HTML

A blogger neve: ...

Friss topikok

  • vpetibp: Nekem erre a dr. Hamer könyve (Orvostufomány a feje tetején)jut szembe, amikor is azt a kísérletet... (2018.11.27. 20:53) Újra az egészséges étkezésről - olvasói levél
  • vpetibp: A genderek már a spájzban vannak :) (2018.11.27. 19:58) Kupaktanács
  • vpetibp: Azért az emberiség kollektív tudatalattijában minden megvan szerencsére! Aki túléli, az majd hozzá... (2018.11.27. 11:26) Napkitörés
  • vpetibp: Zseniális! Igazi kockaháború!!! Éljen a Lost Vikings :) (2018.11.27. 11:22) Hekk-háború
  • spike_spiegel: A tükör nélküli gépekről mit gondolsz? Mondhatni még viszonylag gyerekcipőben járnak, de valószínű... (2018.08.01. 09:04) Munka fotólaborban, az ezredfordulón

Címkék

13 (1) 2010 (1) advent (1) Ákos (1) borg (1) cameron (1) Chase (1) Csillagok Háborúja (1) Cuddy (1) disney (1) download (1) Dűne (1) dvd (1) dvdrip (1) film (1) filmezés (1) filmrendezés (1) Flynn (1) Foreman (1) forgatás (1) Frank Herbert (1) George Lucas (1) hangszerkesztés (1) Harry Potter (1) házi (1) House (1) Imája (1) J. K. Rowling (1) karácsony (1) katona (1) készítés (1) Kétfarkú (1) kórház (1) kutya (1) Luca (1) master (1) movie (1) part (1) rajzfilm (1) Rapunzel (1) Rasa (1) star (1) Star Wars (1) Tangled (1) Taub (1) tomcat (1) Törley (1) torrent (1) Trek (1) utómunka (1) választás (1) viccpárt (1) videó (1) videószerkesztés (1) Walt (1) Wilson (1) yang (1) yin (1) Címkefelhő

Több szem többet lát... (szerk)

2014.12.04. 19:34 dangbird

(SZERK: Még egy kicsit toldottam hozzá. Szótár a végén)

"A Békeőrség!

Már mezítlábas söttő koromban megtátottam utánuk szájamat, mikor a vásárban az utcákon láttam őket fegyverrel a vállukon, mindig vakító fehér köpenyeikben lépdelni, lassan, méltósággal, szálegyenes tartással, felszegett fejjel, mégis rátartás, föllátás nélkül – szelíden, magabiztosan. S ez a jámbor nyugalom bármikor, ha szükséges volt, indulat nélküli, de légy gyorsaságú, lobbanó erejű, határozott cselekvőképességbe változott oda-vissza. A világbéke és a világrend vigyázói voltak ők – ha a gazember a csendőrtől tartott, hát a fehér lovagoktól rettegett. Erejükről, kiképzésük fokáról, bátorságukról, tetteikről szemfényvesztőnek ható történeteket meséltek a kocsmákban és vetítettek a mozikban. Szekérrevaló legényből egy is, ha megfelel a felvételi követelménynek hozzájuk."

 

Részlet a készülő GEO - Galaktikus Elhárító Önkéntesség című regényből. Véleményeket, fikázásokat, észrevételeket, bármit lehet írni kommentben, e-mailben, bárhogy...

-- -- --

Szokatlan látvány volt így a vásár. Mindig csak vasárnaponkint láttam, élettől nyüzsögve. Most azonban az utcák kihaltak, a kuckók mind bezárva, az asztalok üresen; s most látszott csak meg a szomorú pusztitás, melyet a sokadalom végzett: sehol egy szál fű, egy árva kóró, hisz hetenkint tapostak le az emberek, marhák és kocsik minden talpalatnyi helyet.

A vásár túlvégéből aztán a Beáta utcában sétáltam kétjardnyit. Virágillat lengett körül – itt csak apró beltelkek voltak, senki nem művelt itt főldet, inkább csak virágot ültettek, gyümölcsfát neveltek, fűszernövényt vetettek.

Az utca vége a Péteri útba torkollott, s menten az alacsony barna homlokzat előtt találtam magam:

 

BÉKEŐRSÉG

GALAKTIKUS ELHÁRÍTÓ ÖNKÉNTESSÉG

Toborzó Iroda

Monor és környéke

 

Hirdette a tábla a bejárat felett. Jobbra a magyar címer a két angyallal, balra pedig a Világtanács pecsétje. A kirakatban nagy holoképek: egyik oldalt békeőrök, másikon pedig űrhajók. Nem szeret közösködni a két testűlet, azt már észre kellett vennem.

Beléptem az ajtón. Rövid folyosón találtam magam, balra hosszú fehér lóca, nyilván a várakozóknak – de most üresen állt. Szemközt egy ajtó, beóvakodtam hát rajt.

Tágas irodába jutottam, jobbra félkörives pult, kívül egy szék, bizonyosan az ügyfélnek. Odább, a fal mellett, állványon olyanszerű berendezés, mint egy fényképezőgép, csak jóval nagyobb, akkora, mint egy megtermett kakas, „csőre” éppen a szék felé irányítva. A pulton billentyűzet, kétoldalas képernyő – s a szélen egy hanyagon odavetett békeőr-karabély! És sehol egy lélek...

No hiszen, vénanyám! Azt mondtad, a Régi Világban könnyű volt fegyverhez jutni! S ha én ezt most felkapnám és elszaladnék vele? Nem állt szándékomban persze, de gyanitottam azt is, hogy valami nyomkövető van minden egyes darabban, ha ilyen könnyű szívvel otthagyják. Meg tán le is zárják valamiképp, ne tudjon csak úgy tüzelni véle bárki.

