HTML

A blogger neve: ...

Friss topikok

  • vpetibp: Nekem erre a dr. Hamer könyve (Orvostufomány a feje tetején)jut szembe, amikor is azt a kísérletet... (2018.11.27. 20:53) Újra az egészséges étkezésről - olvasói levél
  • vpetibp: A genderek már a spájzban vannak :) (2018.11.27. 19:58) Kupaktanács
  • vpetibp: Azért az emberiség kollektív tudatalattijában minden megvan szerencsére! Aki túléli, az majd hozzá... (2018.11.27. 11:26) Napkitörés
  • vpetibp: Zseniális! Igazi kockaháború!!! Éljen a Lost Vikings :) (2018.11.27. 11:22) Hekk-háború
  • spike_spiegel: A tükör nélküli gépekről mit gondolsz? Mondhatni még viszonylag gyerekcipőben járnak, de valószínű... (2018.08.01. 09:04) Munka fotólaborban, az ezredfordulón

Címkék

13 (1) 2010 (1) advent (1) Ákos (1) borg (1) cameron (1) Chase (1) Csillagok Háborúja (1) Cuddy (1) disney (1) download (1) Dűne (1) dvd (1) dvdrip (1) film (1) filmezés (1) filmrendezés (1) Flynn (1) Foreman (1) forgatás (1) Frank Herbert (1) George Lucas (1) hangszerkesztés (1) Harry Potter (1) házi (1) House (1) Imája (1) J. K. Rowling (1) karácsony (1) katona (1) készítés (1) Kétfarkú (1) kórház (1) kutya (1) Luca (1) master (1) movie (1) part (1) rajzfilm (1) Rapunzel (1) Rasa (1) star (1) Star Wars (1) Tangled (1) Taub (1) tomcat (1) Törley (1) torrent (1) Trek (1) utómunka (1) választás (1) viccpárt (1) videó (1) videószerkesztés (1) Walt (1) Wilson (1) yang (1) yin (1) Címkefelhő

Még egy kis GEO...

2015.04.12. 12:19 dangbird

Ez már a második fejezetből...

S hogy így eltelt az idő, Farkas az órájára nézett, s azt mondta:

- Hallod-e, há ne várjuk már meg a Marsot, így is le fognak cseszni. Tíz óra lesz lassan, he.

S igazat jósolt. A horkolással telt körlet ajtajában az őrvezető fogadott, oszt morgott erőst:

- Urak, azért kaptátok az órát, hogy időre gyertek haza. Meg lesz vonva a kimaradás, sírni fogtok, mint a fürdőskurva! Megmondtuk, vagy nem mondtuk meg, a rohadt életbe, hogy holnapra pihent kell legyen az egész banda?! – S meredt ránk, aztán megförmedt: - Feleljen valamelyik!

- Megmondtátok, azért jöttünk haza.

- Nem vártuk már meg a Marsot – toldotta a Farkas.

- Miféle Marsot? – hüledezett a körletparancsnokom. – Majd adok én nektek Marsot! Pelle, mars a körletedbe, Bari, mars az ágyba! Lelépni!

- Az a jó, hogy most még egyszer le leszek tolva – dörmögött elfordultában a Farkas, s láttam a Várin, egy pillanatra villogó szemmel tanakodott, hogy utánaszóljon-e a morgásáért, aztán benyomott engem a körletajtón, s kereken reámoltotta a villanyt, nem érdekelte, hogyan vetkezek. Parasztként szerencsére szokva voltam a nagy setétekhez, így hamar ágyba kerültem, s áldottam édesanyám gondosságát, hogy macskagyökeret is csomagolt, így egykettőre elaludtam a sok horkoló közepette is.

Másnap arra ébredtem, hogy már jócskán mozgás, dörmögés van köröttem. Felocsúdván órámért nyúltam: hat óra három perc! Elaludtam! Vári ki fog végezni! Hát miért nem riasztottak fel?

Az ágyból kiugorván csudálkozó pillantásokat kaptam, s láttam, még sehol nem tartanak az öltözéssel, ágyalással.

- Nyugalom, albékeőr-helyettes1, ma hatkor volt ébresztő – szólt hozzám Vári, ő már egyenruhában. – Találó nevű Hajnal, kelj ki az ágyból, mert lecsukatlak! Aki éjjel legény, nappal is legyen legény!

