HTML

A blogger neve: ...

Friss topikok

Címkék

13 (1) 2010 (1) Ákos (1) borg (1) cameron (1) Chase (1) Csillagok Háborúja (1) Cuddy (1) disney (1) download (1) Dűne (1) dvd (1) dvdrip (1) film (1) filmezés (1) filmrendezés (1) Flynn (1) Foreman (1) forgatás (1) Frank Herbert (1) George Lucas (1) hangszerkesztés (1) Harry Potter (1) házi (1) House (1) Imája (1) J. K. Rowling (1) katona (1) készítés (1) Kétfarkú (1) kórház (1) kutya (1) master (1) movie (1) part (1) rajzfilm (1) Rapunzel (1) Rasa (1) star (1) Star Wars (1) Tangled (1) Taub (1) tomcat (1) Törley (1) torrent (1) Trek (1) utómunka (1) választás (1) viccpárt (1) videó (1) videószerkesztés (1) Walt (1) Wilson (1) yang (1) yin (1) Címkefelhő

Hekk-háború

2012.02.13. 16:23 dangbird

Gyerekkoromban bátyám nem szerette, ha a PC-jében turkáltam, illetve játszottam rajta, amíg ő nem volt otthon. És minthogy én még általános iskolába jártam, ő pedig már középiskolás volt, és ebből adódóan nem is sietett különösebben haza tanítás után, több órám lett volna naponta, amit a gépe előtt tölthettem volna. Ugyan nekem is volt egy C64-em, de hát az ember egy idő után ráun a Street Rodra meg a Defender of The Crownra, és Dűnézni, TD3-mazni vagy épp X-Wingezni támad kedve. Na, a bátyám levédte előlem a gépet, amelynek következtében háború alakult ki közöttünk: én megtaláltam a védelem kicselezésének lehetőségét, ő erre rájött, és új védelmet talált ki, amit én megint feltörtem, és így tovább...

Azt tudni kell, hogy ez egy 286-os volt, amin még nem lehetett setup jelszót beállítani. Úgyhogy bootoláskor kért egy jelszót – először egy egyszerű assembly program, amely a boot sectorban foglalt helyet. Ezt azonban, amikor hozzáfértem a géphez, könnyedén visszafejtettem és megtudtam a jelszót, úgyhogy hamarosan átvette a helyét egy pascalban írt program.

Az első droidság, amit a bátyám elkövetett, az az volt, hogy valamiért úgy gondolta, tök buli lenne egy olyan jelszókérő program, ami beírás közben az első rossz betűnél újraindítja a gépet. Bulinak buli is volt, főleg nekem, mivel 2 óra türelemmel szépen kitalálgattam a jelszót. Ezek után visszatért a hagyományosabb jelszókérési metódusokhoz. Amelynek folyománya egy nagyjából így kinéző képernyő lett:

 

HIMEM is testing Extended memory... done.

 

Írd be a je^C

 

C:\>

 

És vígan ment tovább a Sim City vagy a Prince of Persia. Amikor a bátyám erre rájött, a programot úgy módosította, hogy CTRL+Break lenyomására törölte a képernyőt, kiírta, hogy „Don’t Try”, aztán CLI-vel lefagyasztotta a gépet. (CLI azt jelenti, hogy a megszakítások le vannak tiltva. Amikor az ember lenyom egy billentyűt, egy INT9 megszakítás keletkezik. CLI után semmi nem tudja kihozni a processzort a fagyott állapotból.)

Mivel akkor már 1-2 éve tanultam dobolni, ráadásul sok éve zongoráztam, ennek a folyománya a TURBO gomb kinyomása és néhány próbálkozás után a következő képernyő lett:

 

Don’t tr^C

 

C:\>

 

Időközben természetesen szert tettem egy boot-lemezre is, úgyhogy több frontossá vált a harc. Ugyanis a bátyámnak meg kellett akadályoznia azt, hogy floppyról bootoljak. Setupban beállította ugyan a bootolási sorrendet C:, A: -ra, de ezt én könnyen visszaállítottam.

Úgyhogy, lévén ő hardveres volt, szétszedte a billentyűzetet, és egy időzítő elektronikát tett bele, ami bekapcsolás után 1 percig nem engedte lenyomni a DEL gombot, így nem tudtam bejutni a Setupba.

Szerinte. Ugyanis az orbitális droidság, amit itt elkövetett, hogy elfelejtette, hogy egy billentyűzeten 2 db DEL gomb van. Én pedig megnyomtam a másikat.

Amikor erre rájött, a másik DEL gombot is rátette az időzítőre. Ami után én azzal nyertem magamnak néhány óra Wolfensteint, hogy megnyomtam bootoláskor a PAUSE gombot, szépen megvártam a percet, majd DEL-lel bejutottam a setupba.

Amikor az egész billentyűzet időzár alá került, drasztikus megoldást kellett alkalmaznom: kihúztam a billentyűzetet, ennek hatására a BIOS bootoláskor kiírta, hogy Keyboard error, press F1 to continue... Amikor is visszadugtam, megvártam a percet, majd gyors egymásutánban F1 és DEL következett.

Később, mikor 386-osra fejlesztette tovább a gépét, ahol már a Setup jelszóval védhető volt (a bootolás még nem!), radikális lépést kellett tennem: leemeltem a monitort a gépről, felnyitottam a házat, és lehúztam a HDD szalagkábelét az I/O kártyáról, majd bekapcsoltam a gépet, megvártam, amíg bootol, s lévén hogy nem volt C: meghajtó, kérte a lemezt a bootoláshoz. Szépen visszacsúsztattam a winyó kábelét a kártyára működés közben, majd elindítottam a bootolást floppyról. A boot szektor után betöltődő io.sys már „látta” a C: meghajtót, így el tudtam érni az összes adatot, és indulhatott a Lost Vikings.

