HTML

A blogger neve: ...

Friss topikok

Címkék

13 (1) 2010 (1) Ákos (1) borg (1) cameron (1) Chase (1) Csillagok Háborúja (1) Cuddy (1) disney (1) download (1) Dűne (1) dvd (1) dvdrip (1) film (1) filmezés (1) filmrendezés (1) Flynn (1) Foreman (1) forgatás (1) Frank Herbert (1) George Lucas (1) hangszerkesztés (1) Harry Potter (1) házi (1) House (1) Imája (1) J. K. Rowling (1) katona (1) készítés (1) Kétfarkú (1) kórház (1) kutya (1) master (1) movie (1) part (1) rajzfilm (1) Rapunzel (1) Rasa (1) star (1) Star Wars (1) Tangled (1) Taub (1) tomcat (1) Törley (1) torrent (1) Trek (1) utómunka (1) választás (1) viccpárt (1) videó (1) videószerkesztés (1) Walt (1) Wilson (1) yang (1) yin (1) Címkefelhő

Bujdosó 6 - A banya

2016.08.10. 11:58 dangbird

Bujdosó
6. A banya

LASSAN ért utól a bizonyosság, hogy mostan már tényleg a valóságra ébredtem. Főleg mikor beszéltem a Bandival.

- A bátya?

- A bátya, a bátya, nem leszel ám mindig a szoknyáján! Legtöbben hetekig se látjuk. Tegnap hajnalban elment a Csobogósra, ideküldeni a hasonmásodat helyedbe, meg még pár embert...

- Hasonmásomat?

- Egy másik János nevűt, no.

- Tegnap hajnalban?

- Úgy van. Átaludtad a láztól az egész napot. Most már fellábadtál kicsit?

- Igen, köszönöm.

Odaténferegtem a konyhához is, üdvözölni a Marikát. Csókokról persze szó sem volt; ez itt már tényleg a valóság; épp csak rámmosolygott halványan, s a Napot reámköszöntve. S így szólt:

- Kimostam a ruhádat, ott van felcsíptetve, megszárad délre.

- Köszönöm szépen! Megcsináltam volna én...

Pintyeritett.

- Azért vagyunk itt, hogy az asszonymunkát elvégezzük. Így mégse mászkálhatsz örökké... – bökött rám.

Arra a Sari is reámnevetett. Én meg meghajoltam, pásztor módra, hisz a valóságban most találkoztunk legelészer. Mókás látvány lehettem a nagy, bő ingben, de azért meghajolt ő is.

- Ő a Sari, a bátya egyik unokája – mutatta be a Marika. – Ő itatott meg tegnap délután.

- Nem tudom, magadnál voltál-e – így ő – nagyon tüzelt a homlokod.

Kezdett összeállani, hogy a valóság milyen elemei szűrődtek a lázálomba. A leány keze homlokomon. A bátyát hallhattam rendelkezni, onnan tudtam, hova ment, s kit küldött ide. A leány nevét is bizonnyal hallottam, tán még ő volt az előző esti kacagás... De az arcát mégis honnan ismertem, mikor nem láttam soha?

A kisleány, aki reggel a jurtában megbámult, sikongatva szaladt elő az erdő sűrűjéből, bevetette magát a konyhába, be a Marika szoknyája közé, s azt nyüszítette:

- A banya... a banya...

A három leány erre se szó, se beszéd, bebújt az asztal alá.

Én előóvakodtam, s látom ám, hogy már a Bandi sziklaként áll a tábor közepén, összefont karral. Egyik kezéből feltekert ostora lógott, a hóna alá dugva. Andriska mellette, de félig a dereka mögé bújva.

Azután öregasszony károgó rikácsolása hallatszott az erdőből:

- Na hol vagytok, disznószagúak, van itt annyi arra, hogy a jó kenyeret pusztítsa, de megtalálni sose lehet, a rosseb megeszi!