A pult megett, az átelleni sarokban félhomályos folyosó kezdődött. Arra indultam hát, s előrekiáltottam:

- Adjisten!

Mire menten előkerült egy legény egy sötétbe burkolózó ajtó mögűl. A békeőrség fehér nyári egyenruháját viselte. Csak most jutott eszembe, tán jócskán melege lehetett tegnap a sátor alatt a köpenyes, rendszeresített egyenruhát viselő legényeknek.

- Adjon Isten erőt, egészséget! – köszönt katonásan, s hellyel kínált a pult előtt. – Melyik testülethez?

- A... Békeőrséghez... – feleltem, mintegy nagyképűnek érezve magam választásomért.

- Működött a toborzó tegnap, úgy látom. Ma te vagy a harmadik, és még nyolc óra sincs...

Berogyott a képernyő elé.

- Essünk túl a hiú részin: papírmunka!

Nyomkodott egy sort a képernyőn, leütött pár billentőt, aztán rákezdett:

- Neved?

- Bari Dénes.

- Én pedig Nyolc-hat-három-egy-öt Sárkány Egy János törzszászlós vagyok – mutatkozott be, de nem nyújtott kezet, a képernyőt nézte tovább.

Tudtam már a moziból, a számsor a név előtt a békeőr egyedi azonosítója, a családnév és a keresztnév közötti szám meg az azonos nevűek megkülönböztetésére szolgált.

– Apád neve? – kérdezte legelsőnek.

- Hát azt meg minek tudakolod? – hökkentem. – Hisz tán én jöttem ide katonának, nem édesapám.

- Idehallgass, komám – nézett rám. – Én is faluról jövök, tudom hány a kettő, úgyhogy a paraszti eszedet ne most forgassad elő énnekem, csak felelj a kérdésre! Apád neve!

- Bari Ákos.

Megkopogtatta a billentőket.

- Szülőanyád neve?

Meghökkentem isment.

- Bari Ákosné, nohát.

A legény a mennyezet felé tekintett, sóhajtott.

- Igen korán van ehhöz! Lyánykori neve, te!

- Elősoroljam az egész családot? Vénanyámnak tizenhét dedunokája van ám! – intettem.

- Csak arra felelj, amit kérdezek! Sose végzünk így. Mikor születtél?

- Harminchétben, Ikrek hava harmadik napján. Álló dél után nem sokkal.

- Azért van ilyen hirtelen nyelved! Ha már nyelv, tudsz-e valami idegen nyelven?

- Én ugyan egy szót sem.

- Nulla – mondta, és megütött egy billentőt, amire valóban egy karika volt írva. – Itt a Békeőrségnél a hivatalos vezényleti nyelv az angol, tehát meg kell tanulnod angolul.

- Megtanulok én, csak megtanítsanak.

S magamban mulattam: eztán váltsál majd angolra előttem, vénanyám!

- Szolgáltál-e már más fegyveres testnél: GEO, Csendőrség?

- Nem.

- Törvénnyel sújtva voltál-e már?

- Én ugyan nem – hőköltem.

- Jól van, meg kell kérdezni mindenkit efelől is, bár csodálom, mivégett, hisz a bűnügyi nyilvántartásban úgyis megnézik a Battyányin. Tartós bajod, betegséged van-e valami?

- Nincsen.

- Rendben. Aztán: járművet tudsz-e vezetni?

- Kerékpár, lovas kocsi. Vontát is hajtottam már egyszer-kétszer.

- Számítógép kezelési ismeret?

- Semmi.

- Egyáltalán? Nem is volt dolgod vele soha?

- Elnéztem én gyerekfejjel, ahogy mások játszanak rajta, de hozzányúlni sose mertem.

- Miért? – láttam, nem hivatalosan érdeklődik, hanem személy szerint kiváncsi.

- Mert vénanyám mindig azt mondta, hogy szenvedéllyé válik, oszt végül bekőltözik az ember lelke a gépbe.

- Hát az előfordul – mormogta. – S ha már szenvedély, van-e valami függőséged: ital, dohány, mákony, kártya, bármi?

- Nekem ugyan nincs – szabódtam –, néha megiszok egy kis bort, pályinkát – de részeg még sose voltam, lakodalomban se. Csak öregapám pipál, mákonyt meg nem is tartunk; vénanyám szerint ami fájdalmat az Isten reánkmért, el kell azt bírni.

- No, úszni tudsz-e?

- Elsüllyedni nem süllyedek, de Bálatónúszó versenyen nem indulnék.

- Tréfás a kérdés, tudom, de a válasz komoly legyen: lovagolni tudsz?

Rándítottam a vállamon.

- Csak mint bármelyik paraszt.

Közelebb hajolt, halkabbra vette:

- Ismerek olyat, aki nem tud... fél a lovon, szédül.

- Magyar? – döbbentem meg.

- Egyébkint az. Csak a lóval nem bódogul.

- Elmennék világgá... – hüledeztem.

- No... – csitított kezével. – Inkább próbáljunk meg téged, hogyan vagy legény a talpadon!

- Megpróbálták már azt – szabódtam megint – mikor tizenhárom éves voltam...

- No de nem úgy – nyúlt be a pult alá – hanem békeőr módra!

S azzal egy furcsa sisakot húzott elő, melyből jobb halántékon vezeték lógott ki. A képernyő felőlem eső oldala megelevenedett, reszkető vonalak meg mindenféle számok látszottak rajta. A legény megkerülte a pultot, s fejembe nyomta a sityakot. A vonalak táncolni kezdtek. A békeőr addig igazgatta a furcsa szerkezetet, míg a vonalak táncával, a számok tétovázó pergésével valamiképpen elégedett nem lett. Ezután visszatérült a pult mögé:

- Hallod-e, komám, hanem most meg kell esküdnöd, hogy soha, senkinek nem beszélsz arról, ami ezután történik! Minden újoncnak úgy kell ide betérni, hogy sejtelme se legyen, mi vár rá – de közben nem rám nézett, a vonalak táncát figyelte macskatekintettel.