Ezt megakadályozandó a bátyám lepecsételte egy aláírt iskolai füzetvignettával a házat. Ami engem nem túlságosan érdekelt: szépen feltéptem a matricát. A matrica ott is maradt feltépve, és vagy két hétig a szalagkábeles mutatvánnyal tudtam használni a gépet. Hazaérkezésemkor már rutinosan emeltem le a monitort, szalagkábel le, gép bekapcsol, rakjál be floppyt, szalagkábel vissza, indul a bootolás, és ekkor szabályosan megfagyott bennem a vér, ugyanis a Starting MS-DOS kiírás helyett a Neuromancer könyv alapján írt C64-es játékprogramból egy AI arca meredt rám a képernyőről, aki közölt velem rossz angolsággal egy rövid üzenetet, aminek a lényege az volt, hogy beszoptam. Ezután pedig rajtam volt a sor a droidságban, a bátyámnak ugyanis sikerült azt is bemagyaráznia nekem, hogy floppyról bootoláskor a DOS ellenőrzi a partíciós táblát a winyón, és létezik egy titkos kód, amit ha beleírsz a partíciós táblába, akkor a bootolási folyamat „átirányítódik” a HDD-re. Én meg ezt el is hittem pár hétre, majd végül csak eszembe jutott megtanulmányozni disk editorral, hogy mi a fenét is csinál a floppy boot sectora – és ekkor megtudtam, hogy a bátyám saját fejlesztésű vírust írt! Megfertőzte az egyik játékot egy trójaival, amely aztán továbbfertőzte a floppymat egy olyan bootvírussal, ami valóban átadta a vezérlést a winyóra.

Tisztára formázott floppyval tehát újra működött a régi, jól bevált szalagkábeles hekk, újabb pár hétig. Hazaérkezésemkor már rutinosan emeltem le a monitort, szalagkábel le, gép bekapcsol, rakjál be floppyt, szalagkábel vissza – és ekkor a bátyám előugrott a kétajtós ruhásszekrényből egy fényképezőgéppel a kezében, és dokumentálta, hogy én bekapcsolt állapotban szerelem a gépet, amellyel zsarolási alapot szerzett magának, lévén hogy nem szerettem volna, ha ez a fénykép a szülők kezébe jut. Ezek után rendkívüli óvatossággal kellett eljárnom...

Pl. amikor legálisan gépeztem, megvártam, amíg kiment a szobából, majd gyorsan megkerestem a jelszókérő program forráskódját, és úgy módosítottam, hogy egy X-et minden esetben elfogadjon jelszónak, majd újrafordítottam és felülírtam vele a jelszókérő programot. Erre speciel SOHA nem jött  rá... bár a módszer csak addig működött, amíg ő újra nem tervezett valamit a védelmi rendszeren, ami értelemszerűen az én megbütykölt programom felülírásával járt.

A háború végére az tett pontot, hogy a bátyámnak lett egy 486-osa, ahol már setup jelszót lehetett beállítani. Amit ugyan ki lehetett sütni, de ekkor a bátyám értesült róla, hogy már megint felnyitottam a gépházat – a fénykép pedig, a nyitott gépházzal és életlen, túlexponált ordító arcommal, a mai napig megvan neki...

 

Epilógus: a fenti ténykedéseimet úgy „bosszulta meg”, mikor nekem is lett PC-m, hogy mikrokontrolleres, hardveres keyloggert épített a billentyűzetembe, a videókártyám biosát tartalmazó epromot pedig kicserélte, a benne futó szoftvert egy automata screenloggerrel bővítve... A keyloggerrel egyrészt úgy bukott le, hogy nem vette észre, hogy az autoexcec.bat végére írtam egy Alt+255-öt, valahova a Windows könyvtárba (ami ugye a PATH része volt) pedig elrejtettem egy „alt255”.exe-t, ami egy titkos file-ba feljegyezte a dátumot és az időt. Így logolva volt minden egyes bootolás, és kissé furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy BIOS jelszóval van védve a gépem, valakinek rajtam kívül mégis sikerült bootolnia... Másrészt pedig a billentyűzet elkezdett „szalajtani”, vagyis kb. minden századik lenyomást duplán érzékelt, viszont minden ötvenediket egyáltalán nem. Szétszedtem, erre mit találok benne?

Egy füzetvignettákkal odaragasztott nyákot...

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marioatreides.blog.hu/api/trackback/id/tr166226200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cath 2012.02.13. 19:33:42

:D 10 év után kell megtudnom, hogy miért vagy te folyton turbó paranoid....

spike 2012.02.23. 17:31:37

ez hatalmas!:D úú az x wing mekkora játék volt. amúgy ez egy igen szórakoztató "háború" lehetett.

DamianBasquiat 2012.03.16. 22:12:09

Ez mekkora bár felét sed értetem :D de nagyon szorakoztató volt

wmiki 2012.06.02. 12:50:29

:0 és most mi a bátyád? programozó a NASA-nál?

Meridian74 2018.04.16. 15:39:29

Mi a tanulság? Na? Az, hogy aki fizikailag hozzáfér egy géphez, az mindenhez hozzáfér.

Amúgy miért fájt a bátyjának az, hogy az öcsi akkor játszik a gépével, amikor ő nincs is otthon - ergo nem zavarja, nem veszi el előle a gépet?

Adani 2018.04.23. 13:28:07

Az isl átszik, hogy a legegyszerűbb megoldás a legjobb, amire sosem gondolt. Lásd. meghackelt jelszókérő program, erre biztos nem gondolt.