Mióta Fierce lett a BétaHullám főszerkesztője, nem éreztem fenyegetésnek az oldalt saját munkámra nézve, drukkoltam is, hogy legyen belőlük valami. Azonban Admiral nem tudta betartani azt az egyszerű szabályt, hogy békénhagyjuk egymást, úgyhogy most gondolkodni fogok egy sort hangosan. Lehet, hogy Admiral megint meglátogat utána, csak úgy hirtelen, merhogy mér írkálok én ilyeneket a senki által nem olvasott személyes blogomra; de egyrészt ez semmin nem fog változtatni, a ßH sorsán főleg nem, másrészt meg get a life, mondják Amerikában.
Kent Hovind mondja egyik legjobb előadásán, hogy vannak 'first gear' emberek, akik el tudnak indítani valamit, de aztán jobb, ha odébbállnak, mert stabilizálni nem fogják tudni - és vannak 'fifth gear' emberek, akik maguktól soha nem tudnának semmit elkezdeni, de ha már működik, egyben tudják tartani, működtetni tudják évtizedekig.
Nehéz feladat egy közösséget létrehozni. Pont ugyanilyen nehéz egybentartani is. Tomcat saját szubjektív meglátásom szerint az első 4 sebességre tökéletesen hitelesítve volt. Admiral pedig úgy gondolta, hogy ő lesz az 5. sebesség; aki a stagnáló Bombagyárat tovább tudja vinni a végtelenségig. Erre a szerepre különböző mellékkörülményeket leszámítva gyakorlatilag az predesztinálta, hogy ő akarta ezt az egészet a legjobban. Ő vágyott a leginkább arra a bizonyos rivaldafényre, amiről ír: 'A szerkesztőgárda alapvetően olyan emberekből állt össze, akiknek közös jellemzője volt, hogy vágytak a "rivaldafényre"'. (Én ugyan nem magamnak akartam a rivaldafényt, hanem a mondanivalómnak, de a különbséget tapasztalatom szerint kevesen érzékelik ebben az egoista világban.) A szándék és a lelkesedés dicséretes volt, a mód, ahogy ő a ßH főszerkesztőjévé "változott", már kevésbé, de erről már írtam. A baj az volt, hogy a főszerkesztőt összetévesztette a cenzorral. Amíg a ßH cikkírója voltam, semmilyen főszerkesztői kezdeményezés vagy akár utasítás nem volt, Admiral ült és várt, hogy majd remekelünk (meg persze hozzátette a magáét), aztán mikor remekeltünk, megírta Skype-on, hogy ki mit mennyire nem jól csinál. Hogy hogyan kéne inkábbis, azt sem főszerkesztői iránymutatásból, sem példamutatásból nem tudtuk meg. De ez lerágott csont, Admiral maga is rájött az alkalmatlanságára (ami meglepett), hiszen lemondott a posztjáról. A szerkesztőség lassan lecserélődött, a régi, lelkes, ám mondanivaló nélküli szerzők szétszéledtek (amit meg is jósoltam Admiralnak a legelején, mire ő azzal reagált, hogy "bomlasztok"), helyükre kevésbé lelkes, ám szintén mondanivaló nélküli szerzők kerültek - vagy ha volt is mondanivalójuk, azt saját blogjuknak tartogatták, a BétaHullámmal nem tudtak mit kezdeni. Ez a főszerkesztő feladata lett volna, Fierce azonban láthatóan ugyanúgy a sült galambra várt. Talán ha lett volna egy olyan főszerkesztője az oldalnak, aki tudja, milyen a nulláról felépíteni egy stabil olvasóközönséget, akkor sikerült volna megnyerni a meglevő, fanyalgó társaságot.