- Jól van.

- Esküdj akkor! Hogy mostantól megtartasz minden titkot, amit a Békeőrség rád bíz!

Tétováztam egy légzetnyit.

- Énnekem mindig azt mondta vénapám, hogy sose esküdjek semmire. Ha valami úgy van, mondd, hogy igen, se ha nincs úgy, mondd, hogy nem, s minden egyéb az ördögtől való. Én megtartom a titkot, ha egyszer azt mondtam.

- Jól van.

Azzal hosszú nyélen lógó fémtéglát hozott elő a pult mögül, s letette mellettem. Nyomkodott egyet-kettőt a képernyőn, majd szólt:

- No, komám! Emeld meg!

Én pedig odaálltam a tégla elé, megragadtam a nyélen a fogantyút fél kézzel, ahogy a békeőr legénytől láttam, s megemeltem – vólna, csakhogy az nem mozdult egy hangyányit sem, akárhogy erőlködtem. Tudtam persze, hogy a békeőröket nem akármilyen fábul faragták, de azért meglepett, hogy mily könnyedséggel hozta elő ezt a roppant súlyt. Nem is értettem, minő anyagból lehetett, hisz az arany sincs ilyen nehéz! S azt se, hogy ha erőmet akarják megpróbálni, minek ehhez agyhullámokat vagy mifenét olvasni.

Nem volt más hátra, két kézzel veselkedtem neki, s végül minden erőmet beleadtam. A fémtégla azonban nem mozdult, akár ha lecsavarozták volna – három-négy parasztmázsa kellett legyen legalább. Hogy emelte meg ez a legény fél kézzel?

A békeőr szerencsémre nem derült rajtam a pult túlfelirül, nem is somolygott, unottan nézte a képernyőn a vonalak táncát – nyilván szokva volt a kudarchoz.

„Szekérrevaló legényből egy is, ha megfelel...”

Próbálkoztam még egy ideig, igen nekikeseredve s neki is dühödve, de a düh erőfokozása is kevésnek bizonyult az átokverte vashoz. Ugyanakkor igyekeztem fegyelmezni is magam – ki tudja, mit olvas ki agyamból az a sisak? A békeőröknél fegyelmezettebb embert nem látott senki...

Fel kellett adnom.

- Nem megy – szóltam szégyenkezve, mire a legény felállt, odajött, megbökött egy telt piros karikát a képernyőn, amely attól megüresedett, majd felkapta az ördög tégláját, és kezembe nyomta.

- Neodímium!

Nem volt nehezebb egy cseréptéglánál. A kezem meg valamiképp zsibbadni kezdett tőle. A békeőr megütögette talpával a padlót.

- Villanymágnes tartotta oda, emberi erővel lehetetlen felemelni. – A képernyőre tekintett. – Te egy egész kettő kilonyútont húztál, vagyis közel százhúsz kilót bírsz felemelni. Az nem is rossz, te – a karomra csapott, s elindult vissza, a helyére.

Én visszaültem a képernyő elé, s vártam, mi következik. Vajon lesz még néhány tréfájuk?

- A következő feladat egyszerű lesz – szólt a békeőr. – Nézd a képernyőt.

S képek kezdtek felvillanni, szívdobbanásonként kettő-három is, de rendszertelen ütemben.

Emberek, állatok, gépek, járművek, csillagos ég, Hold, szörnyek, angyalok, két ember verekedik, mókus szalad fel a fára, motorkerékpár száguld iszonyú sebesen, sejtek osztódnak nagyító alatt, két kéz pénzt számol, elered az eső, kockák rendeződnek egymásra, tűz ég, aztán egy lyány vetkőzik, s már épp meglátnánk bájait, mikor isment vált a kép, s egy falevél hullik le, aztán furcsa idegen lény mozog, tekereg érthetetlenül, Szent Korona, egy bökönc szalad a homokon, egy jelenettöredék a Szabad a gazdából, képek sorban, követhetetlenül, hogy bele is szédűl az ember... s egyszerre csak mintha halk víjjogásra ocsúdtam volna, egy sípoló hang magassága emelkedik, majd mikor eléri a hallásküszöböt, újra lentről indul...

- Meghallottad – bólintott a legény, ahogy felkaptam fejem a hangra. – Jól van, nézd csak tovább...

Elhallgatott a hang, s jöttek a tovább a képek, végeláthatatlanul, már úgy tetszett, az egész délelőttöt ott töltöm, a képernyő előtt – s egyszer végeszakadt.

Helyette sötétbíbor alapon nagy sor szám látszódott, melyek – hála az égnek – végre mozdulatlanul álltak, hirdették a számomra érthetetlen eredményt. Legnagyobb betűkkel, legfölűl ezt rótta ki a számítógép:

 

P A S

Personality Assessment System

INT 70 – EXT 30

FLX 92 – RIG 8

ADA 56 – UNI 44

 

A legény szívta a fogát.

- Kilencvenkét százalék flexibilis személyiséggel nem tudom, miként fogsz alkalmazkodni a katonai fegyelemhez... De talán boldogulsz! Az akaraterő megvan benned, meg az idegzet... azt nézd: ó err három egész négy, a ell hat egész kettő, í kú száztizenhét...

Ebből ugyan nem értettem semmit, de a legény lelkesen olvasott még néhány számot betűkkel, úgyhogy haloványan bizakodni kezdtem. Végül hátrament, eltűnt a sötét folyosó egyik ajtaja megett, hogy hozzon még valamit. Az ajtót tárva hagyta, fény szűrődött ki a folyosóra.