A Balogh belerúgott a Jani ágyába, mire az mozdulni kezdett. Vári meg így:

- Egykettő borotválkozni! Ma nem lehet ísztvudolni, mindenki patent2 módon nézzen ki! Ágyazni, friss, tiszta nyári gyakorlóöltözetet venni, aztán nem kell várni, sorakozni, egyesével lehet lemenni az éhezdébe reggelizni! Aztán ki az alakulótérre; hat óra ötven percre ott kell állni! Nyíltparancs mindenkinél legyen! – S azzal otthagyott minket, ment is reggelizni bizton.

68311 százados az alakulótéren várt minket; szobrot játszott, mint a békeőrök általában, ha nem volt dolguk.

Később megérkezett Molnár hadnagy és Vendel főtörzs, s ahogy felsorakoztatták az összes újoncot, Vendel szónokolni kezdett:

- No bajtársak, ma menetgyakorlatra megyünk mindannyian. Cél: Hűvös völgy, Geó Startállomás. Távolság: hét egész hét kilométer. Parasztok kedvéért hetvenhét jard6 – dörmögte még hozzá, bár amúgy is ismertük a leggyakoribb városi mértékegységeket. – Érkezés: a terv szerint nyolc óra tizenhét perckor.

Molnár hadnagy hozzátette:

- Aki nem bírja az iramot, vegyen csak példát a százados úrról, ő is tartani fogja a hat kilométeres sebességet... pedig nyolcvankilenc éves!

- Nyolcvankilenc éves, majd adok én neked, te taknyos! – nevetett a százados. – És hogy legyen motiváció, ha odaértünk: lőgyakorlat! – jelentette be diadalmasan. – Igen, legények, éles rokkával!3 Hármas alakzatba fejlődj!

Fegyelmezettek voltunk már ugyancsak, de a rendeződés zajában nem bírták ki a legények, hogy egy kis izgatott súgás-búgást ne tegyenek egymás között.

Az utca zajában azután már hangosabban beszélgettünk. Egyik oldalamon a Kováts Dani, előttem meg a Gelencsér. Őelőtte ugyan Hódos Jancsi, de odáig már nem kiabálhattam el, a főtörzs lemaradt-felzárkódott a századoshoz képest, így pásztorkodott mellettünk fel s alá, hogy a fegyelem megmaradjék, s ne úgy ricsajozva haladjunk, mint egy csoport gyermek.

 

BÉKEŐRSÉG – AZ EGYETLEN FEGYVERES TESTÜLET A FÖLDÖN

 

- olvastam újra meg újra a Gelencsér hátán. Egyhangú dolog egy ilyen menetgyakorlat, hacsak a beszélgetést nem számítjuk, meg a nézgelődést, ha az ember új vidéken jár. S nékem most bizony új volt itt minden! Végighaladtunk a Szilágyi Erzsébet fasoron, majd a Hűvösvölgyi úton, bár nem értettem, miért csak az előbbit hívják fasornak, mikor a másikat is fák szegélyezik, ligetes telkek, még inkább, mint a belvárosban, s ahogy haladtunk kifelé, egyre inkább faluvá kezdett szelídülni a táj, kukorikolást is hallottam egyszer, másszor disznószag csapott meg – s egyszerre kis repülőgép húzott el felettünk, borzasztó sebesen. Mint egy fekete papírsárkány, amibe ördög kőltözött, épp olyan volt. Minden legény utánaforgatta a fejét, Vendel pedig kiáltani kezdett:

- Egy-kettő-egy-kettő, tarta-niaz-üte-met! Nem esik szét az alakzat egy Turul négybisz miatt, ugye legények?

- Én Ferihegytől nem messze lakom, sok repülő jön arrafelé, de ilyet még sose láttam – szóltam.

- Mert azok utasszállítók, ez meg egy Turul-4bis vadászgép, hallottad a főtörzset – okított a Dani, de már jött is vissza a gép! Ezúttal még alacsonyabban szállt, mint előzőleg, s éppcsak elhaladt felettünk, hirtelen megtorpant a levegőben, mintha falnak ütközött volna, pillanatig egy helyben lebegett, majd megbillegtette a szárnyát, s újra elillant, előző sebességével, átmenet nélkül, szemvillanás alatt gyorsítva.

- Ez mi volt? – hüledezett az egyik legény mögöttem valahol, mire egy másik azt felelte:

- Minket üdvözölt! Azt jelenti a szárnybillegtetés. Észrevett, és megállt köszönni. Ezeknek gravitonhajtőművük van, mint az űrhajóknak, nyolcszáz gével tudnak gyorsulni. Mármint ezek – tette hozzá –, az űrhajók tízmillió gével...

