KATASZTRÓFA-FŰ!

Felfelé már könnyebb volt a mozgólépcső; meredély is mindig könnyebb emelkedőnek, mint lejtőnek. Ahogy kiléptem a vakitó fénybe, elsőnek a Dunát pillantottam meg! Ott hömpölygött a csupakék folyam, a magyarság nagy élet-ere, előttem egy jardnyira. Másodszor láttam életemben, nem szaladgáltam partjára; hisz kötelességből voltam itt, a Dunára pedig tudtam, lesz még elég alkalmam. Fürdhetek is benne tán, bár a védmű igen magas, de biztosan van alkalmas hely. A tanító úr rég elmagyarázta, egész Budapest egy óriási duzzasztómű, amely a Vajka-Nagymarosi szakasz tavaival együtt biztosítja, hogy a Duna minden évben elöntse az ártér bőinges világát.

A Békeőrséget aztán nem kellett keresnem. Roppant fehér épület, szemben a meteró kijáratával. Megindultam hát Budapest jellegzetes járdaburkolatán, a lécből hasított gyeprácson. A tér szélén zebra közlekedési lámpással, akár Monoron. Hogy a kaszálást tevő emberke előzöldült, átmentem; széles lépcső vezetett fel a bejárathoz.

(GEO)

Gyeprács. Közötte fű, ami a földből nő ki. A földből, ami elnyeli a vizet...