"Az új Országgyűlés megköveti a 2006. augusztus 20-i tűzijáték és a 2006. szeptember 17. és október 25. közötti rendőri intézkedések minden ártatlan áldozatát, és bocsánatot kér az ország mindazon polgárától, akit akár az állami vezetői mulasztások, akár a törvénytelen rendőri fellépés folytán alapjogi sérelem ért - áll abban az országgyűlési határozatban, amelyet kedden fogadott el az Országgyűlés 316 igen és 44 nem szavazattal." - tudósít a Bombahír.
Én pedig a jobbikosok helyében testületileg tartózkodtam volna. Egyrészt azért, mert nem az ő dolguk bocsánatot kérni például azért, hogy Morvai Krisztinát egy tüntetésről hazafelé tartva lefújták könnygázzal. Másrészt azért, mert a bocsánatkérés az első jele annak, hogy nem lesz itt semmiféle elszámoltatás. (Vagy talán az első az volt, hogy nem kezdték el azonnal, amint kormányra kerültek - akkor ez a második.) A Parlament (függetlenül attól, hogy személy szerint kik ülnek ott éppen milyen pártoktól), mint intézmény a legfőbb államhatalmi szerv, így ha ők bocsánatot kérnek, teszik ezt a teljes magyar állam és az államhatalmat gyakorló személyek nevében. Márpedig aki bocsánatot kér, az bocsánatot is vár. És aki megbocsát, az nem követel elégtételt.
Aki pedig nem bocsát meg, az nem keresztény; nem keresztény és nem is magyar, s akkor a Fidesz bizony nem neki ígérte az elszámoltatást. Számomra ez a Parlament üzenete. "Legyünk jó keresztények és felejtsük el az egészet."