S előlépett nem az ösvényről, de az erdő sűrűjéből egy fekete ruhás, kendős, töpörödött, taszítón rút öregasszony. Kezében göcsörtös, rövid bot.

- Mi járatban itt, néne? – kérdezte nagy, síri nyugalommal a Bandi.

- Méghogy én mi járatban? Mi van, baj, hogy itt vagyok? – rikácsolta. - Mi? Hanem a ti disznólábaitok mi járatban az én tündérkertemben, he? – Arra rám nézett. – Mi van veled, buggyant agyú, hálóingbe mászkálsz? Micsoda egy banda! Na hol a nagyfőnök folyton?

Nagyfőnök? Azután felderengett, a régi világban hívták főnöknek azokat, akiknek mások szolgáltak, vagy valamiképpen másokat irányítottak, igazgattak. Volt belőlük sok, s élet-halál urai voltak. A banya folytatta:

- Mi? Hol van? Hogy a fene szakadjon a májába annak is!

A Bandi akkor cserdített egyet feléje az ostorral.

- Hogy szitkozódol te a Táltos bátyáról? Kiverem a fogadat!

A banya ekkor botját kezdte rázni.

- Hogy reszkető térdekre ne hulljatok már mind az előtt a román hajléktalan előtt! Pupákok! A vén disznó hülyének néz titeket, de jól is tudja! Havi félmillió vaskoronát markol rajtatok! A keze eltörne bele! Van itt pénz, málészájúak, csak nektek nem jut belőle! Oszt még te akarsz megcsípetni engem az ostorral? Majd megcsípetlek én mindjárt! – visította, a botját magasra emelve.

A következő pillanatban a tisztást elárasztották a darazsak. Dongtak körülöttünk, nem győztük hajtani őket, Andriska futni kezdett a jurta felé.

- Háháháhá! – röhögött a banya. – Adok én nektek, pusztuljatok, semmirekellők!

Nekem eszembe jutottak a konyhában bujdosó leányok, azzal inkább a banya felé kezdtem futni, hogy lecsapjam. A Bandi utánam, de nem tudtam, azért-e, hogy segítsen, vagy hogy megállítson. Mégis, kiféle ez az öregasszony, hogy így mer viselkedni egy Táltos hatalmának árnyékában?

S hogy ezt így elgondoltam, valóban olyan fekete árnyék vetődött ránk, hogy egy pillanatig azt hittem, megvakultam. A ragyogó napsütés, melyet még a tenger darázs is alig sötétített el, semmivé lett, megfeketedett az ég, s már láttam is a Táltost az ösvényen felénk sietni, az ég felé emelt bottal; aztán lesújtott, s borzalmas felhőszakadás esett a nyakunkba. A darazsak eltakarodtak. Épp bőrig áztam a lenge ingben, mire az eső is elállt, a felhők pedig perc alatt elenyésztek.

De akkor már a két vénség egymással szemben állott.

- Adjisten – így a Táltos.

- Adjon az Isten, bátyám – felelt rá a banya egész kezesen. Kendőjéből ütemmel csöpögött a víz.

Szóval így állunk, ilyenféle vagy, szemtől szembe már nem mersz neki szitkozódni?

- Azért jöttem, hogy szóljak, szedd ráncba az embereidet! – s a botjával fenyegetett felénk. – A gyógynövényeim! Letapostak a disznóitok egy egész holdnyit!

- Kettő ár, ha van az a „hold” – dörmögte derűsen a bátya, de mégis láttam az arcán valamiféle fürkészést... egyfajta harckészültséget. – S azért kell ránk küldeni a darazsakat?

- Ez itt megcsapott, megsújtott ostorral, a rohadás vigye széllyel!

A bátya ránk nézett. Hatalmas subája már teljesen száraz volt.

- Nem sújtottalak, akkor már nem élnél! – így a Bandi, keményen. – Csak rád szóltam, hogy vigyázz a szádra!

- No, elég nagy tán a Kárpát-haza, hogy megférjünk benne – szólt békítőleg a Táltos.

