Most, hogy megszűnt a Malév, indítottak valami állampolgári gyűjtést a megmentésére illetve egy új társaság alapítására, hogy megint lehessen MALÉV/MANLÉV.
Ezzel csak az a baj, hogy a Malév „létének árát” felsrófolja az, ha az illetékesek látják, hogy ez ennyire fontos nekünk. Lásd később.
A Malév, mint márka, nem „szűnt meg létezni”, csupán a szintén Malév néven bejegyzett cég, amely birtokolja, csődbe ment.
Ennek a csődnek az előzményeit most nem fogom részletesen leírni, akit érdekel, a Háború a nemzet ellen című filmben hallhat róla.
Az előző Orbán kormány idején a Malév egyike volt a nagyon kevés állami „tulajdonban” (kezelésben) lévő cégnek, amelyik nyereséget produkált. Váradi József igazgató vezetése alatt az állam évi sokmilliárd forintot vehetett ki a Malévből. Nem vagyok egy Orbán-fan, de azt meg kell hagyni, láthatóan védte a Malévet. Torgyán mesterkedéseit is meghiúsította, hogy a saját csókosait beültesse az igazgatóságba. A Malévet hozzáértő emberek vezették, sikeresen.
Aztán jött a Medggyesspite. A legnagyobb csalódás a rendszerváltás óta. Sokaknak ez volt az első nagy ébresztő rúgás (nekem is), hogy ebben az országban valami nagy aljasság folyik a színfalak mögött. Ami a Malévet illeti, Váradi Józsefet kirúgták, pelikán elvtársaknak adták át a vezetését, s valakik valahonnan elkezdték szétlopni a céget, tehát elindult a BKV és a MÁV dicső útján – hamarosan már állami segítségre volt szüksége, hogy likvid maradjon. Váradi József nem akasztotta fel magát a háza pincéjében, hanem gondolt egyet, és megkeresett hazai és külföldi befektetőket, és azt mondta nekik: „srácok, eddig én vezettem a Malévet, sikeresen, most kirúgtak (kizárólag politikai okokból!), ezért alapítanék egy másik légitársaságot. Nem akartok beszállni?” S bizony volt, aki akart: az amerikai Indigo Partners nem kevés pénzt tett alájuk, s pillanatok alatt a térség legnagyobb forgalmú fapados társaságává váltak. Váradi nyilván tudta, hogy a Malév nem fog tudni velük versenyezni. Így ők is hozzájárultak a nemzeti légitársaság csődjéhez, az igazi felelősök persze nem ők voltak, hanem a dilletáns és korrupt elemek, meg azok, akik betették őket oda. A Malév 20 milliárdos adósságot halmozott fel, ekkor adták el Abramovicséknak, méghozzá 200 millió forintért, vagyis egy jobb sportrepülő áráért adták oda a teljes gépparkot, többek között. Mindezt ugye olyan címen, hogy a Malév nagyon el van adósodva. Érdekes módon azonban az adosságot végül mégis az állami tulajdonban maradt Malév Vagyonkezelő ZRt fizette ki, így Abramovicsék gyakorlatilag ingyen jutottak egy működő légitársasághoz. Azonban ezt ők nem működtetni akarták, hanem „leszívni”, újabb adósságokat felhalmozva, majd 2009-ben az állam lényegében 26 milliárdért vásárolta vissza a céget, adósságával együtt – pontosabban tőkeemelést hajtott végre rajta, de a részletekbe ugye nem akartam belemenni. Nyilvánvalóan az ilyen tranzakciókat úgy bonyolítják meg, hogy az átlagember ne értse, tulajdonképpen mi is történt. Hát az, hogy fordult egyet Abramovicsék kezén a Malév, ami nekünk 56 milliárd forintunkba került, nem számítva az adósságot, amely végül a Malév vesztét okozta, miután az állami finanszírozást a szentséges EU „megtiltotta”.
Itt vagyunk most. Nyilván fognak alapítani egy felszámoló céget, ami dobra veri a Malév maradék vagyonát. Bagóért. Ennek a vagyonnak része a Malév brand is. Ha én Váradi helyében lennék, odamennék, és azt mondanám: hát, tudjátok, a Malévnek már vége, úgy ahogy van, de végül is én voltam az igazgatója, és megvenném, persze kizárólag szentimentális okból, a komplett brandet, ugyan nem ér az már semmit, mert kidőlt keresztfának senki nem köszön, de nesztek itt van X millió – és potom pénzért elérhetné, hogy a Wizz Air használhassa azt a márkanevet (is), aminek a reklámozásába a magyar állam évtizedeken át öntötte a pénzt, övék lenne a komplett brand, a logóval, az utaskísérők egyenruhájával, a legendaértékű Presser-féle reklámszignállal, mindennel együtt.
És újra lenne „Malév”, persze nem magyar többségi tulajdonban, de amikor Abramovicsék kezében volt a Malév, akkor attól sem sírt senki, hogy „többé nincs nemzeti légitársaságunk”...