Nemsoká hallottam lépteit közeledni – azonban a folyosó torkában nem ő, hanem egy rongyos cigánylegény jelent meg, csuklóján jelölőbilincs, mintha fogoly lenne.

- Hallod-e – tartott egyenest felém – há adj mán egy húszast!

Hirtelenjében nem is értettem, mit akar – húsz forintot, csak úgy, ráadásul tán szökésben? Tüstint azon kezdtem tanakodni, kiáltsak-e a békeőrnek, vagy menjek-e utána szólni, vagy maradjak itt, visszatartani a szökevényt? Ha ugyan szökevény, a jelölőbilincset házi őrizetre is használták...

- Kell vonatra, hallod! Mi van veled! – kiabálta, s belerúgott a székembe.

Felpattantam, s még épp időben, mert a legény nekem esett, mint a bolond! Ugyancsak megijedtem, de megütni mégsem hagytam magam, löktem félre egyre kezeit, s kiáltoztam, hogy hagyja abba, már nem is tudom, mit, miközben ő meg egyre szitkozódott. Átkozott gyorsan mozgott, végül sikerült is föllöknie, de nem használta ki esett helyzetemet, állva maradt egyhelyütt, hagyta, hogy felugorjak, s aztán sem támadott többé – helyette megjelent a folyosó torkában a békeőr legény. A cigány hátratekintett, majd vigyorogva visszafordult:

- Én vagyok a zorall cigány! – rikkantott, miközben a békeőr már felénk tartott, kezében egy barna, rovátkolt tömlőszerűséggel.

- Sztojka Kettő István őrmester – mutatta be mosolyogva a másikat, s menten megértettem, a cigánylegény is békeőr, ez pedig egy újabb próba volt. Azt is észbevettem hirtelen, hogy az agyolvasó sityak még mindig a fejemen ül.

- Azért mán meg ne haragudjál rám – engesztelt a cigány, miközben lecsatolta csuklójáról a jelölőbilincset – nem ütöttelek volna meg akkor se, ha nem állod ilyen szépen.

- Fújj bele – nyújtotta felém a tömlőt az egyenruhás. Én pedig belefúttam. – Amilyen erősen csak tudsz – toldotta meg, én pedig olyan erősen fúttam, ahogy csak bírtam.

A két békeőr ezután a képernyőhöz fordult. Sztojka őrmester most látta először „eredményeimet” – melyeket, úgy éreztem, semmivel nem érdemeltem ki – s elismerően szólt:

- Ó err három egész négy...! Péef tízezeregyszázötven!

- Azt mit jelent? – kérdeztem végre.

- Azt, bajtárs – felelte Sárkány, s közben már elkezdte lefejteni rólam a sisakot – hogy békeőr leszel!

Hirtelen nagyon melegem lett. Hiszen ez nagyszerű hír vólna, csakhogy én odahaza azt mondtam, érdeklődni jövök egyelőre... Hanem mindjárt elém is tettek egy kis füzetet, sokféle alapvető tudnivalóról a Békeőrségről – amelyeket nagyrészt amúgy is tudtak az emberek, ha máshonnat nem, hát a moziból –, meg egy nagy, diszes fejlécű papírt, amit ha aláírnék, menten elkötelezem magam a Békeőrségnek, s hamarost visznek is Budapestre, kiképezni...

Épp, ahogy a Tátos bátya megmondta! Életemben papírt még nem írtam alá, „de nemsoká”...

Sztojka őrmester eltűnt a folyosó setétjébe, Sárkány meg kikűldött a váróba a lócára, hogy olvasgassam a füzetet, s közben addig ő beterelt onnat egy másik legényt, aki sorára várt. Mulattam magamban erőst, tudván, mi vár őrá is...

Fél szemmel a füzetet olvasgattam, közben tépelődtem belűl.

 

A békeőr pénzt nem birtokolhat, részben sem, átmenetileg sem, ám a békeőrség tulajdonában álló pénzeszközök kezelésére feljogosítható, teljes elszámolás mellett. A békeőrnek minden személyes tulajdonát el kell ajándékoznia, amelyre nincs szüksége a szolgálat ellátása, illetve önmaga fejlesztése érdekében. A békeőr idegentől ajándékot, egyéb előnyt el nem fogadhat szolgálatai fejében vagy más címen.

 

Mitévő legyek most? Édesapám voltaképp megnyugodott abban, hogyha elmegyek Békeőrnek, öregapám meg nagyon büszke lesz, azt már láttam előre!

 

A békeőr legfőbb kötelessége a szolgálat, mely saját szűkebb családja, közössége iránti elkötelezettségével szemben is elsőbbséget élvez. A békeőr saját családot nem alapíthat. Mindenkor a békeőri közösségben kell folytatnia életvitelét.

 

S a Tátos bátya – ugyan ki szegűlne szembe az ő tanácsával? Édesapám csak nem mondaná, hogy rosszúl tettem, ha a bátyára hallgattam...

Ez volt legfőbb érvem önmagammal szemben, hogy a családhoz fűződő kötelességtudatomat elcsendesítsem. Ha a Tátos bátya nem keres meg, bizonyosan nem írom alá a diszes papírt, míg nem beszéltem a családdal, nomeg a tanító úrral.

Hanem hogy a Tátos kész ténykint kezelte, hogy alá fogom írni én ezt a papírt, hát aláírtam. Lévén begyakorolt aláírásom nem volt, szépen odaróttam a nevemet betünkint a papír alján a vonalra, s istenemre, azért nem kis büszkeséggel! Sok legény fog irigyelni a faluban, tudtam! A mozivásznon megelevenedő történetek mesebeli hőst faragtak mindenkiből, aki a fehér köpenyt hordta.