- Hogy a Kárpát-haza, a hollók tépnék széllyel... újra! Mondd ezt a kanászaidnak, a te disznóid akárhova mehetnek dombérozni, az én kertemben meg nincs lába semminek!

- Meg fogom mondani nekik – így, nyugtatólag, a Táltos.

- Azért mondom – rázta meg a botját a banya, rútan fenyegető pofával, ezúttal egyenest a Táltos arcába!

Annak szeme se rebbent, s a szörnyű öregasszony térült, fordult:

- Adjisten – morogta a foga között, s azzal eltűnt a sűrűben, épp amerről jött.

Én egyből a konyhába térültem, hogy a hős védelmező szerepében megvigyem a hírt:

- Elment, no. Semmi, csak néhány darázs.

Azzal a leányok előbujdostak, a bátya pedig derűsen szólt mögöttem:

- No látod, hát ez a banya...

Hogy reánéztem meglepve, a szeme egyetlen, szinte észrevehetetlen villanással vallott, hogy elárulta magát. A banyáról csak az álomban beszéltünk! Térült is egyből az egyik jurtába, de én meg utána, nem hagytam magam.

- A tegnapi lázálmomban akkor te voltál? Tényleg veled beszélgettem, itt a tűzhelynél?

- Bent feküdtél a jártában, nagy lázban – dünnyögte.

Elébe térültem:

- Az álomban! Veled beszélgettem?

- Nem velem, a kivetülésemmel... Én akkor már úton voltam a Csobogóshoz. – Vállamra tette a kezét. – Tudod: álom, babona, vágytól szőtt káprázat az egész valóság es.

Megkutatta arcomat, majd így zárta a beszélgetést:

- Holnap disznyókat őrizel...

FOLYTATÁS ITT >>

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marioatreides.blog.hu/api/trackback/id/tr2010116086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

robitsas 2016.08.13. 03:05:05

Reg nem jartam erre(sem).Nagyon jo kis iromanyok ezek, gratula.En ilyen jovot vizionalok tutira, meg az evszam is stimmel.Az elso soroknal azt hittem Wass Albertet olvasok nagyon hajazott ra, bar a szohasznalat ezt nem tamasztotta ala, meg is.

dzsugasvili 2016.08.28. 00:45:22

Igazán jó kis iromány(ok), gratulálok hozzá. Remélem jön a bölcs király meg a garabonciás meg a többi érdekesség. Meg a magyarázat arra, hogy a mai világ összeomlása hogy torkollott a hagyományos életmód feléledésébe.

Mondjuk azt nem értem, mi ez az enneagram-cucc a normális állatöv helyett, azzal szerintem jobb lenne. Már csak a gyakorlat kedvéért is, nekem legalábbis sokat segítene annak a megértésében.

dangbird 2016.08.28. 11:10:24

Az enneagram nem függ össze az állatövvel (illetve távoli, homályos összefüggések vannak), az egy külön karakterológiai rendszer. Az állatövi jegyek is meg vannak határozva a karakterekhez, a főszereplőét írtam is az első részben. (De egyébként a bátya Bika, a Bandi Bak, Andriska Rák, Zsuzsika, akit a következő részben fogunk megismerni, Mérleg.)
A hagyományos életmód azért éledt fel, mert muszáj volt neki, ha az emberek túl akartak élni.

funivia 2016.11.02. 16:16:04

Érdekesen keveredik a történetben a kicsit misztikus vonal, a mai gondolkodásmóddal. Nekem nagyon tetszik.
Az is nagyon tetszik, ahogyan a szavakat alakítod. A lábadozásból a fellábadtál szót, a jurtából a jártát, és még sorolhatnám. Nagyon ötletes, szellemes!
Azon nagyon jót derültem, hogy elmagyarázod a történetben a főnök szót!

A nagyon tisztelt csodatévő táltost meg le román hajléktalanozza a banya. :D Tényleg bujdosik az olvasó a történetedben. :)