Megvolt Rácz Sándor előadása, elhívtam a rádióba, elvileg eljön. Szóba került a végén, hogy Wittner Máriához hasonlóan ő is kapott egy fenyegető levelet, erre az előadás után A. odament hozzá, és felajánlotta, hogy testőrként mellé szegődik, ingyen. Kicsit piás volt, de komolyan gondolta.

Viszont szégyellheti magát az egész magyarság kollektíve. Azt hittem, a csilláron is lógni fognak, erre voltunk ha tizenöten. Hihetetlen, hogy mennyire nem lehet megmozdítani az embereket semmivel. (III. világháborús prófétánk ismét nem jött el a blogtalálkozóra...) Ha ez a nemzet azt kapná, amit érdemel, akkor tényleg megszűnne létezni, és zsidó állam jönne létre ősi hazájában. (Persze ha én azt kapnám, amit érdemlek, én se ülnék már itt. Szerencsére ez nem így működik.)

A Magyarok Házában a pultos viszont valami hihetetlen mértékben hasonlít a főnökére, Patrubány Miklósra. Amikor bementem a büfébe, első pillantásra, kétség nélkül azt hittem, hogy ő az. S nem csak megszólalásig: még a hangja is nagyon hasonló. Persze még soha nem találkoztam személyesen az MVSZ elnökével.