A valóságban azonban attul, hogy a nevem odaróttam egy bűvös lapra, még nem vett a jóisten mindjárt tenyerére, de a Békeőrség sem. Sárkány törzszászlós ugyan kezet rázott velem, de aztán közönyösen hazaküldött, s meghagyta, szerezzek be a bírónál útlevelet, mert az kelleni fog a budapesti tartózkodáshoz, majd Augusztus huszadikán tizenöt órakor jelenjek meg a Békeőrség Központi Parancsnokságán, a Batthyány tér 1. szám alatt, három váltás kimenőruhával. Minthogy nem tudtam, a jelzett nap mikorra esik, megtudakoltam.

- Vasárnap! – felelt a békeőr szinte bosszankodva lehetetlenségemért. – Egy heted van, hogy felkészülj. Na Isten áldjon, bajtárs! – S tisztelgett.

No, akkor ahhoz a kinti asztalhoz merő jótétből hajtom majd a fürészt, mert azon enni én már nem fogok...

Szédelgő fejjel indúltam, csak úgy a lábam után, végig a Péteri úton. S nehezen hittem szememnek, mikor láttam: nemhogy az egész délelőttöt ott nem tőltöttem, de a Nap alig moccant égi pályáján! Fél házat, ha haladt, vagy annyit se...

Egyre hánytam-vetettem magamban a dólgokat, hiába nyugtattam magam azzal, hogy ez már elvégeztetett, békeőr vagyok...

Hirtelen ménkűsszekér fékezett le az úton, nem sokkal előttem, majd visszatolatott mellém. Megismertem a kocsit: Aladár bátyámék Kasztorja volt, s csakugyan, ő vezette, mellette öccse, Csaba bátyám – édesapám unokatestvérei voltak, falunkbeli nagygazdák.

Csaba bátyám letekerte az ablakot:

- Adjisten, Dénes öcsém, merrefelé? Haza?

- Úgy, úgy – feleltem. A békeőrségről inkább egyelőre nem szóltam.

- Mink Nyáregyházára megyünk, ott leszünk délig legalábban. Eljössz velünk? Onnat már egykettőre hazatekeredsz.

Beszálltam a hátsó ülésre. A kocsiban zene szólt. Két unokabátyám vígan együtt dalolt a láthatatlan énekessel:

 

Érik a szőlő, hajlik a vessző

Bodor a levele

Két szegény legény szántani menne

De nincsen kenyere

 

Hej, ti könnyen énekeltek, mindkettőt asszony vár otthon! Mindig is bosszantott ez a dal, észbe idézte nyomorúságom a szerelem terén, mely végül a Békeőrséghez hajtott. Arról nem is szólva, hogy a hangszórókból éneklő, hegedülő láthatatlan hangokat mindig is kísértetiesnek, nyomasztónak tartottam. Szerencsére egykettőre beszélgethetnékünk támadt, s Aladár bátyám meghalkította a zenét.

- Rég ültem ménkűsszekérben – szóltam.

- Ménkűs a tököd! – felelt derűsen. – Ezt sürittett levegő hajtja, nem villany!

- Aztán Eszter öreganyánk hogy van? – kérdezte a másik fivér.

- Jól van, jól! Erejénél is van még, eszénél is, naphosszat a konyhában forgolódik! Vérnyomást panaszol kissé, a gyógyász rendelt is néki sok savanyút, ecetest; kávétól meg eltiltotta rég, pedig igen szerette...

- Szegény teremtés – toldotta Csaba bátyám – második asszony konyhájában cselédkedik már, a magáé után!

- Édesanyám ugyan nem ugráltatja, nem zsarolja! – feleltem kissé élesen.

Pillanot csend szállt közénk. Már Csévharaszton jártunk. Aladár bátyám végül hátradörmögte a válla felett:

- Nem tudod te, milyen nehéz ilyen vénségben igazodni a más törvényihez.

- Hát eljöhetnétek egyszer, meglátogatni vénanyámat. Lássátok, hogy érzi magát...

Csaba bátyám felelt:

- Lehet, hogy el is visszük magunkhoz, vendégeskedni egy kicsit!

- Nem szeret ő már kimozdulni semerre, a szomszédba se nagyon jár át – vásárban meg tavaly óta nem volt!

- Mink a Nyáry Pál útra megyünk, de elviszlek a Dózsáig – szólt Aladár bátyám, de elhárítottam:

- Nem kell, sétálok egyet! Mára nincs sok dolog odahaza... holnap lesz a nagy fűrészelés!

A két testvér mehegett egyet bajusz alá. Ismerték édesapámat...

- Akkor az Isten adjon erőt, öcsém! – búcsúzott Aladár bátyám, ahogy a kocsit lefékezte.

Hogy elbúcsúztam tőlek, bandukolni kezdtem a Mátyás király úton. Vajon milyen lesz a kiképzés? Hogyan fogok helytállni? Ha a jelentkezők nagy része már az elején kiesik, ez az agyolvasós módszer, egyesítve a sarokban álló „fényképezővel”, igencsak alapos vizsgálat lehet. Bizonnyal helytállok majd!

- Déneske...? – szólt rám egy női hang félről.

A járdán, egyik kapu előtt egy leány állott meglepett arccal, kezében seprő, elejibe sötétkék kötény.

- Adjon az Isten – szóltam, s megindultam a lyány felé, aki láthatóan ismert engem valahonnat. S úgy vizslatott, kutatott meg tekintetével, hogy mindjárt kezdett engem elfogni a frász. – Ismerjük egymást?

