapnál legyen. A flexicsövet szerencsére már feltalálta gólem...

Csakhogy a gólem takarékos. Nem tud tíz centivel hosszabb flexicsövet csinálni, mert az "sokba kerül"! Ez is külön poén a technikai fejlődésben: minél bonyolultabb előállítani valamit, annál többe "kerül", annál inkább csak keveset/szart fognak belőle csinálni gazdaságosság címszó alatt. Ez a "kerülés" csak egy kódszó arra a felismerésre, hogy az ilyen fajta civilizáció, ha emberi fejjel futnak neki a létrehozásának, egyszerűen nem éri meg. A középkori technikai szint gazdaságosabb volt. De ha ezt tudják, akkor miért nem hagyják az egészet?

Ne szaladjunk elébe, egyelőre ott tartunk, hogy mivel sem a konvektor, sem a tűzhely flexicsöve nem volt elég hosszú a bekötéshez, ezért kiszereltem a "bojlerét"**. Bekötöttem a tűzhelyet, sütöttem tükörtojást. (Azért több órás főzésekkel mégsem akarom összegőzölni és -szagosítani a szobát.) Este, mikor visszakötöttem volna a konvektort, akkor jött a meglepetés: ahogy lecsavartam volna a flexicső végét a gázcsapról, a menet kezdett el forogni, amire rá volt csavarva! Erre leszedtem a 40-esről 24-esre átalakító elemet a csapról, és megpróbáltam róla lefejteni a flexicsövet. Ez azonban reménytelen feladatnak bizonyult, mert a teljesen kerek (hengeres) meneten nem volt fogás. Sem fogó, sem pillanatszorító, sem állítható kulcs nem tudta megfogni.

(** Azért van idézőjelben, mert a bojler a hőtárolós fajta neve, az átfolyósat simán fali vízmelegítőnek hívják.)

Alapvető konstrukciós hiba, állapítottam meg, és korrigálni kényszerültem: vasreszelővel fél órán keresztül reszeltem fogást a menet végébe, hogy állítható kulccsal meg tudjam szorítani és le tudjam tekerni a flexicső végét. És közben ezredszer is - gyakorlatilag minden alkalommal, mikor valaminek a szerelésére kényszerülök - feltettem a kérdést: minek csinál a gólem technikai civilizációt, ha egyszer hülye hozzá? Ha egy darab csőnek, aminek az öntőformája bármilyen alakú lehetne, nem tud olyan formát adni, hogy meg lehessen fogni, ha már menetet vág rá? Persze, persze, tudom, egy egyszerű csövet méteres hosszúságű öntőformával megcsinálnak, feldarabolják, aztán mehet a menetvágóba. Ha lenne rajta fogás, sokba kerülne. Így nem kerül sokba, csak használhatatlan. Illetve annyira használható, mint egy fül nélküli, fogó nélküli, kerekek nélküli bőrönd.

Alienexperiment nevű olvasónk álma itt bukik meg. Nem véletlenül nevezi ő maga is utopista-futurista hi-tech világnak. Persze, össze lehet szedni a földkerekségről könnyen néhány ezer elegséges műszaki látásmóddal rendelkező embert, de mi lesz a következő generációval? Azok jelentős része már ugyanúgy átlagember lesz, és úgy tervezi meg a wc-tartályt, hogy a vízbevezetés csapja kifelé a vizet a tetején, mikor már majdnem megtelt, és nem jut eszébe a vízbevezetést alulra tenni, mert közlekedő edényről hallott ugyan, csak nem jutott eszébe. (Arról, hogy a vízszint emelkedésével fokozatosan csökken a nyomás, és ott malmozol a zuhanytálca előtt, ha melegvizet akarsz, mert a gólemnek beleverték a fejébe az egyetemen, hogy holtjáték=rossz, inkább nem is kezdek írni...) Persze lehet eugenikusan szelektálni - tehát lehet küzdeni, hogy az emberi fajt természetes létállapotától különböző állapotban tartjuk.

Vagy jöhetne az a rezervátum...

Hányan hallottuk ezt a korholást matematika tanároktól? Indoklás: a kocka egy test, nem egy síkidom.

És kinek jutott eszébe megkérdezni a tanárt, hogy akkor a kockás szoknya is "négyzethálós szoknya"?

Aztán csodálkozunk, hogy sorvad a nyelvünk - és ami a legviccesebb: hogy ijedtünkben még jobban ragaszkodunk a keretrendszerhez, ami a sorvadást elindította.