Ehelyett a BétaHullám fél éve nyitott kuplunggal pörgött abban az ötödik sebességben. Erről nem én tehetek, és nem is Tomcat. Az, hogy Tomcat elmondott minket mindennek, azután pedig bocsánatot kért (amit soha élő ember nem hallott tőle, különösen nem nyilvánosan!), a lehető legjobb pozícióból indította az oldalt, hiszen mind a Tomcat-pártiak, mind a Tomcat-ellenesek körében (ha már ilyen örök kurucos-labancos országban élünk) adott nekünk némi hitelességet, vegyítve némi kétkedéssel. Na akkor kellett volna rakéta sebességgel kilőni és megmutatni, hogy mi vagyunk a fasza gyerekek. Ehelyett az egyetlen olyan cikkírót, aki elég súlyos mondanivalókkal érkezett, főszerk úr kipenderítette*, mert meglátásai voltak bomlasztott.
*Persze az igazság az, hogy én léptem ki - ismét -, de ha nem tettem volna, max. egy hetem maradt volna a csapatban. Az olvasók egyébként is jelezték, hogy nem vagyok oda való - ahogy a JSZP-n is. A jövőben valószínűleg hallgatni fogok az ilyen hangokra - ha még egyáltalán részese leszek bármiféle ilyen jellegű kezdeményezésnek.
Nem túl üdítő dolog halálmadárnak lenni; azt látni, hogy minden közösségi blog a kirúgásom közös megegyezéssel való távozásom után rövidesen restartol - sikertelenül, majd sorvadni kezd és végül meghal. Nem tudom, mi lehet a törvényszerűség emögött? Én biztosan nem tehetek róla, hiszen mindkét blogot békénhagytam a távozásom után (leszámítva a mostanihoz hasonló eseteket, mikor engem nem hagytak békén).
Milyen konkúziót lehetne levonni a BétaHullám megszüntetése kapcsán? Fölösleges okoskodnom, Admiral már megtette: "nincs az oldalnak célja". Ezzel elmondott mindent. Ugyanaz a szindróma, mint a JSZP esetében. Itt egy fasza kis oldal, mihez kezdjünk vele? Mit tudnánk nyújtani az embereknek? Mit tudunk mi, amit a többi ember nem? Hát ez a nagy kérdés, aminek a válaszával kegyetlenül szembesül az ember, ha szemfelnyitó-népnevelő-igehirdető blogot kezd írni. Remélem, mindenki, aki a ßH (és persze a JSZP) szerkesztőségében megfordult, tanult a végkifejletből. Az nem úgy van, hogy írok egy fasza kis cikket, aztán szorongatni kezdik a kezemet. Bele kell fektetni rengeteg munkát, mielőtt bármi látszatja lesz. Aki erre nincs felkészülve, az ne kezdje el. Mondom ezt én, aki úgy kezdem írni a 2012 Blogot, hogy semmire sem voltam felkészülve, csak ki kellett nyitnom a gőzszelepet, mert már nem bírtam elviselni, hogy mindenki egy mesevilágban él körülöttem. "Leírom az igazságot, aztán azt kezdtek vele, amit akartok." És végül ebből az lesz, hogy Tomcat pl. napokat ült a Széchényi-könyvtárban egy-egy cikk megírása előtt. Az lesz, hogy el kell olvasni egy 700 oldalas könyvet, angolul, hogy meg tudjak írni egy darab cikket a Monarch-programozásról, és meg kell nézni 134 epizód Voyagert, csak hogy felkészülten tartsam az október 26-i előadást. Persze sokkal menőbb lenne séróból osztani az okosságot. Csak az eddig még nem ment senkinek.
Mi lenne a legfrappánsabb és elgondolkodtatóbb befejezés? Ha nem megy, még mindig fordulhatunk a zsidókhoz, mert ők okosak. :) Jelen esetben John Schwartzwelder munkájával zárnám soraimat, ha megtaláltam volna valamelyik videómegosztón. Így keresse meg magának mindenki a Simpsons 12x06 epizódját: The Computer Wore Menace Shoes. Minden világmegváltó bloggernek kötelező.