- Nem emlékszel tán? – pintyeritett kissé. – A monori vásárban... a kisdedóvóban... sokszor játszottunk együtt... én mindjárt megismertelek!

S reám ragyogott diadalmasan. A nagy mosolygásból pedig előrémlett gyermekkori arca, a huncut szemek, mikor valami pajkosságot eszeltek ki a többi kisleánnyal...

- Julika? – kérdeztem, s ahogy kicsúszott a név a számon, menten eszembe ötlött: hogyha mellétalálgattam, hát mindjárt szörnyü végem lesz.

-- -- --
"Szótár:"

Bökönc - Skorpió

Jelölőbilincs – A Békeőrségnél rendszeresített, az elfogott személyek szökésének megakadályozására használt jeladós bilincs. A Föld mágneses terét érzékelve a bilincs a saját tartózkodási helyét centiméteres pontossággal állapítja meg és továbbítja a Békeőrség felé. A levágási kísérleteket áramütéssel jutalmazza

Kasztor – a Magyar Királyi Gépkocsigyár márkája (a Castor csillag nevéből)

Mákony - ópium

Ménkűszekér – a parasztok tréfás kifejezése a villanyautóra; tágabb értelemben minden más gépjárművet (pl. sűrített levegővel működőt) is jelent. Egyes vidékeken (főleg a Dunántúlon) az űrhajókra is használják

Neodímium - nagyon erős mágneses tulajdonsággal rendelkező (valóságos) anyag

Parasztmázsa - kb. 60 kg

PAS - létező (főként a CIA által használt) módszer az alapvető személyiségjegyek megállapítására, elsősorban még beszélni nem tudó kisgyerekeken használják

Szabad a gazda - a paraszti életmódot népszerűsítő filmsorozat az Új világban

Vénanya - Dédnagyanya

Vonta - Traktor

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marioatreides.blog.hu/api/trackback/id/tr576957709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Velo the monk 2014.12.05. 08:12:15

Az én képzelőerőmhöz kicsit kevés a köret.
A botot a téglával az én agyam, mint egy botrakötözött fémtéglát jeleníti meg, ami elég logikátlan, meg az én fejemben hülyén is nézett ki :).
Arról nem is beszélve, hogy egy csomó kérdést vet fel.
Ez csak személyes vélemény, ráadásul egy töredék alapján. Nehéz így ítéletet mondani.

dangbird 2014.12.06. 13:53:43

Tudom, hogy maga a regény is in medias res egy 70 év múlva játszódó világgal, de még ráadásul a közepéből idézve még több az érthetetlen dolog...
De konkrétan milyen kérdések vetődnek fel pl?

emberneve.gyufa 2014.12.06. 21:24:26

@dangbird:

hogy lehet, hogy 70 év múlva játszódik de '37-ben született? akkor ez melyik 37, ha még él a dédanyja?

érdekes egyébként, de nem egy olyan világ amiben élnék :)

kicsit fasisztoidnak tűnik ezzel a regresszív erővel bármennyire jónak akarod beállítani, nehéz lesz elérni egy ilyen hatást

tanács:

kicsit lehetne még "nomádabb", kevésbé centralizált struktúrájú világ, ahol az emberek önmaguk akarnak tanulni, informáltak lenni (az stimmel hogy senki nem akarja rájuk erőszakolni a tudást, de lehetnének a szereplők tájékozottabbak)

ennek egy másik vonulata: a jó nép ne az őrségtől várja az üdvözülést, védelmet, igazságszolgáltatást, azaz általában az emberek legyenek erősek, tájékozottak, igazságszeretőek és ha valaki nagyon jó képességű és a motiváció is megvan az legyen békeőr vagy elhárító

nem kell nagyon erősen törekedned rá, hogy érthető, vagy befogadható legyen az olvasónak, ez szerintem elég minimális mértékben is, szerintem ez ragadja magával, varázsolja el az olvasót

összességében: lehetne kicsit "szürreálisabb", szélsőségesebb, ennél is jobban széthúzhatod a jelenlegi világ határait, a regény szintjén ezek persze maradjanak meg természetesek(pl párbeszédek)

egyébként tetszik :)

emberneve.gyufa 2014.12.06. 21:32:37

humoros, eredeti, újszerű tehát nagy vonalakban tetszik, kizárólag építő jelleggel megosztottam néhány érzést amik bennem felmerültek, de valszeg így is elolvasnám :)

Velo the monk 2014.12.07. 12:58:46

@dangbird:
Természetesen felvetődött a mikor is játszódik, illetve a melyik bolygón?
A békeőrség védi az emberiségfejlesztési minisztériumot is? Persze ha már létrehozták addigra...
Másrészt nekem picit fura egy regényről előre kérdezősködni.

Velo the monk 2014.12.07. 17:49:10

Amikor a neveket olvastam Kurt Vonnegut regénye jutott eszembe (Börleszk), abban is kaptak az emberek névkiegészítést, igaz más céllal.

emberneve.gyufa 2014.12.07. 19:13:11

@Velo the monk: én pl nem az a fajta vagyok aki érzékeny erre, és nem is tdom megérteni ezt a nagy spoiler hypeot ami manapság van

azt még megértem hogy egy krimiben áldozat leszel ha lelövöd a gyilkos nevét :), de az ami manapság folyik számomra érthetetlen, ugyanis nem azért nézek egy filmet/olvasok könyvet, hogy együtt éljek a szereplővel, hanem hogy magával a szerzővel (pl milyen strukúrával építi fel a művet, karakterábrázolás... lehet ezért nézek cinemasins-t :D), élvezetesebb is olyan könyveket olvasni ami már egyszer megvolt[a Börleszk is jó példa erre ha már felhoztad)

a lényeg: egy bizonyos mozzanat (pl DUMBLEDORE MEGHAL :) eltörpül a szememben a miért, és hogyan kérdések fényében

Velo the monk 2014.12.08. 07:41:34

@emberneve.gyufa: neeeeeeeeeee Dumbledore meghal??
hogy mondhattad el?? :D

Gondolom azért te se az utolsó fejezettel kezded minden könyv elolvasását.
Az író azért főzte a betülevest olyanra amilyen, mert szerinte így a jó, ráadásul nekem ez az első eset hogy még a nem teljesen kész műbe belekóstolhatok.

dangbird 2014.12.08. 08:26:37

gyufa: nem 2037, csak simán 37. Az Új világgal új időszámítás is kezdődött az Armageddon után. A könyvben minden el lesz magyarázva.
Nem csak a paraszti világ létezik, a történet előbb Budapestre kerül, később a világűrbe.