Rácz Misi volt az, arab származású legény, űrmérnökire járt, de nem végezte el. Pilótaságban reménykedett, azért állt békeőrnek. Hátraszóltam néki:

- Ezek nem a mi gépeink? Azt hittem, a Békeőrségnél minden fehér.

- Dehogynem a mieink. Biztonsági okból feketék, a nappali égbolton így látszanak legjobban. Éjjel meg kéken világítanak, hogy a csillagoktól elkülönüljenek.

A főtörzs épp akkor ért mellénk „járőrözésében”, közbeszólt:

- Közel sem minden eszköz fehér! Mi a francot csinálnánk fehér tankokkal a pampán?4 – Azután már inkább a Ráczhoz szólott: - Egy vadászgépes ütközés volt a Békeőrség történetében, vagy húsz éve. Három hétig szedegették a törmeléket nyolcszáz hektáron, de a pilótákból nem találtak egy csontszilánkot se, hogy eltemethessék.

- Júj, de durva! – így a Rácz, de többen is hüledeztek a legények közűl. – Erről sose hallottam.

- Nem reklámoztuk agyon, érted...

Így beszélgettünk, mígnem odaértünk Hűvös völgybe; itt már igencsak kiépült a környék, a GEO jelenléte miatt. A meteróvégállomás alacsony épületéből hatalmas toronydaru magasodott ki – s ahogy tekintetem végigsiklott rajta, fenn a magasban egy kissé himbálózó tankot pillantottam meg.

Mindenki arrafelé pislogott, a százados ki is állt a menetből, csípőre tett kézzel nézelődött felfelé.

- Ezzel meg mi a jóisten történt... – tanakodott.

Molnár hadnagy azonban vezetett minket előre rendületlenül, s hamarost már egy széles, köves erdei úton haladtunk. Rendőrautó zötyögött vélünk szembe, a benne ülő egyenruhás egy félig-meddig tisztelgésnek ható intéssel üdvözölt minket elhaladtában. Eszembe ötlött, amit az alaki kiképzésen tanultunk, még az első napokban: mozgásban lévő jármű vezetőjétől és parancsnokától a katonai protokoll nem követeli meg a tiszteletadást.

Egy perc gyaloglás után kerítéshez érkeztünk, tetejin szögesdróttal, távolabb egy őrtorony. Kitárt kapuk fogadtak bennünket, fölül méretes G E O deákbetűk5 vasból. Egy őrbódé előtt barna egyenruhás legény állt unott arccal – vállán ugyanolyan rokka, mint Molnár hadnagyén, csak barna színben! Csudálkozni nem volt időm, a hadnagy elkiáltotta magát:

- Na legények, szépen egyesével nyíltparancsot megmutatni a belépéshez!

Közben a százados utolért minket, s dohogott egy kicsit:

- Úgy őrzik ezt az állomást, mintha a Szentkorona lenne itt... Biztosan beszivárog egy földönkívüli zombi a legényeim közé...

- Sajnálom, urak, Bakos ezredes úr parancsa – így az önkéntes, valami alföldi kiejtéssel.

- Ember nincs, aki elbírna ezzel a kurva Bakossal. Kismilliószor be lett panaszolva az összes létező admirálisnál, és csak nem rúgják ki a francba! Gyalázat, ami itt folyik.

A legény csak pislogott maga elé, én meg csudálkoztam erőst. Ekkora gond lenne egy nyíltparancsot megmutatni?

- Mi történt azzal a tankkal? – kérdezte azután 68311.

- Ma hajnalban hozták meterón – felelt meg a legény -, lövészetre, oszt elakadt véle a daru, azóta lógaszkodik ott. Sajnálom, uram, nem tehetünk róla; délelőtt gyünnek a karbantartók, oszt megszerelik.

- Senki nem mondta, hogy a maguk hibája – így a százados.

Magázódás! Moziban hallottam csak ilyet nagyritkán! Nemcsak vénanyám, de még öreganyám is tudott magázódni, de én már sosem értettem, hogy is van ez. Hogyan leszen abból tiszteletteljesség, ha úgy beszélek a másikról, mint ha ott se lenne?

- Kövér volt a sofőr segge, azért nem bírta a gép? – tréfálkozott Molnár hadnagy.