Mivel a keretrendszer adott, nincs szükségünk a nyelvérzékünkre. Nem használjuk, ezért sorvad. Így, miközben tiltakozunk teljesen nyelvhelyes formulák ellen (pl. "légyszíves" egy szóban), szépen befogadunk olyan szófordulatokat is, amelyek a nyelv belső törvényszerűségeivel ellenkeznek, pl. a jiddis "mit tudom én".

Pap Gábor professzor beszél róla egy előadásában, hogy a magyar nyelvet egy indoeurópai keretrendszerbe szorították be, amibe nem fér bele. A magyarban eredetileg nem is létezik olyan, hogy szófaj. Vár, fél, öl, hal, él, kel, ír, sír, szív, ér, fal, dob, nyúl, áll, nő, szeg, csap, zár... Csakhogy az indogermán, így kétségkívül indoeurópai angolban a lock szófaja ugyanolyan mondvacsinált, mint a magyar záré. Fish, ride, play, toy, slice, close, center, cut, fly, gun, start, focus, air, side, revolt, party, hunt - a keretrendszer nem "indoeurópai", hanem világszabvány, a világállam létrehozásának egyik eszköze, és az indoeurópai nyelvekben ugyanolyan művi, mint a magyarban.

Bhaktivédánta Prabhupádot kérdezték egyszer, hogyan lehet megkülönbözteti a hiteles tanítót a szélhámostól. Ő azt felelte: Krsna tudja, mire vágysz igazából. Ha valódi gurut szeretnél, küldeni fog egyet a sajátjai közül - ha csalót szeretnél, aki instant megváltást kínál, akkor azt fog küldeni.

És tulajdonképpen igaza volt. A valódi tanító NEKED akar tudást adni, a szélhámos MAGÁNAK akar tanítványokat, csodálókat, hírnevet, népszerűséget és persze pénzt; ennek elérésére pedig a legegyszerűbb mód, ha mindig azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének.

Ha valaki "kimondja a dolgokat helyetted", azt, amit mindig is éreztél és tudtál, az szélhámos. Aki hiteles, az olyat is fog mondani, amire soha nem gondoltál volna, olyat is, amit sokáig nem is fogsz érteni.

Aki azt mondja, hogy őrá más szabályok vonatkoznak, mint rád, az nem hiteles - tanulhatsz tőle, de neki is tanítóra lenne szüksége. Akinek nem is kell mondania, mit tegyél, hogyan élj, elég, ha példát veszel róla, az olyan, mint Krisztus.

...csak annyi a baj ezzel az egésszel, hogy ha egy ország a végromlás szélén áll, akkor nem a viccelődésnek van itt az ideje. Főleg nem a politikában.

Hogy a választóinak komoly parlamenti munkát ígérő Jobbik átvette az MSZP-Fidesz tempót és elcirkuszozza, elbohóckodja a politikát, az egy dolog. Az még nem menti azokat, akik ugyanezt teszik ipari méretekben.

Egy kérdést feltennék az MKKP-val kapcsolatban: mennyibe került az idei kampányuk? Kinek a pénze volt ez, ki költötte rá erre a kampányra - pedig el is ihatta, el is kurvázhatta volna -, és főleg, miért költötte rá?

Azért, hogy önzetlenül okozhasson néhány derűs pillanatot honfitársainak (a Visszacsatoljuk Trianont! plakátot én is viccesnek találtam), vagy ugyanazért, mint a többi párt: mert van egy hátsó szándéka, amit nem köt az orrunkra?

Dear YouTube management,

I had uploaded a video to your page yesterday
(https://www.youtube.com/watch?v=JCb8m-QYNuo)

It doesn't take a lawyer to recognise that this process is not a copyright dispute or a debate of any sort. YouTube has already a reputation to fail to adequately mediate in such 'disputes'. Instead, ou automatically bias towards the copyright-claiming party and for some reason you act as if you would represent their putative legal and financial interests (btw. Constantine Film Ag. actually GAINED publicity and therefore money by the existance of 'Hitler responds' parodies - and didn't lose a penny) though I was the party who was actually 'doing business' with you, by providing free material to your website while you provided free publicity for me. This letter is written to warn you: in copyright infringement 'disputes' you are systematically biasing against your own financial interests. This is no way to handle copyright infringement issues on the long run. As a result of your policy, I have terminated my account on YouTube and taken my business elsewhere.

Sincerely,
Mario Atreides

...ezúttal a LOST befejezése miatt. (A beágyazást copyright-ügyi problémák miatt letiltottam.)