Vagy bonesmithening?
:D
Kellene az alternatív* gyógyászat művelőinek egy kicsit gyúrni PR-ra! Méghogy “csontkovácsolás”? Lehetne ennél kevésbé bizalomgerjesztő nevet adni egy nagyon is körültekintést és precizitást igénylő manuálterápiás rendszernek? Jajveszélyes, eltörik a gerincem... Lasszóval kell fogni a “betegeket”, nagyon nincs benne a köztudatban ez a módszer. (Masszázsszalon az bezzeg van dögivel.) Pedig éveken át tartó panaszokat lehet egyetlen mozdulattal megszüntetni, és akinél nincs különösebb panasz, a mai “ülőmunkás” világban arra is ráfér a kezelés saját gyakorlati tapasztalatom szerint. Nyújtsa fel az ujját, akinek ma egyenesen áll a keresztcsontja...
“Dehát rohadt nagyot reccsent a csávó válla! Láttam YouTube-on!”
Igen, amikor valaki bemegy a csontkovácshoz, az meg ruhástul felfekteti egy ágyra és elkezdi átgyúrni, az marhára tud ropogni. A hagyományos népi csontrakásban (ínrakás, inazás, kenés, nyúvasztás... – hoppá! A népnyelvnek mégis sikerült a kovácsolásnál is elijesztőbb szót alkotnia...) az ilyet csak “hideg csontkovácsolásnak” nevezzük, elég lesújtó töltettel. Látványos, azaz “hallványos”, recseg-ropog, érzékeljük, hogy a csontkovács tényleg csinál valamit... Csinál is: visszajáró ügyfélkört. Ha ugyanis az ínszalagokat nem "húzgáljuk" végig, az izmokat nem lazítjuk fel, a vér- és nyirokkeringést nem serkentjük, mielőtt magát az ízületet helyreugrasztjuk, akkor az elég hamar újra rossz helyen fog kikötni.
A rossz helyre visszakerülés másik oka meg pont a krónikusság. Ha éveken, évtizedeken át rosszul illeszkedik két csont, a szervezet kompenzálni fog, és rendellenes alakúra nőnek a porcok. Ilyenkor már van, hogy csak az új, a “rossz” helyére lehet visszatenni valamit egy még rosszabb helyről.
Úgyhogy a hagyományos népi csontrakás sem úgy működik már, mint régen, ahogy az egész népi gyógyászatnak máshogy kell közelítenie, máshova kell tennie a hangsúlyt a megváltozott életmód miatt. Régen mivel ment a gyógyászhoz egy ember leggyakrabban? Leesett a fáról, ledobta a ló, megrúgta a tehén, megöklelte a bika, összeverekedett a kocsmában... (Ebben a sorrendben! :D) Ma meg a legtöbb fizikai probléma pont abból adódik, hogy az emberek nem mozognak eleget, illetve bizonyos mozgásformák teljesen hiányoznak az életünkből: pl. derékból fordulás, a kaszálás mozdulata. Aki napi 10-12 órát ülve tölt, annál egészen biztosan el vannak mozdulva a dolgok. És nem csak a csontok, a lágy részek is. Meglepő, de a reflux probléma egyik oka is ez (vagy legalábbis tényezője, mert a fő ok persze a divatosan “stressz” névre eufemizált félelem). Még meglepőbb, hogy a nők csökkent fogamzásképességét is a túl sok ülés okozza: el van mozdulva a méhszáj. Kinek a környezetében nincs olyan család, ahol az első gyerekhez évekig kellett próbálkozni, aztán a többi már valahogy “egyből” sikerült? Az első gyerek kihordásával és megszülésével helyre került a méh... A népi gyógyászatban azonban “proaktív” jelleggel gyakorolunk haskenést is: refluxra, gyomorsüllyedésre és -hurutra, máj-, lép- és prosztataproblémákra, meddőségre, női panaszok enyhítésére, felfázásra, stb. Erős túlzásnak tűnhet, mikor azt mondom, hogy az orvostudomány az elmúlt száz évben többet felejtett, mint amennyit tanult, pedig nem az. Ugyanakkor sok orvos valamilyen szinten ért a természetgyógyászathoz, mégsem használja az ilyen irányú tudását egyrészt azért, mert nem része a módszernek, a protokollnak, az “algoritmusnak”, amit az egyetemen megtanítottak neki, másrészt felelősséghárítás: “mit fognak szólni”? Ha az antibiotikum nem hat, vállat vonhatok, hogy a forma szerint jártam el, úgy, ahogy bármelyik más kolléga tette volna, nem vagyok felelősségre vonható. Ha a fokhagyma nem hat, elmarasztalható vagyok, mert miért nem írtam fel az antibiotikumot, ahogy “kell”, ahogy szokás, ahogy “elvárják”, pedig valójában a világon senki nem várja el, csak mindenki megy a többi után, minden területen, minden szakmában.