- Nem, szerencsére nincs benne senki – készségeskedett az önkéntes, s hogy végre mindenki nyíltparancsa sorrakerült, tisztelgett s utunkra engedett minket.

Hatalmas, elhanyagolt külsejű, piszkosfehér épület előtt haladtunk el, tetején csillagvizsgáló kupolája. Szerteszét kocsik álltak, egymás mellett négy-öt rendőrségit is láttam. Két jard után dús sövénnyel körbefuttatott kerítéshez érkeztünk, s hamarost a lőtér kapuja előtt álltunk. Itt a GEO egy tisztje fogadott minket, aki hosszas előadást tartott a lőtér biztonsági szabályzatáról; tüzelni is, tölteni is csak parancsra szabad, a fegyvert tilos valaki más felé irányozni, a fedezéket tilos átlépni, fegyverletételkor „feszteleníteni” kell, vagyis ellenőrizni, hogy a fegyver nem maradt tűzképes állapotban, a fegyvert tilos őrizetlenűl elhagyni, miegymás. Kihangsúlyozta, hogy ezen szabályok megszegése szolgálati vétség, melyért több hónap elzárást lehet kapni akkor is, ha nem történik baleset.

Agghodtam kissé, hogy egyetlen fegyverért kell majd a sorunkra várni, de szerencsére nem így lett: egy elől nyitott kuckó előtt kellett felsorakoznunk, s egy katona adogatta ki nekünk a barna színű rokkákat, melyeket sorban szedett le a falról. Háta megett a lőtéri szabályzat egy táblán, deákbetűvel.

-- -- --

1Albékeőr - 1. tréfás, nem létező rendfokozat a békeőr (legalacsonyabb rendfokozat) további lefokozására, illetve a tanoncok megnevezésére. Még további lefokozás lehetséges a „kiegészítő póttartalékos alsegédbékeőr-helyettes-jelölt” szavak tetszőleges kombinációjával. (A MH „alhonvéd” kifejezéséből); 2. Minden al- kezdetű rendfokozat helyettesítésére

2Patent – 1. szabályos, előírásszerű, szorgalmas, rendezett, szigorú (a MH azonos szavából); 2. Szakaszvezető a GEO-nál (tekintve, hogy neki kötelessége „patentkodni”, rendet tartani a kistársai körében)

3Rokka v. Rokkantó - Az RKK, azaz Rendszeresített Kombinált Karabély tréfás neve. Az RKK a Békeőrségnél rendszeresített automata fegyver, mely valójában több fegyvernemet von össze: halálsugár, lézerfegyver, tűvető és „normál” töltényes fegyver, azonfelül rendkívül sok egyéb funkciója van (pl több RKK-ból sátorszerkezet, létra, tutajváz, stb. építhető)

4Pampa – 1. harcmező; 2. gyakorlat helyszíne, gyakorlótér, lőtér, esetleg alakulótér

5Deákbetű, deákrovás - latin betűs írás (akár magyar, akár idegen nyelv)

6Jard (járt) – 100 m. Egy perc alatt gyalog megtett út (6 km/h sebességgel számolva); a tipikus paraszttelek egy jardos (az Új Világ kezdetén a földosztásnál egy hektáros telkeket adott ki a Király a paraszti világot újrateremteni kívánó fiataloknak)

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marioatreides.blog.hu/api/trackback/id/tr347360312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

petiasün 2015.04.13. 01:39:11

Emlékeztet a Szolgálati Telepedre...azaz pontosabban érdekes, hogy megint egy militarista közegben nevelkedő ifjú kalandjáról van szó, a környezet persze más. Erős hatása volt a sorkatonaságnak?:)

dangbird 2015.04.13. 10:06:04

Nem voltam sorkatona, de a katona-történetek mindig nyerők. :) Igazából nem én választom meg, hogy mit írok, a téma talál meg engem. A Szolgálati Telepet nagyrészt az Iskola a határon hatására kezdtem írni.

Gergő92 2015.08.02. 11:31:40

Ma nem lehet ísztvudolni, mindenki patent2 módon nézzen ki! Mi az a isztvudolás? :D

dangbird 2015.08.02. 13:42:01

Azt elfelejtettem szótárazni.

Ísztvudol – gyenge borostája miatt kihagyja a borotválkozást, vagy hanyagul borotválkozik (utalás Clint Eastwood borosta és szakáll közötti arcszőrzetére)