Akkor blogoljunk.
Történt pedig, hogy egymásra torlódtak a nagy "nyári" események. Nyaralás közben mentem nyaralni. Két hétre kiköltöztem Isaszegre, a szüleim házába, hogy én is "nyaraljak" egy kicsit, amíg ők külföldön nyaralnak, Nándi pedig addig is az én lakásomba költözik be, hogy ott is legyen valaki - persze csak akkor, ha már a felesége meg a fia hazajöttek az ő nyaralásukból, addig az ő házukban volt. Szóval nem egyszerű már az alaphelyzet se, és ebbe a teljes jövés-menésbe ékelődött bele egy kétnapos kirándulás Nándi tanyájára. Ami azt jelenti, hogy a házat itt hagytam őrizetlenül. És mivel volt egy-két betörésnek nem nevezhető behatolásos lopás itt Isaszegen - terjed a bump kulcs a svédek körében, ugye - kellő biztonsági intézkedések közepette mertem csak itthagyni a házat egyetlen éjszakára.
Apropó: ha valaki Isaszegen jár, ne múlassza el megnézni az 1848-as emlékműveket. (Küldtem róluk pár képet a magyarhosok.hu -nak, de még nem tették ki.) Isaszeg kész "theme park", Klapka utca, Görgey utca, stb., még a helyi éttermet is Csata vendéglőnek hívják, az utcanévtáblákon pedig 48-as honvédek kis rajzai vannak.
Nekiindultunk Pest Megyének Szőrme kocsijával. 50 kilométer autókázás után az utolsó szakaszt földúton kell megtenni, egy tanyasor kedvéért nem építenek betonutat. Az eddigi esőzéseknek köszönhetően pedig a kocsi elakadt a sárban, kb. 300 méterrel a cél előtt. Nem csak simán a kereke süllyedt be: az alváz akadt fenn. Nosza, felosztottuk a tennivalókat: Nándi elment segítséget hívni, Szőrme őrjöngött, én pedig nekiálltam az alvázat kiásni a sárból, mivel véletlenül pont volt nálunk egy csákány.
Természetesen a sár közepén lévén az átlagos szúnyogsűrűség 30 db/cm3 körül mozgott, valamint az eső is újra esni kezdett. Komolyan felmerült bennem a lehetőség, hogy mit nekem pár száz méter ide vagy oda, itt is fel lehet bontani egy üveg bort... Nándi végül visszatért egy zetorossal, aki kihúzta a kocsit - hátrafelé, mivel az elején nem találtunk olyan vontatási pontot, amihez lett volna megfelelő csatlakozása a traktornak. Így a kocsi még mindig a pocsolya előtt állt, de Szőrme valamiért úgy gondolta, hogy inkább nem fut neki még egyszer, hanem egy 3 km-es kerülővel oldja meg a feladatot.
A tanyákon a közbiztonság nem a legjobb, így Nándi ragaszkodott hozzá, hogy Szőrme beálljon a kocsijával a kertbe. Körülbelül olyan széles földutat kell elképzelni, (sajnos egyszer sem jutott eszembe fényképezni!) amin egy kocsi éppenhogy elfér, két oldalán 20-25 cm magas füves padkával. Itt próbálta Szőrme nőgyógyászatilag beműteni a kocsit a nem éppen 100%-ig tárható kapun a szakadó esőben, tolatásban, aminek az lett a következménye, hogy először a hátsó kerekek kezdtek csúszni a vizes füvön, majd az első kerék kezdett kaparni, és végül se előre, se hátra. Ez volt Szőrme számára az igazi kétségbeesés pillanata, ugyanis innen már a Zetor sem tudta volna kihúzni, hacsak el nem bontjuk Nándi kerítését, hogy hozzáférjen a hátsó szemhez. Próbáltuk négyen minden lehetséges irányba tolni, de nem mozdult. Aztán kértünk kölcsön egy emelőt a szomszédból (szerintem Szőrme ez után a szombat után venni fog egyet...), deszkákat raktunk az első kerekek alá, és így tudtuk végül kiszabadítani a kocsit. Nándi ezek után álláspontot változtatott, és már nem ragaszkodott hozzá, hogy Szőrme beálljon.
Beállt ő, csak nem az autójával, hanem este a piától, mivel volt nálunk vagy tíz üveg bor, és hát a két autómentést természetesen duplán kellett ünnepelni, ráadásul a zsebemben lévő pendrive roskadozott az Ákosoktól, Bonanzáktól, FankaDeliktől, Ismerős Arcoktól és egyéb fasizmusoktól. A negyedik üveg bor táján pedig Szőrme halkan megjegyezte, hogy van nála még nehéztüzérség is, és hamarosan előkerült egy hét decis Black Velvet. FankaDeli: Magyar rendőr velünk van-ig emlékszem az estére...
Hazafelé már csak háromszor mentünk el rossz irányba.