Azt honnan tudod, hogy mennyire centralizált a világ? Egyébként nem nagyon, nagyrészt önállóak az emberek. Ugyanakkor megkötés, hogy mindössze 70 év múlva játszódik, tehát nem változtathatom meg az emberiséget korlátlanul. Ráadásul ha túlságosan "feljavítom" az emberiséget, akkor megszűnik a konfliktus lehetősége.

Velo: melyik bolygón? Szerintem google mapsból kiderül, hogy Budapest, Monor és Csévharaszt melyik bolygón vannak. (Beáta utca, Péteri út, Nyáry Pál út, Dózsa György út, ezek valós helyszínek. A Földön minden valós helyszíneken játszódik és a könyvben elhelyezett utalások alapján az is kiszámítható, hogy mikor. Ezzel is hihetőbbé akarom tenni az egészet.)

euterpe 2014.12.08. 08:33:16

Jó ez így. Oszt kész.

Velo the monk 2014.12.08. 10:16:40

@dangbird: a google maps mint az igazság forrása? Erre nem gondoltam. Szerintem egyetlen lakott bolygó adatait tartalmazza valószínüleg azt is hiányosan.:)

emberneve.gyufa 2014.12.08. 17:49:15

@dangbird:

"Azt honnan tudod, hogy mennyire centralizált a világ?"

"No hiszen, vénanyám! Azt mondtad, a Régi Világban könnyű volt fegyverhez jutni!"

emberneve.gyufa 2014.12.08. 18:02:17

utca nevek: mi szükség van városokra egyáltalán? élhetne mindenki a saját tanyáján, ezért mondtam hogy szürreálisabb lehetne

én csak tanácsot adok, te tudod mi hasznosítható, de szerintem minél nagyobb szabadságot adsz az embereknek a könyvben annál felszabadultabb élményeket kapnak olvasás közben az olvasók

dangbird 2014.12.08. 18:16:52

"utca nevek: mi szükség van városokra egyáltalán? élhetne mindenki a saját tanyáján" - te magad írod a választ:

"érdekes egyébként, de nem egy olyan világ amiben élnék"

Mert nem mindenkinek felel meg egy eldugott tanya. Eleve az ember falkalény, igényli, hogy összetömörüljön (ki jobban, ki kevésbé).
Egy posztapokaliptikus világban meg nem fogják ledózerolni, ami a régi civilizációból maradt, csak hogy tiszta lappal indíthassanak.

emberneve.gyufa 2014.12.08. 18:20:49

"Ráadásul ha túlságosan "feljavítom" az emberiséget, akkor megszűnik a konfliktus lehetősége."

sajnálom hogy nem értetted meg amit akartam mondani pedig tényleg így gondolom

pl bármilyen mitológiában/vagy bibliában az istenekre/Istenre és az angyalokra igazak azok a jellemzők amiket leírtam mégsem rossz a konfliktus ábrázolása

ötletek:

1. "általában az emberek legyenek erősek, tájékozottak, igazságszeretőek" nem azt jelenti hogy mindenki mintapéldány, tehát simán elférnek kevésbé jó emberek is (mivel nem lenne kötelező jónak lenni/tájékozottnak lenni/tanulni/erősnek lenni)

2. bármilyen külső konfliktus is felmerülhet ami belső problémához vezet kezdve természeti jelenségektől

pl1: fekete lyuk metafora fizikailag mint veszély forrás/ érzelmi szinten: az emberek akik nem motiváltak a fejlődésre [avagy a rendszer hibája - amíg ez fennáll addig a fekete lyuk is létezik]

pl2: más fajok nehézségei/támadása vagy az irányítók kordában tartásának nehézségei [szintén párhuzamosan lehetne örökölt problémaként helyi jelenléte amíg meg nem oldódik a feszültség külső/belső vetülete]

emberneve.gyufa 2014.12.08. 18:22:22

egy eldugott tanya nem mindenkinek felel meg, de egy fasza jól felépített mindenkinek megfelelne :)

szerintem senki nem azért lakik városban mert az olyan kurva jó... aki meg tényleg benyeli ezt a proletár gondolkodást az tényleg senki :D

dangbird 2014.12.08. 18:33:23

Az a baj, hogy én nem társadalomrajzot akarok írni, hanem egy 18 éves jó és rossz (főleg rossz, mint minden jó történetben) élményeit. Így is elég sokat visz el a cselekmény lendületéből, hogy állandóan lefestenem és magyaráznom kell az őt körülvevő világot (tipikus sci-fi dilemma), érzékeltetnem a karakterek működésének mozgatórugóit, hiszen a ma embere számára gyakran irracionálisan viselkednek, hiszen nem uniformizálták őket iskolában. (Tamási Áron párbeszédeinek mélységükben történő értelmezésének problémaköre.) Ezért nem tudom szürreálisabbá tenni. A szürreálisabb történetek (pl. fantasy) azért működnek, mert a közeg nem ápol olyan bonyolult viszont a jelenvalósággal, hanem teljesen elvonatkoztat tőle, a karakterek viszont ízig-vérig a jelenvalóság emberei (még ha idegen lények, akkor is). Ez tulajdonképpen egy képtelen helyzet és én most egyedülálló világszámként ki akarom kerülni.

2014.12.08. 19:31:11

@Velo the monk:
persze hogy a google :D - AZ üresfejűben is azért hívják az ember-űrhajót Dave MING CHENG-nek mert ezek a google szerint a leggyakoribb nevek ezen a bolygón ;-)

emberneve.gyufa 2014.12.08. 19:45:28

"Az a baj, hogy én nem társadalomrajzot akarok írni, hanem egy 18 éves jó és rossz (főleg rossz, mint minden jó történetben) élményeit. Így is elég sokat visz el a cselekmény lendületéből, hogy állandóan lefestenem és magyaráznom kell az őt körülvevő világot (tipikus sci-fi dilemma)"

nem mondtam, hogy írj társadalomrajzot :)

ezek mindenféle magyarázat nélkül beleszőhetőek a karakter, helyzet ábrázolásba/expozicióba anélkül hogy bármiféle jellemzést írnál róluk (ezért mondtam, hogy "nem kell nagyon erősen törekedned rá, hogy érthető, vagy befogadható legyen az olvasónak")

"hanem teljesen elvonatkoztat tőle, a karakterek viszont ízig-vérig a jelenvalóság emberei"

Kurt Vonnegut, Ray Bradbury művei között jó pár ellenpélda olvasható[szürreális[fantasy] mégis tökéletesen összefűzi a "jelenvalóság embereivel"(?)

spike_spiegel 2014.12.10. 14:28:09

Nehéz ügy ez a véleménykérés egy kreatív folyamat során. (Bár senki nem kérte, de mégis valami hasonló céllal került ez ide, gondolom én.) Végső soron azért nem szeretem, mert félreviheti az egész dolgot. Inkább önfejűen végigcsinálnám, ahogy jónak tűnik, aztán ha mégis hallgatni kellett volna valakire, majd a következő jobb lesz. Mondjuk én nem írok és nem is írtam soha regényt, de véleményem szerint minden alkotás (zene, irodalom, festészet, stb) ugyanúgy zajlik le, csak fizikailag valósul meg eltérően. (Fú, mindig elhúzom a bevezetést - ezt okozná a Merkúr a Bikában?:D)

A közös tő pedig ezeknél az, hogy az alkotás alakításába az ember csak RÉSZben avatkozik be, a többi "történik magától", - a zenét hallod, a történetet és a képeket látod magad előtt - az pedig úgy jó, ahogy van. (Már ha tisztán jön át.) A rész aránya pedig emberenként változik. Gondolom az óriási tehetségek esetében ez a rész minimális, vagy nulla.

Nekem legalábbis ez a tapasztalatom, és az ebből kialakult véleményem.

A lényegre rátérve: nekem tetszett. Úgy, ahogy van. Van egy - nem tudom, hogy van-e erre külön elnevezés, inkább körülírom - szóval van egy steampunk-szerű hangulata, csak ugye nem steampunk, hanem bennem egy kis középkort idézett elő jövőbeli köntösben. Egyébként én élnék egy akkori városban:)
A karakterek élőnek hatnak, van aurájuk, nem csak megjelent a nevük a sorokban.
És a nő pont akkor kerül képbe, amikor már eldöntötte, hogy feladja az életét a szolgálatért, háh!:D Mekkora. Erre azt mondanám, hogy a tipikus élet. Folyton ezt teszi, eléd rak két dolgot, válassz! Mondjuk neki elvileg nincs választása, mert már aláírt, de bennem azért felmerül ilyen helyzetekben is a választás kérdése. Plusz az is lehet, hogy az egyik választása nem feltétlenül jár a másik elvesztésével, de csak idővel derül ki. Na jó, nagyon elmentem.

Szóval szerintem ez így jó lesz, a többi már csak a történet alakulásán múlik.

Egy kis ráadás: A Békeőrségről eszembe jutott Szántai Lajos előadása a Pálos rendről, a személyes dolgokról való lemondás, meg ilyesmik. Kíváncsi lennék Lucas miről mintázta a Jedi rendet, ami szintén hasonló.

Gergő92 2014.12.13. 22:30:21

Szerintem is nagyon jó és eredeti. Mikor olvassa az ember, akkor nosztalgikus érzése lesz a jelen iránt. A főhösről nekem tökre Bendegúz jutott eszembe az Indul a bakterházból. A beszédstílusuk nagyon hasonló.
Párhuzamot vontam olvasás közben a jelennel.
Itt már nem olyan merevek a hivatalos személyek, mint ahogy szokott lenni. Villamos kocsik...szóval olaj lobbinak sincs már.
Szabad a gazda :) , ez olyan lehet, mint a Szomszédok.

dangbird 2014.12.14. 11:16:02

És eltaláltad! (Nagyjából.)

A könyv mellékletében lévő szótárból:

"Szabad a gazda! – magyar filmsorozat, melyet az Új világ kezdetén gyártottak és vetítettek a mozikban, mintegy két évtizeden keresztül, majd folyamatosan ismételték. A sorozat célja a paraszti életmód népszerűsítése volt. Főszereplője egy tudóember, aki bűnügyeket és egyéb rejtélyes eseteket próbál megoldani, majd amikor a logika csődöt mond és a nyomozást kénytelen feladni, az intuíció vagy a véletlen ad választ a kérdésekre, innen (is) a cím"

2014.12.16. 10:26:53

..a magyar paraszt petrik dzsén ;-)..